---

Tartalom

Az én hangyám
Eligazítás
Versláb
Úgy gondolom
Mire jó a könyv?
Anti Hungarikum
Sikerember
Pályatévesztés
Szívlapát
Dióhéj
Intonáció
Motívumvadászat
Szike
Nincs tovább
Eltávozás
Bölcselet
Álommondat
Köcsögök
Bal-jobb
Gombok
Elrendelés
Tulajdonságok
Elmélyülés
Traumatematikus
Szerkentyűk
Bulvár
Átvitt értelemben
Tollpamacs
Zsemlemorzsa
Vezeklés
Két mondat
Pontosítás

---

Fülszöveg

Alapvetően pesszimista vagyok, hogy boldoggá tehessen minden csalódás. Ezért arra érzek mennybéli ösztönzést vagy ördögrugdosást, hogy szüntelenül tegyek valamit s nyomban arra, hogy könnyű szívvel átlépjek ezen a valamin. Persze a "csalódás öröme" nagyon illanó (de hát mi nem az?). Hanem a boldogságnak és az örömnek van egy csalfa tulajdonsága: emlékeinkben és reményeinkben foglal helyet. A mindenkori jelenünkben ritkán érhető tetten. Ha jelenünk múlttá vált, alattomosan megjelenik, ha jövőnk jelenné, hűtlen szeretőként eltűnik.

Ha a boldogság és az öröm netalán még emlékeinktől és reményeinktől is távol tartja magát, akkor jelenünk sincs, mi magunk sem vagyunk. Ne is számítson ránk a Statisztikai Hivatal. Ami pedig azt a bizonyos átmeneti állapotot illeti, amit összefoglalóan életnek nevezünk, annak még itt vagyok, bármilyen kiismerhetetlen is, és - nem tudok csinálni mást, csak mindig mást - szavakkal is festek és képekkel is beszélek, miközben csalódásaimban bizakodom.

Ami pedig a jövőt illeti:
Öregszem, fogy az időm,
tehát törekszem s midőn
egyetlen célt szolgál minden tettem,
- mit is? Te jó Ég! Elfelejtettem.

Bertalan Tivadar

---