Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Cser Ferenc

Digitális fényképezés

ismeretek és példák

TARTALOM, BEVEZETÉS


Tartalom


BEVEZETÉS

FÉNYKÉPEZÉSI ALAPISMERETEK
A képkészítés célja
Színek és fények
Képméret
Képszerkesztés
A képmező látószöge
Fényképezés eszközei
  Készülékek
  Fényérzékelők
  Képrajzoló lencsék

DIGITÁLIS FÉNYKÉPEZÉS
Képkészítő programok
Fénymérés és automata élességállítási módok
  Információs képernyő

MIT ÉS HOGYAN FÉNYKÉPEZZÜNK?
Megvilágítás
  Természetes megvilágítás
  Ellenfény
  Villanó (vaku, flash) használata
Emberek fényképezése
Környezet fényképezése
Lakókörnyezet
  Természeti környezet
  Tágabb környezet
Állatok fényképezése
  Madarak
  Négylábúak
Közeli fényképezés
  Virágok
  Tárgyak

KÉPFELDOLGOZÁS
Képkorrekciók
  Kontraszt és világosság
  Színkorrekció
  Elfordítás
  Perspektíva
  Zajszűrés
  A színkopresszió és hatása

ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK



Bevezetés

Fotográfia azt jelenti, hogy a fénnyel rajzolunk. A fénnyel úgy, hogy a tárgyakról visszaverődött fényt összegyűjtjük egy lencsével, és az eredetileg térbeli elrendeződés képét egy síkra vetítjük rá, és ott a fényt rögzítjük. A fény intenzitásával (mennyiségével) és - mostanában már szinte kizárólagosan annak összetevőivel, a színek erősségével - arányos változást hozunk létre.

A fényképezés őskorában - immár a XIX. század derekától elkezdődően - a tárgyakról visszaverődött fény mennyiségét úgy rögzítették, hogy egy átlátszó lemezre felkent fényérzékeny rétegre vezették azt, és ott a fény mennyiségével arányosan jött létre fém ezüst kiválása, azaz elfeketedés. Létrejött a látvány negatív képe. Aztán ezt a fény mennyiségével arányosan elfeketedett lemezt ismét átvilágítva, annak világosabb részeivel arányos feketedést hoztak létre valamiféle fehér hordozóra helyezett ugyancsak fényérzékeny rétegben: megkapták a pozitív képet.

Ez volt a régmúlt.

A XIX század végétől kezdődően, - de már valójában a XX. században - azután fokozatosan a csak fekete és fehér fényérzékeny rétegeket kiegészítették a színek, és immár színes képet is rögzítettek, ugyancsak hasonló módon. Itt meg kell jegyeznem, hogy létezett olyan technika is, ami mindjárt a valódi képet eredményezte, és nem kellett külön eljárásban a negatívból megteremteni a pozitívet. Ez volt az ún. fordítós technika, amivel közvetlenül vetíthető diapozitívek készültek el. Alapjaiban azonban az is a negatív/pozitív elven működött, csak egyetlen laboratóriumi lépésben végezve el a fordítást.

Ma már ez is a múlt.

Manapság az utcát járva szinte minden ember kezében ott van egy vékony lemez formájú készülék, amellyel maga is fényképeket készít. Már fekete és fehér képeket egyáltalán nem, csakis színeseket. És naponta több milliárd fénykép készül el a földgolyón, és aztán ezek elektronikus alakban keringenek az emberek között, vagy az erre felkészült helyeken ezekből a hagyományoshoz hasonló fényképeket varázsolnak elő.

Miért fényképezünk? Miért örökítik meg embertársaim a szemük előtti képet - sőt, meglehetősen gyakran maguk felé fordítva a készülék szemét, azaz önmagukat (szelfi)?

Emléknek. Sőt, igen gyakran nem csak egy-egy pillanatfelvétel készül el, hanem a mozgást is rögzítik ugyanezzel a kis készülékkel, ami annyi mindent tud. Mindamellett, hogy alapvetően egy telefon, hírközlésre, távoli ismerőssel való kapcsolattartásra készült, de ma már nem csak a beszéd hangját, hanem a készülék lencséje - szeme - előtt lejátszódó eseményt ill. annak egyes képeit is továbbítja. Okostelefonnak hívják.

Persze, van más cél is, pl. tárgyak, események, stb. dokumentációja, akár a nyomtatott sajtó számára, akár tudományos, vagy bírósági céllal, de ezek száma ma már a személyes célú képrögzítéshez képest alárendelt mennyiségű.

Nekem nincs 'okos'-telefonom. Nekem nem kell. Mégis, szenvedélyesen gyűjtöm jártamban-keltemben az elém bukkanó táj és lakóhely szépségeit. De kifejezetten erre a célra készült készülékkel, azaz fényképezőgéppel.

Furcsán nézhetek ki, talán megszállottnak, esetleg őrültnek is láthatnak az utcán járó-kelők, mert gyakran megszólítanak, miután egy-egy képet elkészítettem, hogy mit is fényképezek én? Aztán megmutatom a gépem képernyőjén - hiszen a mai technikával a kép azonnal láthatóvá válik! - és olyankor elcsodálkoznak, hogy: jé! Tényleg szép.

Mert nekik a fényképezés azt jelenti, hogy önmagukat, egymást, embertársaikat, szeretteiket stb. örökítik meg emlékképpen. Én, pedig fennhangon hirdetem, hogy mindenütt van szépség, amerre csak nézünk, megyünk, csak embertársaim zöme azt nem látja. Nem tartja megjegyzésre méltónak, nem fényképezi le.

Elhatároztam, hogy segítek embertársaimnak. Készítek egy kis könyvecskét, amivel bevezetem az érdeklődőket a fényképezés rejtelmeibe. Hogy tudatosan megláthassák embertársaikon felül mindazt a számtalan szépséget, ami körülöttük létezik, és amelyeket szintén érdemes az emlékezetben megtartani, lefényképezni.

Erre szolgál ez a kis könyvecske.

Kezdetként elmagyarázom, hogy valójában is mi az, hogy 'fényképezés'. Mit jelentenek a későbbiekben felmerült fogalmak, és hogyan tudjuk azokat tudatosan felhasználni képeink elkészítése érdekében.

Azt követően ismertetem a fényképezés technikai eszközeit, a fényérzékeny 'lemezt', a kép leképzési formáit, a fény rögzítéséhez alkalmazott eszközök részeit, és azoknak a képkialakítás során betöltött szerepét.

Innentől már áttérek a gyakorlati ismeretekre, és példák során mutatom be az egyes fogalmak jelentését, a képformáló részek szerepét és tudatos használati módját.

A továbbiakban a különböző fényképezési célok felé fordulok, és fejezetekben mutatom be példákkal az egyes feladatokból eredő ismereteket, hogy azokat tudatosan, eredményesen végezhesse el az olvasó.

A fénykép elkészítése azonban nem ér véget azzal, hogy a készülékben rögzítjük a képadatokat. Ez a hagyományos analóg - azaz filmes - technikában laboratóriumi vegyi eljárások segítségével történt. A negatív/pozitív technika során a pozitív elkészítésekor lehetett a negatív hibáin javítani, alakítani, tónusán, kontrasztján változtatni, belőle részeket kivágni, vagy kiemelni. Digitális technológiánál ez a gép memóriájáról kigyűjtött adatok manipulálását jelenti, természetesen digitális számítógépeken futó programok segítségével. Külön fejezetben foglalkozom ezért a képfeldolgozó módszerekkel, a rendelkezésre álló programokkal és azok használatával.

A könyvet fényképtárral (galéria) zárom.

Queanbeyan, 2020 A Szerző


×