Csűrös Miklós (1944) irodalomtörténész. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanított a 19. és a 20. századi magyar irodalomtörténeti tanszéken. Főbb kutatási témái: Arany János és kora, Kodolányi János és a népi irodalmi mozgalom, a 20. századi magyar líra. Monográfiát vagy tanulmánykötet írt Fodor Andrásról, Kálnoky Lászlóról, Bertók Lászlóról, Takáts Gyuláról. Esszéi többek között Színképelemzés (1984), Intarzia (2000), Írók, költők, mitológiák (2004) címen jelentek meg. Sajtó alá rendezte és kiadta Kodolányi János és Szabó István levelezését (1999). Szerkesztette a budapesti Bölcsészkar Jelenlét című antológiáját. József Attila-díjas.

Lászlóffy Aladár (1937-2009) erdélyi költő, író, műfordító, szerkesztő. Lászlóffy Csaba költő, író bátyja. Tordán született, Kolozsváron érettségizett és az ottani Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar irodalom szakon. Dolgozott az Irodalmi Könyvkiadó főszerkesztőségében, a Napsugár című gyermeklapnál (1962-1969), a Dacia Könyvkiadó főszerkesztője is volt (1970), majd a Helikon szerkesztőségi tagja, a Korunk munkatársa lett. A Forrás írócsoportjának első, meghatározó nemzedékéhez sorolják. Áttörő sikert Színhelyek (1965) című verseskötete aratott. Kitűnő prózája és intellektuális költészete azt a paradoxnak látszó felismerést erősíti, hogy a kisebbségi léthelyzet megszenvedése és végiggondolása nagy teljesítményeknek nyithat utat, hátrányos körülmények közül is lehet csúcsra jutni; de csak ha ész, erő és akarat társul az elszántsághoz. Lászlóffy arra tanít, hogy a türelem, a műveltség és az intelligencia előbb-utóbb győzedelmeskedik a hatalom melldöngetése, az erőszakos nacionalista kardcsörtetés ellen. Nem a gyilkos fegyvereket kell tökéletesíteni, hanem a humanizmus érveit.