---

Tartalom

Előszó
Filozófiai lélekvezetés
Első személyben
Teremtő rombolás
A társadalom megújulási képességének kimerüléséről
A tanúsítás fenomenológiája
A vendégbarátságról - jelen időben
Honnan lehet tudni, hogy nincs bocsánat?
Irodalomjegyzék

---

Előszó

Az itt következő írások témáját az a filozófia-felfogás jelölte ki, melyet a legtalálóbban Michel Foucault fogalmazott meg:

[...] mi más a mai filozófia - vagyis a filozófiai tevékenység -, ha nem magának a gondolkodásnak a kritikai munkája, és ha nem arra tör, hogy - a már ismert törvényesítése helyett - kijelölje, hogyan és honnantól lehetséges a másként gondolkodás? (...) Van valami nevetséges abban a filozófiai beszédmódban, amely másoknak kívülről akar törvényt szabni, megmondani, mi az igazság, és milyen út vezet oda, vagy ha arról a naiv hitről tesz tanúbizonyságot, hogy mások peres ügyében ő lehet a vizsgálóbíró; azt viszont valóban jogában áll kinyomozni, mi változott meg saját gondolkodásán belül egy számára idegen tudásról szerzett tapasztalat hatására. A "próba" - hogy az igazság játéka az önmagunkat megváltoztató próbatétel, nem pedig a másik szimpla elfogadása csak azért, hogy legyen kivel kommunikálnunk - a filozófia lelke, feltéve, ha a filozófia az maradt, ami valaha volt: "aszkézis", önmagunk gyakorlása a gondolkodásban.

A filozófiai aszkézis a másként gondolkodás helyzeteit dolgozza ki, hogy a megismerés cselekvő-közvetítő erejével élve megváltoztassa a gondolkodást, a személyiséget, az életet. "Az igazság szabaddá tesz majd benneteket". Ha a tényszerű élet meg is reked valamilyen hagyományban és szokásban, csak akkor lehetünk szabadok az igazságra, ha előbb szabaddá válunk ettől a megrekedt hagyománytól. Egyszer majd attól is, amely ezekben az írásokban vezérszerepet játszik. Egyelőre az tart mellette, hogy a filozofálás legősibb gesztusát utánozza. Mert az egyéni és közösségi öneszmélés és önformálás filozófiája mindenkor dekonstruktív erőhatásokból táplálkozik, és ilyen hatásokat kelt.

---