Fülszöveg

G. Komoróczy Emőke (sz. 1939) irodalomtörténész a hetvenes évek kezdetétől foglalkozik az avantgárd jelenségekkel. Mint fiatal tanár, Győrben 1974-75-ben az Ifjúsági Házban Kassák Kollégiumot vezetett; 1974-ben doktorált az ELTE-n újabb magyar irodalomból, s disszertációja egyik fejezete Kassákról és a század eleji magyar avantgárd mozgalmakról szólt. 1979-2001-ben az ELTE Tanárképző Karán XX. századi világ- és magyar irodalmat tanított; kandidátusi értekezésében (Kassák és a magyar avantgárd mozgalom, 1989) már az újabb avantgárd jelenségekkel is foglalkozott. Tagja az MTA Köztestületének, az Irodalomtörténeti, a Hungarológiai Társaságnak, valamint a Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztályának.

Szombathy Bálint (sz. 1950) az új-avantgárd egyik legjelentősebb képviselője. A Magyar Műhely körének törekvéseivel rokon újvidéki Új Symposion munkatársa volt már a hatvanas-hetvenes évek fordulóján; majd végighaladva az experimentális költészet szinte minden "fázisán", a konkrét költészet teoretikusa, később világszerte számon tartott, híres performere lett. Konceptuális happeningjei, neoista performanszai, vizuális munkái, művészetszervező tevékenysége kiemelkedő szerepet biztosítottak neki az új-avantgárd felvirágzásában az ezredfordulón. A Magyar Műhely alapította Kassák-díj (1988) mellett elnyerte a kiváló festőknek járó Munkácsy-díjat is (2008), hiszen utóbbi művei (a Millenniumi képek ciklus, valamint a Nagyszerbia c. monumentális ikonosztáz) a vizuális költészet/ képzőművészet határán vibrálnak. Mint a budapesti Magyar Műhely Galéria vezetője, valamint a Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztályának elnöke támogatja (sőt "menedzseli") az újabb experimentális törekvéseket is.