---

Tartalom

Szombathy Bálint: "Idézet + improvizáció" (Felvezető gondolatok az Ekszpanzió XXIV. szimpóziumához)
Miklóssy Endre: Az idézet (Tézisek az Ekszpanzió 2012. április 25-i konferenciáján)
Lipcsey Emőke: Óvakodj az élettől! (Idézet és improvizáció)
Kecskés Péter: Henry Corbin és a kognitív imagináció
Németh Péter Mikola: "Idézet/ek/ idézés/e/"
Csáji László Koppány: Közelítés egy hajdani fogadóhoz... (Az Ekszpanzió huszonsokadik összejövetelére - 17 lírai esszé-stációban)
Szécsi András: Improvizációtól a révülésig
Győrffy Sándor: Az örvénnyé vált idézet
Boga Bálint: Szubjektív lingvisztikai előbeszéd
Szabó Sándor: A zene térszerűsége
Szathmári Botond: Ami a haiku mögött van, a sintó és a zen szellemisége

---

Fülszöveg

Nagy tévedés az, hogy a posztmodern művészet találta fel a mások szellemi teljesítményének bekebelezését, megemésztését, kisajátítását - olvasom Fekete J. Józsefnél, Szentkuthy Miklós szövegeinek értő elemzőjénél, verseim érző kritikusánál - EZ UGYANIS ÁLTALÁNOS, CIVILIZÁCIÓS ÉS KULTURÁLIS GYAKORLAT, MONDHATNÁM HAGYOMÁNY. S itt lép be a két évvel ezelőtt megkezdett, hagyományról és avantgárdról, Hamvas és Kassák életműve összefüggéseiről szóló ekszpanziós elmélkedésünk folytathatóságának továbbgombolyítható, -görgethető zöld jelzésű fonala. Mert a szöveg szempontjából: a saját és másé viszonyrendszere összefüggésében - folytatja F. J. J. - talán a legfontosabb az a becketti kérdés, hogy ki az, aki beszél, ki az, aki gondolkozik a textusban, legyen az lírai, avagy épp prózai. Az íráshoz megélt tapasztalatok, élmények szükségeltetnek többek között, de úgy is lehet, hogy azok sem. Vannak írók, akiknek élményeik vannak, de történeteik nincsenek. És persze ez fordítva is igaz. Akkor hát, mégis honnan forrásozik az a szöveg, amely egyszer csak életre kel, formát talál, vagy azt sem, hanem csak úgy egyszerűen van, mint az a "Semmi", amiről József Attila is beszél: "A semmi ágán ül szívem / Kis teste hangtalan vacog" stb. Igen, mert az a "Semmi" lesz valamivé a lélekben, az ember idegrendszerében, az a "Semmi" lényegül át diófává, cseresznyefává, izzó csipkebokorrá stb., azaz VALÓSÁGGÁ, mert valójában az egész földi létünk története arról beszél, hogy a tényeket a reáliákon át miként vagyunk képesek eljuttatni a mennyeiekbe. Vagy ahogy Pilinszky János írja Rilkére hivatkozva, annak ellenére, hogy a tények erdejétől fennáll a veszélye annak, hogy soha nem láthatjuk meg a valóságot, mégis valamiféle soha meg nem itatott szomjúhozás arra hív bennünket, hogy az elíziumi mezőkön át eljussunk a VALÓSÁG OÁZISÁBA.

Németh Péter Mikola

---