Mindössze hetekben mérhető az az idő, amíg jogászként dolgoztam. Hírlapírói pályám főbb állomásai: Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Magyar Televízió. A pályán eltöltött évtizedek alatt ezer - és folyton változó - arcát mutatta meg a hazai valóság. Ügyek, sorsok és sorstöredékek százai formálták a napjaimat és engem. Cipelem őket évek - egyik-másikat évtizedek - óta, mígnem hozzám tapadtak.

A hittel kezdett pályák, a megalkuvások és - már a harmincéveseket sem kímélő - feleslegessé válás egyre kínzóbb érzete. Ezek az érzések azok, amelyekkel a darab szereplőin túlmenően egyre többen küszködnek. Merthogy a hitünket, a szentjeinket nagyon hamar lerombolják különféle nehezen megfogható gazdasági érdekek, vagy éppen a bizalmi elv álarca mögé bújtatott kontraszelekció. Kinek, milyen szerep jut a társadalmi munkamegosztásban? Az ország "lámpása" legyen, vagy a hatalom szekértolója? Megkülönböztetett felelőssége van ebben a szerepjátékban az értelmiségnek. Képes-e vállalni a társadalmat formáló kritikus értelmiségi szerepet - és ezzel gyakran a mellőzést -, vagy lakájértelmiségiként sodródik, és kritikai érzékének fejletlensége miatt sírásójává válik saját megbízóinak.