Nyelvelmélet és kontaktológia 3
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Adamik Béla: A vulgáris latin /b/ és /w/ fúziójának esetleges görög hátteréhez: dialektológia a kontaktológia szolgálatában
Zoltán András: A Kárpát-medencei szlávok nyelvéről a honfoglalás korában
Lanstyák István: Abszolút és relatív kontaktushatás
Huszthy Bálint: Viszi busz gyermeket zeskolába: Névelőtörlés a csángóban mint magánhangzó-gyengülési folyamat
Benő Attila: Nem tudom, ha működik. Egy lehetséges mondattani kontaktusjelenség az erdélyi magyar nyelvváltozatokban
Mus Nikolett: Orosz-tundrai nyenyec nyelvi kontaktus: A tundrai nyenyec lokatív szerkezetekről
Asztalos Erika: A fejvégű grammatikától a fejkezdetű felé: generációs különbségek a mai udmurt beszélőközösségben a szórendhasználat és -megítélés terén
Gósy Mária - Gyarmathy Dorottya - Beke András: Az anyanyelv tükröződése az idegen nyelv kitöltött szüneteiben
Baranyiné Kóczy Judit: Népdalok kölcsönhatása: metaforizáció a magyar és a szlovák népköltészetben
Előszó
A legtöbb nyelv az azt beszélők földrajzi elhelyezkedése révén ki van téve a más nyelvekkel való érintkezésnek. A nyelvek egymásra hatása a közösen lakott tér következményeként adódik mind a szinkróniában mind a történetiségben. Az areális nyelvészet központi fogalma tehát a kontaktus: melyik nyelv hat a másikra inkább, mi ennek az oka, mely nyelvi szinteken érhető tetten ez a hatás, hogyan folyik le az érintkezés, milyen időhatárokkal és milyen nyelvi-társadalmi környezetben. A kontaktológiában a nyelvi adat a főszereplő. A hatás vizsgálata a nyelvi adatokra támaszkodik, ezek általánosításaképpen fogalmazódhatnak meg a mechanizmus működéséről levont következtetések.
A jelen tanulmánykötet (mely a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán 2015. novemberében megrendezett műhelykonferencia előadásainak szerkesztett formáját tartalmazza) témája immár harmadízben a kontaktushatások elemzése.
...
Kötetünk két történeti jellegű tanulmánnyal indul. Adamik Béla írása, amint a címe is mutatja, a dialektológia szolgálólány-szerepét kutatja egy latin hangváltozás kérdése kapcsán. Mikor és hol történik meg a [b]>[w] fúzió, (amelyre a feliratok B/V keverése alapján következtethetünk), hogyan segítheti a következtetéseket a császárkori latin feliratok számítógépes nyelvtörténeti adatbázisa, mely a birodalom egyes részterületein veszi számba a sajátos formákat, továbbá a mondatfonetikailag magánhangzóközinek besorolható eseteket is megjeleníti.
...
Zoltán András tanulmánya egy a magyar hangtörténet szempontjából is lényeges kérdésre keresi a választ. Ez a kérdés az ősszláv nazális magánhangzó további szláv folytatását és a magyarba való átkerülésének idejét (a jövevényszókon keresztül) érinti. A szerző bizonyítása szerint a honfoglaló magyarok az ősszláv nyelv nem homogén formájával kerültek kapcsolatba, mert ebben az időben ez az ősszláv már két, számos nyelvi jelenségben eltérést mutató nyelvjárást jelentett: egy pannóniai szlávot és egy ún. bolgárszlávot. Ez a bolgárszláv dialektus kiterjedt az Északi középhegység területére is, és benne az ősszláv nazális magánhangzó csak a 13-14. században kezdett denazalizálódni. Az az állítás tehát, mely szerint a magyar jövevényszavakban előforduló nazálisokat tartalmazó szláv szavak a 10. században kerültek volna be egységesen a magyarba, felülvizsgálandó, hiszen a keleti területeken a magyarokkal érintkező szlávok később is átadhatták a nazálist tartalmazó szavakat.
Lanstyák István elméleti igényű tanulmánya a kontaktushatás kérdését tárgyalja. Írásának alapját két forrás adja: egy az 1990-es évek első felében megszervezett kutatás magyarországi és szlovákiai magyar diákok nyelvhasználatáról, másrészt a Termini-szótár folyamatosan bővülő anyaga. Megkülönböztet abszolút és relatív kontaktushatást. Az abszolút kontaktushatás megnyilvánulhat pozitív kontaktusjelenségekben, pl. kölcsönszavakban, esetenként nyelvtani szerkezetekben is, ezek ugyanis az egynyelvű közösségekben nem élnek. Létezhetnek "árva" kontaktusjelenségek is, ezek azok, amikor a kétnyelvű beszélők egy a domináns nyelvben meglevő nyelvi egységre nem találnak a kisebbségi nyelvükben meglevő megfelelőt, mivel az adott nyelv (jelen esetben a magyar) nem használja az adott fogalmat, s nem igényli nyelvi megformálását sem. A relatív kontaktushatás azt jelenti, hogy bizonyos jelenségek mindkét nyelvben megvannak, de eloszlásuk a többségi nyelv hatására a kisebbségi nyelvhasználatban lényegesen magasabb (fodrász/fodrásznő).
A két román nyelvi hatást feltételező dolgozat egyike Huszthy Bálinté, aki a csángóban megfigyelhető névelőredukciót egy magánhangzó-gyengülési folyamat részeként, román hatás következményeként tárgyalja. Hipotézisét empirikus anyaggal támasztja alá, melyben a folyamatot magát az egyes megszólalók eredeti hanganyagának lejegyzett felvételei adják. Román hatásra például megbomlik a hosszú magánhangzók ejtési ideje, megrövidülnek. Ez a hatás, mely a mezőségi magyarság nyelvében is megfigyelhető, a csángóban még inkább jelen van. Benő Attila a nem tudom-mal bevezetett kérdő jellegű tárgyi mellékmondat ha kötőszóval való megjelenését vezeti vissza idegen nyelvi hatásra. A ha kötőszónak a hogy helyén való megjelenése, és vagy-gyal vagy -e kérdőszóval való bővítésének hiánya az erdélyi régió nyelvhasználatában jellemző, és többnyire újabb nyelvi jelenség (bár Mikesnél, sőt régebben is előfordul a régióban). A szerző feltételezése szerint indoeurópai hatás, kézenfekvő tehát a román párhuzamos szerkezetre gondolni.
Az Oroszország területén létező (ma is beszélt [?]) finnugor nyelvek jelen helyzete jó terepet nyújt a kontaktusvizsgálatokhoz. E terepen találjuk Mus Nikolett és Asztalos Erika dolgozatát. Mus Nikolett tanulmánya egy a relatív kontaktushatás körébe tartozó mondatszerkezeti átalakulást vizsgál a tundrai nyenyec nyelvben. A lokatív mondatok ugyanis szerkeszthetők e nyelvben kopulával (archaikus), és kopula nélkül (neológ alak). Az újabb regiszterekben azonban a kopula nélküli, az orosz mondatformának megfelelő szerkesztés a jellemzőbb, az orosz hatás tehát felerősített egy, a nyelvben meglevő lehetőséget. Asztalos Erika az (S)OV, fejvégű mondatszerkezet VO-vá alakulását vizsgálja az udmurtban. Vizsgálatának csoportjai földrajzilag is tagolódnak (Udmurtia és Tatárföld), továbbá kor szerint is. A szociolingvisztikai jellegű tanulmányban a szerző megfigyelése szerint a fiatalabb udmurtiai beszélők nyelvhasználata a fejkezdetű szerkesztést preferálja, s ez orosz hatásnak tulajdonítható. A tatárföldi megítélést viszont a fejvégű tatár mondatszerkesztés befolyásolja.
Gósy Mária - Gyarmathy Dorottya - Beke András tanulmánya a kitöltött szünet (hezitálás) problémakörét tárgyalja különböző szintű angol nyelvtudással rendelkező magyar anyanyelvű beszélők angol nyelvi produkciójában. Három nyelvtudási szinten 20-20 fő anyagát vizsgálták. Lényeges különbséget állapítottak meg a magyar nyelvű szünetek száma és az angol nyelvű szünetek száma között, továbbá abban is, hogy az adott csoport képviselői milyen szintű nyelvtudással rendelkeznek. Jellemző, hogy a kitöltött szünet nyelvi megformálásában az anyanyelvi hatás erősen jelen van. Baranyiné Kóczy Judit tanulmánya a magyar és a szlovák népdalok metaforizációját vizsgálja a fogalmi metaforaelmélet tükrében. Megkeresi azokat a fogalmi megfeleléseket, amelyek ugyanolyan gondolati sémát követnek mindkét nyelvben, rámutatva a különbségekre is. Nem egyszerű szövegkölcsönzésről van szó ez esetben, hanem a kétféle kultúrájú nép konceptualizációjának részben egyező, részben különböző megjelenéséről, melyben a "néplélek" világlátása erősen tükröződik.
Hegedűs Attila