---

Tartalom

Lackfi János: Kalandorok záporesőben
Vörös István: Mi az, amit le kell fordítani?

Karel Šiktanc: Adam a Eva: Den druhý

Szalay Sándor (I. díj): Második nap
Kipke Ágnes (II. díj): A második nap
Juhászné Hahn Zsuzsanna (III. díj): Második nap
Navratil Klára (a Magyar Fordítóház Alapítvány különdíja): Második nap

Hétvári Andrea: Második nap
Kilin Emőke: A második nap
Mechler Anna: Második nap
Papp-Zakor Ilka: A második napon
Vaszily Tímea: Második nap

---

Fülszöveg

Cseh költő és műfordító 1928. július 10-én a Kladno melletti Hřebečen született. A prágai pedagógiai főiskolán végezte tanulmányait, majd rádió- és lapszerkesztő volt. 1950-ben a Csehszlovák Rádió szerkesztője lett, 1961 és 1971 között pedig a Mladá fronta nevű ifjúsági könyvkiadó főszerkesztői tisztét látta el. 1956-ban tagja lett a Květen folyóirat szerkesztőbizottságának, s egyben a folyóirat köré tömörült költőcsoportnak, amely csoportosulás a sematizmus ellen fordulva meghirdette a "hétköznapok költészetét". Elítélte Csehszlovákia 1968-as katonai megszállását (később aláírta a Charta 77-et), a hetvenes és a nyolcvanas években nem publikálhatott. Versei csak szamizdatban, illetve külföldi cseh kiadóknál jelenhettek meg, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Az 1989-es rendszerváltással tért vissza az irodalmi életbe, s lett a kortárs cseh irodalom élő klasszikusa. A prágai Karolinum kiadó 2000 és 2006 között adta ki összegyűjtött műveinek hét kötetét. Jelenleg is Prágában él és alkot. Több rangos irodalmi díj tulajdonosa, állami irodalmi díjas (Šarlat c. kötetéért), 2004-ben ZimoviŠt ě c. művével elnyerte a Magnesia Litera legjobb verseskötetért járó díját. 2010-ben érdemrend odaítélésével magas állami kitüntetésben részesült.

Šiktanc első versesköteteire a tárgyiasság, a gondosan megfigyelt részletek a jellemzők, a hatvanas években kiadott legsikeresebb verseskötete a Heinovské noci (1960). Későbbi köteteiben a szorongás és az egzisztenciális bizonytalanság válik hangsúlyossá. Egyre expresszívebb költészetének középpontjában saját nemzedékének embere, annak létproblémái állnak, mitikus költői képekkel kifejezve. Ilyen stílusban írta az Adam a Eva (1968) c. verseskötetét is. (Ebből a kötetből választottuk ki műfordítás-pályázatunkhoz a "Den druh ý" című verset.) Šiktanc lírai-epikai költeményeiben gyakran a közép-csehországi falu, annak hagyományai, keresztény és kereszténység előtti archetípusai jelennek meg. Versei több nyelvi rétegből (népnyelv, közmondások, összetett metaforák stb.) állnak. Bonyolult, de ötletes ritmusainak és rímeinek felépítése is. A mai cseh irodalomkritika különösen az először szamizdatban megjelent český orloj (1983) c. kötetét értékeli nagyra.

Karel Šiktancot méltán tartják annak a nagy cseh költői hagyománynak a folytatójaként, amelyet FrantiŠek Halas, Vladimír Holan vagy az irodalmi Nobel-díjas Jaroslav Seifert neve fémjelez. Versei magyarul az Akhilleusz és a teknőc c. kortárs cseh költészeti antológiában láttak napvilágot.

---