---

Tartalom

ANYA-CIKLUS
Akkor...
Már gyermekkoromban is...
A nevetésed
Fáradtság
A te erőd
Lépcsők
Kíváncsi voltál
Kórházban
Bátorság
Azt az arcodat...
Mikor a mentőben ültél...
Alul a tumor...
Mi lesz velem?
Mi lesz velem?... aztán megint
Szikár idő
A halál pillanata
S most újratanullak...
Most már
A halottak - s köztük Te...
Temetésen
Gránit-töredékek
Tudatlanság
Anya-csend
Gyász
Hajszálak
Fekszem az ágyon...
Külön
Ciklámen
Hiány
Sírvirág
Mióta nem vagy...
Mulasztások
A régi ház
Időm alig volt tenyérnyi...
Anyám sírjánál
Azon a képen...
Színvilág
Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest...
Barátnőd
Az emlékek sokszor kormosak...
Maradék
Emlékszem,
Tárgyak
A szemüveged..., én halott anyám
Ez itt a kendőd...
Enyém...
Hintőpor
Hidak
A teraszon
Már hónapok...
Velem vagy
Szavak
Születésed napja
Temetői ének a halottak Istenéhez
Mozdulatok
Mondd...
Álom
Anyám anyjához...
Előhang az utószóhoz
Eljött a karácsony...
Egyedül
Tegnap este
Megírom neked..., anyám
Utak

APA-CIKLUS
Fák és gyökerek
Igen, hát így
A kór-házban
Földindulás, az emlékező ciklus- és érzéshéjai
Physis - a megszépítő messzeség
És változik minden...
A mi csend-falaink, apám
Mozgások és szétcsúszások
Találkozásaink, köztük az utolsó is
A halál-klubban - álom
Angyalok
Körforma
Kő
A tó
Mosogató
A kerítés
Képvilág
Jelen idő
Aegopolis
Tragédia
Kardvirág
Távozások
Arlequin
Kérdések
Orgona
Meghalni, messzebb menni...
Két szem...
A messzeség..., apám

---

Fülszöveg

Két úton járok, amióta csak az eszemet tudom, s mióta megszólalni akart bennem a versvilág: a költészet és a filozófia útjain. Két szülőt szerettem volna, de az apám számomra annyi sem volt, mint egy távolban csavargó idegen. Disszonáns hangokká lényegült hát az emlékezet húrjain. Anyám, az édes: az élet pára, az öröm-illat, a hétköznapok kimeríthetetlen kútja, a mindenen átszüremlő szó - belém kapaszkodott a haldoklás nehezen lélegző ligetében, s együtt néztük, míg nézhettük, hogy bújnak elő a csövekből, mint apró poratkák, azok a telhetetlen, azok a húsevő csillagok.

A két út egyik dokumentuma e versköteg, a két egymást ellenpontozó ciklus, az emlékkamera. A többi meg - ami az eddig vezető úton filozófia és irodalom metszéspontjában korábban már lerakódott: számos könyv, tanulmány, esszé, műfordítás itthon és külföldön (Ausztria, Németország, Mexikó, Spanyolország). S versek már korábban is (Újhold-Évkönyv, Magyar Napló, Holmi, Tiszatáj, Pompeji, Parnasszus, Látó, Napút...). S közben hosszabb szünet: szándékos meg körülmények indokolta, lélegzetvételnyi csend, befelé figyelés, mielőtt lüktetni kezd és a pórusokban is megformálódik a vers.

---