Juhász Nagy Péter, Sulyok Csaba
Az idő marokszedői
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Ajánlás (Szenti Csilla)
Előszó (Sulyok Csaba)
1. Juhász Nagy Péter életrajza (Juhász Nagy Péter - Sulyok Csaba)
2. Emlékek a Juhász család történetéből, és a Pusztán eltelt gyermekkorból (Juhász Nagy Péter)
3. Epizódok Orosháza és Hódmezővásárhely viszonyrendszeréből 1743-1950 között (Sulyok Csaba)
4. Pereskutastól Székkutasig (Juhász Nagy Péter)
5. Írástanulás a Pusztán (Juhász Nagy Péter - Sulyok Csaba)
6. Górétörténelem. A kukoricagórék dél-alföldi történetének vázlata (Sulyok Csaba)
7. A történelem viharai, a tanyai kisboltok ablakából nézve. A székkutasi kiskereskedelem történetéből (Sulyok Csaba)
8. Az utolsó tanyai kisbolt (Sulyok Csaba)
9. Visszaemlékezés a második világháború megpróbáltatásaira (Juhász Nagy Péter)
10. A második világháborúban elesettek emlékműve Székkutason (Juhász Nagy Péter - Sulyok Csaba)
11. Adattár (Juhász Nagy Péter)
12. A Vásárhelyi-Puszta és Székkutas válogatott irodalma (Sulyok Csaba)
13. Köszönetnyilvánítás
Előszó
Emlékszem arra a nagy barna szekrényre, amelyben nagyapám, Juhász Nagy Péter a könyveit tartotta. Nem volt könyvespolca, történészi végzettsége, de ez nem tántorította el, rendületlenül munkált benne az érdeklődés, hogy lakóhelyének, Székkutasnak a múltját megörökítse, papírra vesse. Amíg ereje engedte tanulmányozta a helytörténeti irodalmat, kutatott a levéltárban, nyilatkozott a sajtónak kutatásairól, az élete és a falu történetéről. Igyekezett utána járni a homályba vesző részleteknek, meghatározó szerepe volt a második világháborúban elesett helybelieknek emléket állító obeliszk létrejöttében. Vállalta azt a nehéz és sokszor hálátlan szerepet, ami a paraszti származással végzett értelmiségi, kultúraszervező munkát övezi. A származás azonban hitelességet adott szavainak és erőt ahhoz, hogy ne hátráljon meg.
Péter bácsi nem csak az eszében őrizte meg, amit összegyűjtött a hosszú évtizedek alatt. 1988 és 1992 között három vastag vázlatfüzetben összegezte adatait, leírásait. Forrásközlésekből, feldolgozásokból, saját és mások emlékeiből összeállítva a középkortól kezdve, a már általa is megélt eseményekig a három füzetben végig követhető Székkutas - és a területén korábban elhelyezkedő települések - története. Jelen kötet megszületésének egyik célja az volt, hogy a digitalizálásra került kézirat minél nagyobb része váljon elérhetővé a Székkutas története után érdeklődők számára. A szerkesztés során a könyvből kimaradtak a kézirat hosszabb terjedelmű, mások által írt forrásai, a nagyszámú képmelléklet is válogatáson esett át. Az egymást követő fejezetek sorrendjét témájuk és az időrendiség szempontjából határoztam meg. Igyekeztem a kéziratot szöveghűen közölni, a módosításokat a helyesírási hibák és a nyilvánvaló tárgyi tévedések kijavítására korlátozni.
A kötet megszületésének másik célja, hogy az utóbbi években az én tollamból kikerült helytörténeti tanulmányok felfrissítve, egy helyen legyenek olvashatóak. Nem tudom, hogy a nagy barna szekrénynek mekkora hatása van benne, de a történelem és a helytörténet irányába magam is nagy érdeklődéssel fordultam. Így nem meglepő, hogy 2011-ben a történelem Bsc tanulmányaimat lezáró diplomamunkám Székkutas múltjával foglalkozott. Azóta több Kutashoz kapcsolódó írásom jelent meg, elsősorban orosházi és hódmezővásárhelyi folyóiratokban.
A könyv első fejezete Juhász Nagy Péter önéletrajzát közli, számos általa elmondott visszaemlékezés felhasználásával. A második fejezet - tovább fűzve az első fejezetet - a Juhász család Pusztára való költözését, a Pusztával való találkozást, a család szokásait taglalja, szintén visszaemlékezések alapján. A harmadik fejezettel kezdődően egy tágabb kontextusból (Orosháza és Hódmezővásárhely kapcsolatának történetéből) kiindulva kezdjük el annak a környezetnek a megismerését, amelybe Székkutas is beágyazódik. A Puszta életére nagy hatást gyakorló két város viszonyának elemzése demográfiai, valamint gazdasági szempontok alapján kerül összehasonlításra. A negyedik fejezet Juhász Nagy Péter falutörténeti kéziratának válogatott szövegéből és képanyagából áll össze. A válogatás sokszínű képet ad Székkutas fejlődésének állomásairól, a falu folyamatosan gyarapodó épített örökségéről, a település életében fontos eseményekről, a helyi orvosoknak, tanítóknak, gazdáknak az itt élőkért folytatott közösségépítő tevékenységéről. Az ötödik fejezetben a Székkutas kül- és belterületén egykoron működött iskolákat igyekezzük sorra venni, betekintést nyújtva ezzel az oktatás, és a külterület-belterület népességarányának változásába. A hatodik fejezetben egy néprajzi tanulmány olvasható, ami a kukoricagórék megjelenését, használatát, küllemét vizsgálja. Az országos feldolgozások mellett a górék vizsgálatának középpontjában a székkutasi portákon fellelhető épületek állnak. A hetedik fejezet részben a székkutasi kiskereskedelem történetének összefoglalására vállalkozik, a Hangya Szövetkezettől, az egykor jelentős hálózattal rendelkező külterületi (tanyai) bolthálózatig. A kiskereskedelemben történt változások tanulmányozásán keresztül pedig a népességszámának alakulása, lakóhelyi elhelyezkedése (kül- és belterület), a foglalkozási szerkezet átalakulása is szemléltethetővé válik. A nyolcadik és a kilencedik fejezet a még nem oly távoli második világháborúhoz kapcsolódik, amely székkutastól is nagy áldozatokat követelt. A nyolcadik fejezet Juhász Nagy Péter visszaemlékezésén keresztül bepillantást enged a háború borzalmaiba. A kilencedik fejezetben már a bajtársakra való emlékezés méltóságának lehetünk tanúi, az áldozatok emlékére állított obeliszk történetét megismerve. A kötet végére egy adattár és egy válogatott bibliográfia került, segítségül azok számára, akik jobban el szeretnének mélyedni Székkutas történetében.
2020-ban immár 70 éve annak, hogy Kutas Székkutas néven önálló településként éli életét. A könyv megjelenése és az évforduló jó alkalmat szolgáltathat arra, hogy rámutassunk múltunk gazdagságára, értékeire, a megélt nehézségekből pedig erőt meríthessünk, emléket állítva egyben Juhász Nagy Péternek és mindazoknak, akik erőfeszítést nem kímélve tevékenykedtek Székkutasért.
Sulyok Csaba