---

Tartalom

01 Előszó és Ajánlás
02 Köszönetnyilvánítás
03 Valahonnan a távolból
04 Ringat a táj
05 Örökzöld fenyő gyönyörű látványa
06 Ódon szürkeség
07 Természet utáni vágy
08 Varjak köröttem
09 Vadvirágot szedtem
10 Maroknyi zöld hely
11 Kis koala
12 Színpadi kép
13 Bárhol és bármikor
14 Egyszer visszatér
15 Égig szól a fohászom
16 Könnyű álmomat hozod
17 Egyszer
18 Találkozunk az örök végtelenben
19 Az éj sötét fátylát
20 Ölednek rejtekében
21 Tűnődés
22 Édesanyám betegségében
23 Tengernek morajlását hallgatva
24 Álmatlan éjszakán
25 Őrangyalom
26 Végtelen szeretet
27 Szívemnek ajándéka, Édesanyám
28 Angyali teremtés
29 Hálával tartozom
30 Fáj, hogy nem hiszel
31 Összetartozás
32 Szívem rejtekére költöztél
33 Az idő végezetéig
34 Sírodon sok virág
35 Múló idő fontossága
36 Más vagyok
37 Meguntam a keserűséget
38 Búcsút intek
39 Vízkereszt napján
40 Nőnap ünnepén
41 Nagypéntek bánata
42 Rókáék lakomája
43 Valami szépet szeretnék írni
44 Nem tudhatod
45 Világjárvány
46 Ibolya virágzáskor
47 Visszatérő álom
48 Gondolataim
49 Gondolataim születésnapodon
50 Születésnapi köszöntés
51 Nevednek ünnepén
52 Kezednek érintése
53 Kicsinyek köszöntésére
54 Nincs maradásom
55 Boldog életörömödben
56 Körforgás

---

Ajánlás

A végtelen időben csak egy pillanat egy fiatal lány élete.

Sokak számára szinte hihetetlen, hogy immáron a tizenötödik könyve készül el a kerekes székében élő és alkotó mozgássérült szerzőnek.

Csak barátai és közvetlen családtagjai, valamint a falubeliek tudják, hogy írással múlatja az időt Henriett.

Ha nincs késztetése és ihlete a munkához, simán lerakja a láthatatlan tollát, de ha valamit lát, érez vagy megfigyel, akkor fáradhatatlan szorgalommal ontja magából érzésekkel teli verseit, és láttatja novelláinak képeivel az őt körül vevő világot, és szinte rázúdítja olvasóira bánatát, örömeit, meg nem értettségét, valamint a nagyra értékelt mások által kimondott elismeréseit is megosztja barátaival.

Nehéz lentről, a tolókocsiból a fellegek közé nézni és ujjával a csillagokat elérni, de Henriett a fűben is meglátja a kicsinyke virágot, és a felhőkben is a bárányok vonulását, és a csillagok ragyogását, ha eljön a jótékony éjszaka.

Természet utáni vágya és rajongása mindvégig átszövi írásait, és híven tükrözi az erdők, patakok, mezők utáni rajongó szeretetét.

Nehezen viseli más emberek közönyét, gorombaságát, és nem ritka bántásait, de megpróbálja felhívni a hibák és hiányosságok létezésére a figyelmet, s keresi a megfejtések lehetőségeit.

Írásai néha túláradó érzelemről árulkodnak, néha vegyülnek a tehetetlenség dühével és megtalálják a megoldásokat.

Verseiből szinte kiáramol a családi kötelékek utáni vágyakozás és az elmúlás elfogadása utáni megértés, de a soha el nem feledés misztériuma mindvégig elkíséri gazdag érzelemvilágát.

A nagyszülők, szülők, testvér emlékei sokszor megjelennek családi kötődésű emlékverseiben, valamint a régi ház és falu hiánya.

Minden bizonnyal nem ez lesz a legutolsó könyve, hiszen ha eléri újból a közlési vágy, akkor ismét megérinti a múzsa és újabb alkotások születnek majd.

Olvasásra ajánlom ezt az ötvenvalahány verset, és ha megérinti önöket a versek hangulata, akkor keressék a régi könyveit is, és nyomon követhetik élete folyamatait, fejlődését, valamint irodalmi munkáinak érzelmi és kifejezési fokozatait.

Szeretettel gratulálok ehhez a kötethez, és még sok szép alkotói évet kívánok Csomor Henriettnek. Baráti tisztelettel és szeretettel, SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

SZEKSZÁRD, 2020 AUGUSZTUS 12.
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

---