---

Tartalom

Előszó
Édes anyámnak

TARKA RÉT
Februári szürkület
Szeretlek
Egy séta
Választás
A falu mestere
Üzengetés
Csüggedő apák
Beteg fiú
Jóbarátom, a huszárhadnagy
Reggel az erdőn
Az én összes filozófiám
Sohsem voltam csapodár én
Ne vessétek a szememre
Sirva vigadás
Hogy hivjalak?
Egyedül
Áprilisok
A szerelem
Verőfényes ősz
Érezni, nem érezni?
A fecske messze enyhe délre száll
A régi fény: 1892
Esdeklés: 1893
Egy sirhalom: 1894
Külföldi jajszó
Bor mellett
Magyar szerelem
Tűz
Az utcza bolondja
Áldozatkészség
Gyermeköröm
A sivatag vad fiai
Első szerelmem
A pálmafa és a rózsa
Mentegetődzés
Montblanc
Svájczban
Havasok és rónák
Az olasz határon
Haza mennék!
Ismerősök
Nem misés pap a czigány
Huzd rá, huzd rá
A mi első ideálunk
Anyámasszony katonája
Hiszek neked
Az én gazdám
Magyar fiúk
Verseim

ÁRNYÉKOK A SOMOGYI HOMOKRÓL
Tíz év után
A puszta temetője
A vén kocsis
Czigánylányok
Az öreg nemzetes úr
A mi pusztánk nótáiból:
  I. Darú czigány nótája
  II. A gazda dala
  III. Az öcscse dala
  IV. Az én nótám
  V. Az öregbéres dala
  VI. A furfangos iródeák dala
Bódi bácsi
Balaton melléken
Katona dolog
Családi kör
Három legény
Búcsujárók
Hulló csillag
Vándorló legény
A somogyi homokon

A VÉN KURUCZ ÉS A VÉN LABANCZ
I. Iluska
II. A két öreg
Hl. A hajas szomszéd
IV. Két csöndes ház
V. Pro libertate
VI. Szeretetből, szerelemből
VII. Rákóczy, Bercsényi!
VIII. Szabadság, szerelem

KÜLFÖLDI EMLÉKEK (fordítások)
Néhány szó
Freiligrath: A szerecsen király
Mosen: A tíz utolsó
Grűn Anasztáz: A vén komédiás
Schiller: A föld megosztása
Béranger: Hulló csillagok
Sallet: Történelmi fejlődés
Uhland: Az államrendeknek
Hoffmann v. Fallersleben: Honvágy
Hoffmann v. Fallersleben: Lauriger Horatius
Seeger Lajos: Egy hegytetőn
Gottschall Rudolf: A tengerparton
Prútz Róbert: Vasárnap
Herwegh: Könnyű holmi
Herwegh: Béranger
Herwegh: A hegyen
Herwegh: Szegény Jakab
Herwegh: Beteg Erzse
Herwegh: Sovány vigasztalás
Herwegh: Egy szendének
Herwegh: Első xenia
Herwegh: Helvétia
Herwegh: Tell
Herwegh: Tavaszi dal
Herwegh: A fogoly
Herwegh: II. Napoleon halálára
Herwegh: Egy költő halálára
Herwegh: Dal a gyülöletről
Herwegh: Amnestia
Herwegh: Éjféli ut
Herwegh: Hajnali riadó

---

Előszó

Verseim gyöngeségének teljes tudatában lépek a nyilvánosság elé; hogy ezt teszem: szerénytelenség - hogy verseimet még ajánlani is merem: ez merészség. A mai világban kevés a költő; - de annál több a verselő, kiknek selejtes termékei gombaszerűen szaporodva elárasztják a világot. Azt fogja talán kérdezni olvasóm: (ha akad!)- "hát te minek szaporítod ezeknek a számát, ha magad is tudod, hogy te is csak ilyen vagy?!"

A bünösnek szabad magát védenie, - (manapság pedig innen-onnan bünösnek lehet tekinteni azt, ki verseket ír) - hát nekem is szabad védeni magam.

Azt hiszem, mind láttunk már szülőket, kiknek gyermekeik nem szépek, se nem kiváló jók - óh de az övék - és ez nagyot, sokat mondó szó! E szülők mégis büszkén mutatnak gyermekeikre: "Az én fiam! az én leányom!" Vagy nézzük a jó kertészt; nem szereti-e az ő kis fonnyadt virágait, széltépázta fácskáit jobban minden díszparknál? Én is igy vagyok: verseim enyémek - és szeretem mindannyit, - még ha el is tiporja őket a jégverés, a kritika.

Ez az ok az én részemről: az "enyém"-ből származó gyöngeség.

A másik okot némely olvasómban hiszem feltalálni. Vannak emberek, a kiknek valamely fűszál, négylevelű lóhere, kedvesebb minden rózsánál, kaméliánál, - csak azért: mert itt vagy ott nőtt; - mert ettől vagy attól kapták... Talán akad nekem is egy-két ilyen emberem, kinek jó szívvel elmondhatom Jókai ez ajánlatát: "ki a vadon nőtt virágokban gyönyörködik, fogadja tőlem e füzért szivesen" - s ha elfogadja csak egy is, - én igen igen meg leszek elégedve!

Üdvözlettel
a szerző.

Pozsony, október havában.

---