---

Tartalom

"Apám"
Ki volt itt? ki volt itt?
A megjavított biblia
Vége van a háborúnak
Az őrség
A rab őzike
Beszélgetés a napsugárral
Vannak-e csúnya gyerekek?
Három piczi gomba
A kik nem játszottak babákkal
A mindennapos nyúl
Szent János bogarak
A Juczi fiú akar lenni
Az emberi ember és a játékszer
Az őrangyalok lámpásai
A piros kendő
Mindent, mindent le kell szednem
A rosszkedvű orgonabokor
A bűn
Ősz hajszálak
A kődarab
Megállott az óra
Mamácska, nevess!
Enyelgés
Örülni, örülni, jaj de jó!
Notre petite
A kis vendég
A mi nem mese

---

Előszó

"Apám!"

Édes, erős, hatalmas szó!

Hogyha ezt a szót hallom, képes volnék hozzátok és értetek a világ végéig gyalogolni. A tengert, hogyha utamba esnék, puszta marékkal kimerni, kálváriák tetejét mosolyogva járni, egy hosszú, gondterhes életet újra gyönyörűséggel végigszenvedni. Mindent ti értetek, csak biztassatok ezzel a szóval: "Apám!"

Hogyha gyöngédségtek lehelletszerű édességében hallom e szót, lelkemben a férfiúi szeretet valóságos harsonájával visszhangzik, mert elfelejtet velem minden egyebet.

Ez a rövid kicsi szó mindenkor és mindenütt odavezet engem a férfiúi kötelességérzés maximuma elé és hogy ezzel megbirkózhassam, egyben velem adja a csodaszert, mely elfúj minden lankadást és minden akadály előtt újra megifjít: velem adja a szeretet teljességét. Csak mondjátok nekem: "Apám" - és mindent akarok, a mi jó - és mindent bírok, a mi nehéz.

Hívjatok engem e szóval és én ott termek mellettetek, mint a mesebeli varázsló. Elétek jövök éltetek utain bárhova, én leszek körülöttetek mindenkor a legigazabb férfiú, ki szerelmetes szívvel melengeti sorsotokat, óvja lelketek szárnyait és árnyékával eltakar minden rosszat. Jövök száz alakban, mint becsületes tanácsadó, mint hűséges jó barát, mint derűs pajtás, mint csöndes védelmezőtök. Igen, én ott leszek mindig, talán már öregen és kicsikét el is felejtve, de büszke, erős, meleg szívvel, előttetek hogy utaitokat egyengessem, mellettetek, hogy az élet igazságait és szépségeit megmutassam, - mögöttetek, hogy lábatok nyomát óvjam.

És én ezért nagy jutalmat kérek.

Ti, kiket isten azért küldött, hogy a szépséget és jóságot testvériségben a földön örökkévalóvá tegyétek, - hogy önzetlenül szépítsetek, áldjatok meg mindent, mint az anyaföld virágai, melyek ezer változatban ékeskednek és az adott színpompáért, illatért, poézisért nem kérnek mást, minthogy el ne tapossuk őket és eltaposni ne engedjük, - ti jutalmazzatok meg, - mondjátok nekem bizalommal ezt a szót: "Apám!"

---