---

Tartalom

01. ELŐSZÓ
02. AJÁNLÓ
03. VARÁZSSZEM
04. AZT MONDJÁK RÁM
05. ERZSIKE DRÁGA,
06. KÁDÁR KATA BALLADÁJA
07. KATALIN KOPOGTAT
08. MINT HASÁBFÁT
09. VESZETT FEJSZÉNEK
10. KI A MAGYAR
11. APÁM SZÁZ ÉVE
12. TÉLI BALATON
13. VALAHOL MESSZE
14. ÚJ REMÉNY
15. TŰZPIROS AZ ÉG ALJA
16. A SZABADSÁG HÁRMAS EGYSÉGE
17. TÉLI VILÁG
18. TÉLI ÉLETKÉP
19. GONDOLATAIM A KÖLTÉSZET NAPJÁRA
20. KITÜNTETETT KÖLTŐ DILEMMÁJA
21. VALENTIN NAPI RÉVÜLETBEN
22. VALENTIN NAPI SZERELEM
23. HAIKU CSOKOR, KERESZT
24. A HÁZASSÁG HETE
25. NŐKÖSZÖNTŐ
26. EGY ÚJ NAP
27. ZSUZSANNA S A...
28. A HAJNALI SZÉL
29. NŐNAPI ELŐZETES
30. TAVASZVÁRÓ SZÍVVEL
31. HAJNALI RENGŐ KERENGŐ
32. TÁVOLBAN EGY MERÉSZ TIVORNYA
33. TÁVOLBÓL
34. CSAK EGY PILLANAT AZ EGÉSZ
35. TEMATIKUS HAIKUK
36. APEVA MUZSIKA
37. TEMATIKUS HAIKUK
38. ÉLJEN ÁPRILIS ELSEJE
39. MEGSZÜLETETT KIS BENCE
40. ADJ NEKEM
41. KEDVES DIETETIKUSOM
42. LÉLEKHÚROK HARMÓNIÁI
43. ILYEN SZÉP A VILÁG
44. FÉLÉNK, ŐRÜLT KOBOLDOK
45. ADJÁTOK VISSZA AZ ÉDESANYÁMAT
46. FÉLELEMBEN ÉLEK 01.
47. FÉLELEMBEN ÉLEK 02.
48. KÖSZÖNÖM NEKED HATVANHATSZOR
49. MÚLIK AZ IDŐ
50. VERSES VÁLASZ VERSEMRE JÓZSEF TIBOR: AKI IDŐVEL MÉR
51. TRIANONSZAURUSZ
52. FÉNYLŐ ALABÁSTROM
53. IMA AZ UNOKÁIMÉRT GYERMEKNAPRA
54. PÜNKÖSD ESTI SZERENÁD
55. ZENGŐ HARANG
56. HEJ, TE ÉJSZAKA
57. MONDOK PÁR MESÉT AZ UNOKÁKNAK
58. APÁM KEZE
59. BETEG EZ A VILÁG
60. AZTÁN HOGYHA...
61. MENNEM KELL
62. VALLOMÁS SOKK
63. KÁPRÁZATOS VÍZIÓ
64. ABRAKADABRA
65. TELE VAN A...
66. FURCSA TALÁNY
67. NÉZŐPONT
68. AZ ELSŐ LÉPÉS...
69. BOSZORKÁNYPER
70. BOSZORKÁNYTÁNC
71. ÉLETEDBEN
72. TEREMTÉS
73. ŐSI ÖSZTÖN
74. TESTVÉREM HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA
75. ÜNNEP AUGUSZTUS 20.
76. JÓ EZ A NAP
77. SEGÍTS MAGADON
78. AUGUSZTUSI CSILLAGHULLÁS
79-84. BALATONI VERSEGYVELEG
85. ÉREZTEM
86. KÍVÁNCSIAK
87. AZ ÁLLOMÁSON
88. ÉLNI...
89. REINKARNÁCIÓ
90. ÚGY ÉLSZ, AKÁR EGY ÁLLAT
91. ÉN A GLADIÁTOR
92. HIERARCHIA
93. KIJELENTEM KOMOLYAN...
94. ÉPÍTS EGY HÁZAT
95. OKNYOMOZÓ RIPORT - ÚJGAZDAGOK
96. ÉRDEKES ÉRTEKEZÉS
97. EGY DECI FÉLDECI
98. EGY EMBER, ÉS AZ Ő BŰNEI
99. TESTAMENTUM
100. UTÓSZÓ

---

Előszó

Azt mondják, hogy én mániákus ember vagyok, nehéz velem élni, és számmisztikában is szenvedek.

Valóban igaz, hogy nehéz, és szeretem a kerek számokat, és kedvenceim történelem órákon az évszámok voltak, amiket könnyedén megjegyeztem valamikhez kötve, másokkal ellentétben, akik utálták a történelmi számokat, pledául hogy István királyt ezerben koronázták meg, valamint a legkönnyebb várviadal szám, a nándorfehérvári ütközet, az 1456, vagy a Francia Forradalom is hasonló ugyebár: 1789.

De számtalan hasonlót tudnék mondani, csak úgy hirtelenjében, mondjuk az egri vár diadala: 1552. Az első szám az egyes, aztán kettő ötös, és a végén a kettes, van benne logika, de nemigen kellett a történészeknek, pedig olyan jól megoldottam.

Van még pár kedvencem, pl. a várnai csata: 1444, Horemheb fáraó megkoronázása: i. e. 1333, és még számtalan könnyen megjegyezhető évszám.

Egy számsoron mindezek vizuálisan ábrázolhatóak, a nullától kiindulva, ami ugyebár időszámításunk kezdetét jelezné, és jobbra-balra elindulva minden jeles dátum elhelyezhető.

Most is egy számmizéria következik, a huszadik könyvemre húztam még egyet, egy másik lapot, és így jött ki a huszonegy, ami ugyebár nyerő szám, és a mostani könyvem lesz a huszonegyedik kötetem.

Na hiszen, ez ám a tuti, hacsak így nem, gondolhatnák némelyek.

Húszra lapot húzni eléggé kockázatos dolog.

Nekem biztosan nyerő szám lesz. No, ez elég önteltségnek tűnik, de már az is megtisztelő, hogy idáig eljutottam, hogy hányan olvassák majd, az más kérdés.

Aztán a könyv címe is sugallhat sokféle belemagyarázást.

VARÁZSSZEM... Az, hogy lát, avagy nem lát az ember, az egy dolog, és az én egyéni, szociális problémám, mondhatnák sokan, és némelyek mondják is, hogy aszongya, azért mert maga nem lát, nem vakulhat meg mindenki, de ez nem is elvárás, mert az önzőség lenne.

Nos igen, látni sokféleképpen lehet, van, aki sasszemmel sem látja meg a dolgokat, én pedig rám ragadt és kifejlesztett érzékkel többet látok, érzek másoknál, vallom, hogy nem vagyok vak, csak csupán nem látok. Óriási különbség.

Azt, hogy világtalan, szívből utálom, mert nem igaz.

A Varázsszem pedig sugall némi misztikumot, vagy akár sámáni, vagy táltosi képzeletet, mondjuk írtam már képekre, képekről verset, ami állítólag kifejező és jó vers lett, noha sohasem láttam a festményt, csak elmesélték a tartalmát.

Aztán még sámándob sem kellett hozzá, csak néhány csengettyű, hogy hallják, hogy jövök és óhatatlan kitérjenek az utamból.

Régen kötelező volt a leprásoknak csengetéssel jelezni, ha jött szembe valaki, azóta sem változott meg ez a szemlélet.

No, akkor jól elkanyarodtunk az eredeti varázsszemtől, ami az alapötletet adta, a század közepén divatos, zölden villogó lámpától, a nagy világvevő rádiótól, amin látni lehetett, hogy pontosan ráhangolódtunk az állomásra, amit mindig csodálattal néztem, eléje hasalva, hogy mi is lehet az, és hogy fért bele a bácsi, aki belőle beszélt, és pláne egy zenekar? Gyermeki naiv rácsodálkozás.

Hallgattuk az Amerika hangját és a Szabad Európát, valamint a Rádió Luxemburgot.

Többször előfordult, hogy ha pár nap múlva visszaolvastam verseimet, elcsodálkoztam, hogy ezt én írtam magamtól, és nem is emlékszem ezekre a szófordulatokra, bizonyára valaki fogta a kezemet írás közben. Csak így lehetett.

Hála a feljebbvalónak, hívhatjuk bárhogy, múzsának, Istennek, ihletnek, szinte mindegy.

A belső látásról, és az emlékképekről még nem is esett szó, nem beszéltem, hiszen ezekből élek és alkotok, a múlt emlékeiből, valamint az éjszakai álmok visszaidézéséből állnak össze a verseim.

Tehát ezekkel a varázsszemekkel látott történésekről írok ebben a kötetben, és jöjjenek velem, és néha csukják be a szemeiket, és próbálják elképzelni ezt a vak világot, ami remélhetőleg nem vakvágány, hanem néha vakmerőség is, bátran bele a vakvilágba, mondván, görbe fát dobj a tűzre, mert kanyar jöhet.

Persze, ez nem ugyan az, mintha bekötnék valakinek a szemét, mert az csupán csak játék, szembekötősdi, vagy szembeköpősdi.

Bizton állíthatom, hogy hadvezéreknek, költőknek, zeneszerzőknek már állítottak szobrokat, de kritikusoknak nemigen.

Jelen esetben tömeggyilkosokkal ne foglalkozzunk.

Némelyek, magukat kritikussá avanzsált személyek nem átallják verseimet a vállalhatatlan versek kategóriájába sorolni, pedig őnekik kéne hivatalból támogatni a kortárs irodalmat, de éppen gátat építenek akár még a megjelenésnek is. Megértem én, ha valakinek nem tetszik egy alkotás, azt mondhatja rá, első szám első személyben, hogy nekem nem tetszik. Szíve joga, de általánosságban rásütni a negatív bélyeget nem. Minden olvasó hadd döntse el saját maga, neki mi a véleménye, és ne befolyásolja senki a megítélésben.

Előbb vagy utóbb, mindenre megjön a vevő.

Nehéz betörni a kortárs irodalomba, ebbe a pitiáner, belterjes, érdekorientált művészvilágba, pláne vidékről és látássérülten.

Más a megítélés, bejutni kihalásos alapon lehet csak.

Ez a hiánypótlónak szánt e-könyv szándék szerint tematikusnak indult, és időrendiséget is akarna követni, de talán ezen a téren kissé elkalandozik, de azért dátum szerint követhető.

Igazán megtisztelő számomra, ha elolvassák eme sokszínű verseskönyvet, váljék egészségükre, és adjon tartalmilag és formailag is újat Önöknek, de akad némi elkalandozás benne, elvisz a mindenáron megmutatás irányába. Nézzék el ezt nekem.

Az igazat mondd, ne csak a valódit, vallom nagy költőnkkel magam is, hiába látok sakktáblaszerűen, feketén, fehéren, az igazság az, hogy a világ színes, és ez a tény kedvem szerint való.

Mindenkinek jó olvasást kívánok, a visszajelzések és reagálások vágyával küldöm útjára ezt a kötetet.

Remélem, elszabadulnak az indulatok, mindkét irányba.

Elérhetőségeimet megtalálják a Facebook-on, és e-mailben a nagy.vendi54@gmail.com levélcímen, mindent megbeszélhetünk, nálam nincs tabu téma.

Barátsággal ajánlom a kedves olvasónak, egyebet nem mondhatok.

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
Magánzó

Szekszárd, 2020. augusztus 25.

---