Nyelvelmélet és kontaktológia 2
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
I. A NYELVI KONTAKTUSOK GRAMMATIKAI KÖVETKEZMÉNYEI
Benő Attila: Egy lehetséges relatív kontaktusjelenség az erdélyi magyar nyelvváltozatban: az általános alany kifejezése egyes szám második személyű igealakkal
Mayer Edina Zsuzsanna: Magyar kontaktushatás egy magyarországi német nyelvjárás morfoszintaxisában
Szabó M. Helga:
A hangzó magyar nyelv hatása a magyar jelnyelvre
Kiss Jenő: A regionális nyelvhasználat és a nyelvi kontaktusok. Problémavázlat
Tánczos Orsolya: Hogy ... hogy? Kettős kötőszók az udmurt mondatban
Fenyvesi Anna: A nyelvkontaktus hatása amerikai emigráns nyelvek inflexiós rendszereire: különbségek a főnévi és igei rendszerek változása között
Vadász Gábor - Eitler Tamás: A skandináv nyelvkontaktus szerepe az angol perfektív segédigék használatában
II. KORAI TÖRÖK-MAGYAR KAPCSOLATOK
Agyagási Klára: Nyugati ótörök és magyar kapcsolatok: tanulságok az ogur hangtörténet számára
Bakró-Nagy Marianne: Mit tudunk az ugor történeti fonológiájáról? A nyugati ótörök és magyar kapcsolatok hozadéka
É. Kiss Katalin: Az ótörök-ősmagyar kontaktus nyomai az ómagyar igeidőrendszerben és a birtokos szerkezetben
Gugán Katalin: A honfoglalás előtti török-magyar érintkezésekről a Thomason-Kaufman féle kölcsönzési skála tükrében
Vásáry István: Török jövevényszavaink középső rétegének kérdéséhez: kipcsak elemek a magyarban
Károly László: Újabb lehetőségek a magyar nyelv török elemeinek kutatásában
Bevezetés
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Elméleti Nyelvészeti és Magyar Nyelvészeti Tanszékei évenkénti műhelykonferenciájukat váltakozva a nyelvelmélet és a dialektológia, a nyelvelmélet és a kontaktológia, valamint a nyelvelmélet és a diakrónia kölcsönhatásának szentelik. 2012. november 13-14-én másodjára került sorra a nyelvelmélet és kontaktológia témaköre. Tanulmánykötetünk e konferencia anyagából közöl lektorált tanulmányokat.
A nyelvi kontaktusok vizsgálata egyre nagyobb teret nyer mind a történeti, mind a szinkrón nyelvészetben. A nyelvi kontaktushatások jelentik a nyelvi változások egyik - vagy talán a legfontosabb - motorját. A finnugor nyelvek esetében is korreláció figyelhető meg egy-egy nyelv grammatikájának a feltételezett alapnyelvi grammatikától való távolsága, valamint az adott nyelvet ért, történetileg adatolható idegennyelvi hatások mennyisége és intenzitása között. Egy szinkrón nyelvállapot dialektális különbségei is gyakran eltérő nyelvi kontaktushatásokkal magyarázhatók. Az elmúlt évtizedekben az országhatáron kívül rekedt magyar népesség, a magyar beszélők mintegy ötöde kétnyelvűvé vált, és már kimutathatók az ebből fakadó nyelvi szétfejlődés jelei. Ugyanakkor a nyelv különféle regionális, valamint társadalmi rétegződés szerinti változatai is kölcsönhatásba lépnek egymással, és ez az egységesülés irányába hat.
Kötetünk első blokkjának tanulmányai különféle nyelvi kontaktusok alaktani és mondattani következményeit vizsgálják. Benő Attila egy olyan román-magyar kontaktusjelenséget tárgyal, mely a magyar köznyelvben is meglévő változatoknak az erdélyi köznyelvben tapasztalt eltérő gyakoriságában nyilvánul meg. Mayer Edina tanulmánya a budakeszi német nyelvjárásba beépült magyar mondattani hatásjelenségeket elemzi. Szabó Helga alighanem eddig ismeretlen territóriumot vizsgál: a magyar beszélt nyelvnek a magyar jelnyelvre való hatását. Kiss Jenő a különféle szintű regionális nyelvváltozatok és a sztenderd kapcsolatában mutat ki kölcsönhatásokat, ezzel kitágítva a kontaktusnyelvészet terminus hagyományos értelmezését. Tánczos Orsolya egy udmurt példán keresztül az oroszországi finnugor nyelvek karakterét alapjaiban megváltoztató orosz nyelvi hatást mutatja be. Az a folyamat, melyről pillanatképet ad, azért is érdekes lehet számunkra, mert a magyart is hasonló módon befolyásolhatta a Kárpát-medencében való letelepedéskor az itt talált szláv népesség nyelve. Fenyvesi Anna a különféle nemzetiségű amerikai emigránsok anyanyelvében bekövetkező változások közös jegyeit veszi számba. Eitler Tamás és Vadász Gábor az angol-skandináv nyelvi kontaktusnak az angol segédigerendszer történeti alakulásában megfigyelhető következményeit elemzi.
Konferenciánkon kiemelt szerep jutott a magyar nyelv történeti fejlődésében fontos szerepet játszó korai török-magyar nyelvi kapcsolatoknak. E témakör aktualitását az adta, hogy 2011 novemberében Wiesbadenben megjelent Róna-Tas András és †Berta Árpád West Old Turkic - Turkic Loanwords in Hungarian I-II című könyve, a magyar nyelv török jövevényszavait és a magyar-török nyelvi kapcsolatokat újratárgyaló nagymonográfia. (A róla szóló recenziót lásd a Nyelvtudományi Közlemények 108-as kötetében.) A nyelvi kapcsolatok a szókölcsönzésekben mutatkoznak meg leglátványosabban, azonban a nyelvek közötti kölcsönhatás a nyelvek grammatikáját: hangrendszerét, alaktanát és mondattanát is befolyásolhatja. Fontosnak tartottuk, hogy egy külön szekcióban közös megszólalási lehetőséget adjunk turkológusoknak, finnugor nyelvészeknek és magyar nyelvtörténészeknek, köztük a szókészlet, a fonológia, a morfológia és a mondattan kutatóinak, hogy saját szaktudományi megközelítésükből kiindulva foglaljanak állást az új nagymonográfia eredményeivel kapcsolatban, és fogalmazzák meg azokat az elméleti tanulságokat, valamint a továbblépés azon lehetőségeit, amelyek az új monográfia kapcsán felmerülnek.
A nagymonográfia a téma kutatásában elért korábbi eredményekhez képest mintegy 130 új etimológiát tartalmaz, és igen gyakran fordul elő benne a korábbi etimológiai minősítések átértékelése. Az etimológiáknak a kor legjobb színvonalán álló megalapozottságában két rendkívül fontos alapkutatás is szerepet játszott. Egyrészt, Róna-Tas András turkológusként a finnugrisztika történetében elsőként rekonstruálta az ugor alapnyelv fonémaállományát és az ősugor szókészletet, valamint azt a változási folyamatot, melyet a magyar nyelv a kései ősugor korszaktól a korai ősmagyaron át a kései ősmagyar korszakig bejárt. E rekonstrukciónak köszönhetően vált lehetővé először a török nyelvi hatás térbeli és időbeli paramétereinek a meghatározása és az ótörök és ősmagyar nyelvi rendszerek egymáshoz való viszonyának tudományos leírása. A finnugor nyelvészeknek nyilvánvalóan lehetőséget kellett kapniuk, hogy kifejtsék kritikai álláspontjukat az újonnan megalkotott ősugor rekonstrukcióval kapcsolatban, csakúgy, mint ahogy a magyar nyelvtörténészeknek is be kell majd illeszteniük az új eredményeket a magyar hangtörténet eddig ismert folyamatai közé. Ezek a lépések szükségesek, és a finnugor és magyar nyelvtudomány további fejlődését szolgálják. A másik alapkutatás tárgya a nyugati ótörök történeti szóképzési eszközkészlet feltárása a magyar nyelvben megőrzött ótörök képzett szavak alapján. Ezáltal a török donornyelvi részletek kidolgozottsága került a történeti turkológiai kutatásoknak arra a szintjére, amely (a történeti turkológiai ismeretek bővülése mellett) alkalmas a tipológiailag azonos csoportba tartozó nyelvek hosszú történeti egymásra hatásának eredményeként az eredeti (genuin) nyelvi kódok változásának modellálására. Ez az eredmény pedig, minthogy jelentős mennyiségű, magas plauzibilitású adatállományon nyugszik, további, elméleti nyelvészeti kutatások kiindulópontjává válhat.
A konferencián plenáris előadást tartott Róna-Tas András, melyben a magyar-török nyelvi kapcsolatok történeti és nyelvi aspektusait ismertette. Az előadás a monográfiában tárgyalt kérdéskörök közül az alábbiakat idézte fel: I. A nyelvi érintkezések típusai (Voltak-e ugor-agyar érintkezések az Urálon túl?; Milyen példái vannak a török-magyar kapcsolatokban a szubsztrátum, szupersztrátum, adsztrátum jelenségének; A nyelvi szigetek kérdése; A kultúra és a népességszám kérdései a nyelvi érintkezésben); II. A magyar nyelvtörténet új szemlélete (Mikortól van magyar nyelv? Az ugor alapnyelv rekonstrukciója; A magyar nyelvtörténet szakaszai); III. Átalakult-e a magyar nyelv a török hatás alatt? (Módszertani alapok: összehasonlító és kontrasztív nyelvkutatás; Az ugor magánhangzók kérdése; A török háttér meghatározása; A kiinduló állapot: az ugorból kiváló magyar nyelv; Mi, mikor és milyen volt a nyugati ótörök; A magyar ikes igék és török igéink beilleszkedése); IV. Relatív és abszolút kronológia (Az átadó nyelv belső kronológiája; Hangváltozások a törökben; Támpontok az abszolút idő megállapításához; Új jelenségek a magyar hangrendszerben; A magyar szókészlet bővülése).
Kötetünk második, tematikus blokkja a Róna-Tas András előadásában, illetve a Róna-Tas András és Berta Árpád monográfiájában felvetett kérdésekre reagáló tanulmányokat tartalmazza. Ezek szerzői Agyagási Klára, Bakró-Nagy Marianne, É. Kiss Katalin, Gugán Katalin, Vásáry István és Károly László.
Agyagási Klára, É. Kiss Katalin