---

Tartalom

"Isten áldd meg a Magyart!" / Gondolatsorok Cs. Varga István Himnusz-kötetéről

"Énekeljük új idők új arculatát! / Németh László erdélyi kapcsolatai a Készülődés korában
"Mert én látok tisztán helyettetek" / In memoriam: Csoóri Sándor
"...küldetéses munkása a kultúrának" / Babosi László monográfiája Ratkó Józsefről
A minőség jegyében / Görömbei András kötetéről - kettős megközelítésben
Ami a leltárból kimaradt, vagy fennakadt a rostán / Széljegyzetek a Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig című kötet margójára
"egyszemélyes a híd s a lépcső, eredj!" / Tisztelgő sorok Páskándi Géza emléke előtt, halála 25 évfordulóján
"...a gyalu alól kibukó forgács"
Egy áldozatos élet a közösség szolgálatában / Kelemen Lajos arca - naplójegyzetei és levelezése tükrében
Elődök nyomában - Kortársak közelében
Erdélyi triptichon / Áprily / Reményik / Dsida
Félszázados jubileum, amelyről szólni kell / Ötven évvel ezelőtt jelent meg Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér című alkotása
"akik jeleikkel otthonossá kívánják tenni / az otthontalan világot" / Cseke Gábor újabb köteteiről
Tanúságtétel a kisebbségi sors "befejezetlen drámájá"-ról
...és visszatérőben a MŰ
"A szenvedés is a nemzeti örökség egy formája"
Évszázadok a Rozsálybérc fényében és árnyékában
Egy kezdeményezés, amelyből hagyomány teremtődött
Felsőbánya a festészetben - Festészet Felsőbányán
A szülőföld-szeretetből fogant szavak
Egy újszülött és ami mögötte van / Új irodalmi lap Szatmárnémetiben: Szamos
"Ez volt az én történetem" / Széljegyzetek egy politika-viselt vidéki újságíró jegyzettöredékeihez
"...megmaradni magyarnak itt, Kárpátalján"
Isten megváltó tervének munkatársa
Az önismeret tövises ösvényein

Minden élet szolgálat / Máriás József 80 éves

---

Utószó

Máriás József rendkívül ügyszerető és tanulékony írástudó. 1965 óta írja irodalomnépszerűsítő cikkeit, széljegyzeteit, recenzióit, szaktanulmányait. Amit a hírlapírás keretében végzett, azt irodalmi lapokban elmélyülten folytatja. Az elmúlt öt évtizedben több száz könyvről publikált könyvajánlókat, ismertetéseket, bírálatokat. Aligha van még egy olyan újságíró, aki a jó ügyek reményében ennyi könyvismertetést tett az olvasó asztalára.

Hivatását ministráns-korának oltárszolgálatához hasonlítja. Életre szólóan lenyűgözte a színpompás katolikus liturgia, a szentmise szertartásának fénypontja: az Úrfelmutatás. Bizonyára a szakrális dimenzióból sugárzik át, hogy Máriás József nagyon tudatosan figyel az irodalmi művek eszmeiségére, világ- és értékszemléletére, a művészi emberfelmutatásra.

Sorsa úgy hozta, hogy abbahagyta - szerinte "cserbenhagyta" - a tanítást. Amikor elszegődött újságírónak, a hivatás-váltást feladásnak érezte, amely lelkiismeret-furdalást okozott neki. Közben felébredt benne az igény, hogy könyvekről írjon ismertetéseket. Végül azt vette észre: ő már damnatus ad litteras - írásra ítéltetett kritikus és irodalomtörténész.

Ebben a váltásban segítségére voltak a Kriterion 1969 utáni időszakának bőséges termése, a két világháború közti erdélyi magyar irodalom, bár csonkán, de újra kiadott, számára fontos, megszólító erejű könyvei. Megismerte Németh László műveit, nemzetnevelő példáját. Ő "indította el" a folyóirat-közlések útján, "juttatta el" konferenciákra, adott újabb célt újságírói, irodalomkutatói tevékenységének.

Hálás szívvel emlékezik azokra, akik pályáján segítették: Görömbei András, Bertha Zoltán, Jánosi Zoltán, Karádi Zsolt, Sarkady Sándor, Bolvári-Takács Gábor, Oláh András, Bobory Zoltán, Bakonyi István... A Korunk és a Székelyföld szerkesztői is lehetőséget, bátorítást nyújtottak neki. Ez hozta el 1990 után a máig tartó kritikusi-irodalomtörténészi kibontakozás lehetőségét a Hitel, a VÁRHELY, a Zempléni Múzsa, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, a Partium, az AGRIA, a soproni VÁR fórumain, újságok lapjain.

Az értékkereső és értékfelmutató műértelmezés érdekli. Korunk irodalomkritikája nagyon hiányos, vegyes arculatot mutat - sokszor az egyes lapszámok minősége, a szerzői korosztályok, ízlésformák tekintetében is. Örömét leli abban, hogy szabadon, előírás, szigorítás nélkül értékelheti az irodalmi műveket, hagyatékokat. Senki sem határozza meg, mit kell szépnek, jónak és követendőnek tartania. Empatikusan műveli ezt a ritkuló publicisztikai műfajt. Kritikai és irodalomtörténeti munkássága nem apologetikus, hanem elemző. Nem vélekedik, hanem érvel, filológiai pontosságra törekszik. Válogat, tudatosít, közvetít. Feltárja a művek sokrétű jelentésrétegeit. Népszerűsíti az irodalmi megértést Az alkotó, a mű és a befogadó között eleven, ízlést formáló kapcsolatot teremt.

Látóköréből nem hiányzik a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és a nyugati magyar diaszpóra irodalma sem. Tudja, mennyire Adósai vagyunk Németh Lászlónak.

Máriás József külön érdeme, hogy elemzéseibe rendszeresen bevonja a művek szakrális dimenzióját: "A magnak meg kell halnia, hogy kalász legyen belőle" (Németh László arca a Korunk tükrében 1932-1940) Sütő András példája nyomán ő is a magyarság gondját vállalja. Nem "vidám és szomorúságos", hanem igaz könyvekről ír: "nem vigasztalónak, hanem tanúskodásképpen egyről és másról, ami megesett velünk."

Álma nem lett könnyebb, gondja nem oldódott meg, de lerótta patrióta, partiumi-erdélyi adóját. Adja az Ég, hogy Máriás József életében kiteljesedjék mindaz, amit benne a Lélek Felsőbányán elkezdett, és most már 80 éves jubilánsként Nyíregyházán folytat. Élete maradandó értékekkel telítődött. Hiteles írástudóvá, jel-emberré vált. Áldja és őrizze az Ég!

Cs. Varga István

---