Kontextualizáció és metapragmatikai tudatosság
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
I. KONTEXTUALIZÁCIÓ ÉS METAPRAGMATIKAI TUDATOSSÁG A NYELVTANBAN
Tátrai Szilárd: A kontextualizáció perspektivikussága és metapragmatikai reflektáltsága az elemi és az összetett mondatokban
Imrényi András: Kontextualizáló viszonyok az elemi mondatban
Kugler Nóra: Kontextualizálás elemi mondattal
II. KONTEXTUALIZÁLÓ KONSTRUKCIÓK EMPIRIKUS VIZSGÁLATA
Kugler Nóra - Pomázi Bence: A látással összefüggő, kiértékelést kifejező episztemikus predikáció alternatív megkonstruálási módjai
Dér Csilla Ilona: Vélem vagy vélekedem? A valószínűség és a vélemény jelölésmódjai a mai magyar nyelvhasználatban
Csontos Nóra: Kontextualizáció, konstruálás, idézés. Az idéző adaptív tevékenysége a mond-dal alkotott idézésekben
Simon Gábor: Csodálom és/vagy csodálkozom. A metapragmatikai reflexivitás egyik lehetséges konstrukciócsaládjáról
Vaskó Ildikó: Képzeld csak! - meglepetésjelölő a magyar nyelvben
Horváth Péter: A szereplői tudat megjelenítésének kvantitatív vizsgálata Ady, Babits és Kosztolányi összes versében
Krizsai Fruzsina - Szabó Gergely: Az értelmezős szerkezet lehetséges kategorizációja beszélt nyelvi adatok alapján
III. METAPRAGMATIKAI JELZÉSEK EMPIRIKUS VIZSGÁLATA
Kuna Ágnes - Hámori Ágnes: "Hallgatom, mi a panasz?" A metapragmatikai reflexiók szerepei és mintázatai az orvos-beteg interakciókban
Laczkó Krisztina: A diskurzusdeixis mint a metapragmatikai tudatosság kifejezője
Schirm Anita: A diskurzusjelölők funkciói a szövegtípusok tükrében
Götz Andrea: Diskurzusjelölők és kötőelemek gyakorisága írott és beszélt, mediált és nem mediált diskurzusokban
Ballagó Júlia: Az internetes receptportálok műfajisága a kontextualizációs utasításként értelmezett paratextusok nézőpontjából
Domonkosi Ágnes: "...azt szoktam mondani: én így tudok Önnel dolgozni, magázódva..." Metadiskurzusok a terápiás gyakorlat megszólításairól
A kötet szerzői
Előszó
A kötet tizenhat tanulmánya a magyar nyelv vonatkozásában veti fel a kontextualizációnak, valamint ezzel összefüggésben a metapragmatikai tudatosságnak a kérdését. Az írások a magyar nyelvben megjelenő kontextualizáló konstrukciókra, illetőleg metapragmatikai jelzésekre fókuszálva azok átfogó leírását, illetve kiterjedt empirikus vizsgálatát kezdeményezik. A kötet efféle kezdeményező szándéka nemcsak abban mutatkozik meg, hogy problematizálja a kontextualizációnak és a metapragmatikai tudatosságnak az egymáshoz való viszonyát, hanem ezzel összefüggésben ahhoz is diszkurzív közeget alakít ki, hogy a komplex problémaegyüttes elméleti belátásai és empirikus vizsgálatai, illetőleg pragmatikai, szemantikai és mondattani kiindulópontú megközelítései reflexív viszonyba kerüljenek egymással.
A tanulmánykötet szakmai előzménye egyrészt az ELTE DiAGram Funkcionális nyelvészeti műhelyének Nyelvtan, diskurzus, megismerés. A magyar nyelv funkcionális leírása című konferenciája volt (Budapest, 2019. március 28-29.; l. diagram.elte.hu). A konferencia, amely a jelenkori magyar nyelvtanírásnak, a magyar nyelv kutatásának a helyzetét, új eredményeit helyezte a figyelem középpontjába, egyik kiemelt témakörként jelölte meg a kontextualizáció és a metapragmatikai tudatosság mondatbeli működését. A Kontextualizáció és metapragmatika című szekciók tíz előadását a szerzők tanulmánnyá formálták, ezek a kötetben kiegészültek további hat, ugyancsak ebben a témakörben született, a konferencia által inspirált tanulmánnyal. Másrészt a kötet előzménye az Eötvös József Collegium kiadásában megjelent Elmélet és módszer. Nyelvészeti tanulmányok című tanulmánygyűjtemény (szerk. Laczkó Krisztina - Tátrai Szilárd, Budapest, 2014), amely egy kétéves nyelvészeti előadás-sorozat tanulmányokká formált változatát tartalmazza. A jelen kötet szerzői közül többen kapcsolódnak az Eötvös Collegium Magyar műhelyének a tevékenységéhez tagként, oktatóként vagy előadóként (Laczkó Krisztina műhelyvezető, Tátrai Szilárd a nyelvészeti kabinet oktatója, Dér Csilla, Horváth Péter, Krizsai Fruzsina, Kuna Ágnes, Simon Gábor, Szabó Gergely órát tartó oktatók, Ballagó Júlia és Szabó Gergely pedig a műhely aktív tagjai).
A kötet három tematikus egységből áll. A Kontextualizáció és metapragmatikai tudatosság a nyelvtanban című rész elsődlegesen az elméleti kérdéseket tárgyalja a funkcionális kognitív nyelvészet kiindulópontjából. Tátrai Szilárd a kontextualizáció magyarázatát hangsúlyozottan a nézőpont, azon belül a kontextusfüggő kiindulópontok működése felől végzi el, explicit metapragmatikai jelzésként azokat a kontextualizáló konstrukciókat értelmezve, amelyek - akár egy elemi mondaton belül, akár egy elemi mondatra reflektálva - a résztvevők tudati beállítódását juttatják érvényre. Imrényi András az elemi mondaton belüli kontextualizáló viszonyokat tárja fel, bemutatva a szakirodalmi előzményeket, és a használatból származó nyelvi adatokon szemlélteti a javasolt elemzést, összefüggésbe hozva a kontextualizáló viszonyok változatosságát a jelöletlen kiindulópont (alapbeállítás, baseline) fogalmával. Kugler Nóra a kontextualizáció jelenségét az elemi mondatok viszonyában vizsgálja: a figyelemirányítással összefüggő szerialitást megtéve kiindulópontnak olyan tagmondatokat mutat be, amelyek a megnyilatkozó mentális működésén keresztül biztosítanak elérést egy prominens jelenethez.
A második tematikus egységben, amely a Kontextualizáló konstrukciók empirikus vizsgálata címet viseli, a kontextualizáló tagmondatok kapnak kitüntetett figyelmet. Kugler Nóra és Pomázi Bence a látszik és a tűnik kifejezések korpuszadatainak elemzésére, online és személyesen felvett kérdőívadataira alapozva vizsgálja ezeket a tapasztalat kiértékelését elvégző episztemikus predikátumokat. Dér Csilla Ilona a vélem, vélekedem és vélekedek mentális igék jellemző használati módjait írja le a műfaji-formai variációkra fókuszáló korpuszelemzésekkel. Csontos Nóra a mondás aktusának konstruálását az idézés nyelvi tevékenységéhez kapcsolódóan elemzi, azokkal az idézésekkel foglalkozva, amelyekben a mondás aktusa a mond igével válik hozzáférhetővé. Simon Gábor két komplex szerkezet, a csodálom, hogy és a csodálkozom, hogy különböző (tagadószóval és utalószóval konstruált) változatainak korpuszalapú vizsgálatára vállalkozik, arra keresve választ, hogy a két szerkezet két külön konstrukciónak vagy egyazon konstrukció lehetséges megvalósulásainak tekinthető-e. Vaskó Ildikó arra a grammatikalizációs folyamatra mutat rá, amely során a képzel ige felszólító módú alakja mirativitást, azaz meglepetést, csodálkozást jelölő diskurzuspartikulaként kezd el funkcionálni. Horváth Péter áttételesebben kapcsolódik a kontextualizáló tagmondatok problematikájához: Ady Endre, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső összes versében vizsgálja meg a lírai diskurzusokban képződő fiktív beszédesemény megnyilatkozójához, befogadójához és az egyéb harmadik személyben megjelenő szereplőkhöz kapcsolódó tudati folyamatok igei megjelenítését. Krizsai Fruzsina és Szabó Gergely pedig arra tesz kísérletet, hogy empirikus adatokkal járuljon hozzá az értelmező lehetséges megjelenéseinek és funkcióinak újabb, prototípuselvű klasszifikációjához, a korpuszvizsgálatok során külön figyelmet szentelve az igei és a transzlingvális előfordulásoknak.
A harmadik tematikus egység, a Metapragmatikai jelzések empirikus vizsgálata szintén olyan konstrukciókat tárgyal, amelyek kontextualizáló szerepet töltenek be, ám a metapragmatikai tudatosság felől történő megközelítésüknek is jelentős hagyománya van. Kuna Ágnes és Hámori Ágnes a metapragmatikai tudatosság nyelvi jelzéseit - a jelentéslétrehozást segítő eszközeiként tekintve ezek diszkurzív szerepét - egy speciális diskurzustípusban, az orvos-beteg konzultációkban teszi vizsgálat tárgyává. Laczkó Krisztina a mutató névmási diskurzusdeixis típusait, önálló és kifejtő használatának működési mintázatát kísérli meg feltárni két eltérő internetes diskurzustípusban. Schirm Anita a diskurzusjelölők multifunkcionalitásából kiindulva beszélt nyelvi szövegtípusok elemzésén keresztül mutatja be a diskurzusjelölők műfajspecifikus használatát. Götz Andrea a korpuszalapú tolmácsoláskutatás szempontjait érvényesítve közelít a diskurzusjelölők használatához: ezek és egyéb kötőelemek gyakoriságát elemzi magyar európai parlamenti diskurzusokban. Ballagó Júlia olyan empirikus kutatást mutat be, amely azt kívánja feltárni, hogy az internetes receptportálok paratextusai milyen szerepet játszanak az összetett diszkurzív sémaként értelmezett műfaj szerveződésében. Végül Domonkosi Ágnes egy pszichoterápiás szakfolyóirat oldalain a megszólítás, illetve tegezés-nemtegezés kérdéskörében kibontakozó írásos párbeszéd több szempontú, a metapragmatika különböző értelmezési lehetőségeit összekapcsoló elemzését adja.
A szerkesztők és a szerzők köszönettel tartoznak a kötet két alapos lektorának, Pethő Józsefnek és Tolcsvai Nagy Gábornak.
Az ELTE Eötvös Collegium kiadásában megjelent kötet egyben az ELTE DiAGram Funkcionális Nyelvészeti Központja által indított könyvsorozatnak, a DiAGram Könyveknek az első darabja.
A szerkesztők