---

Tartalom

I. ERNST JÜNGER, AZ ELSő VILÁGHÁBORÚ HADIKRÓNIKÁSA
Az évszázad krónikása
Az indulás
A frontregény
A katonaember
Az Acélzivatarban
Hatástörténeti szálak
Oswald Spengler hatása
Az Arbeiter c. esszé
Más önéletrajzi írásai és a háború
A természettudósi mivolt
Az itáliai utazás
A háború funkciója
A tágabb értelemben vett háború
Tradíció és illúzió
A heroikus történelmi múlt
Az első lépések a katonaléthez
Az állóháború
A kronológia funkciója
A szorongás
A Heideggerre gyakorolt hatás
A halálhoz vezető út lépcsőfokai
A frontra jellemző halál - találkozások
Az emberjelleg nyomait magán viselő holt tárgy
A tájkép mint a halál...
A táj mint a halálhoz való viszonyulást színező elem
A halállá vált ember
A halotthoz való viszony a személyes emlékek, tárgyak formáló tükrében.
A halál mint a történelmi úton való menetelés egyszerre új és megszokott formája
A lovagias elem megléte és kiégése

II. PÁRHUZAMOK ÉS ELTÉRÉSEK ERNST JÜNGER ÉS E. M. REMARQUE HÁBORÚÁBRÁZOLÁSÁBAN
Életrajzi vonatkozások
Jünger írástechnikája
Az írástechnika hasonlóságai és különbségei
A dialógusok
Moralizálás és autenticitás
Illúziók és realizmus
A mágikus erő
Egykedvűség és sokszínűség
A természet
Az érzések és az érzelmi kiürülés
A fotografikus fényírás, az abszurd és a nevetés
Utórezgés

III. A FÜGGETLENSÉG - TÚL A LÖVÉSZÁRKOKON? A BÉKEIDŐK MODERN HÁBORÚJA, A POSTHISTOIRE ÉS ANNAK ESZTÉTIKÁJA
1. A háború a sokféle talpon osonni képes egér, a háború a sokféle talpon üldözni képes macska. A háború a múlt és a jelen idő szívós ivadéka
2. A posthistoire esztétikája
3. Eumeswil
  A szerző ígérete a hitelességre
  A felülírás
  A vadászat dimenziói
  A személyiséghasadás
  A nő mint a pánlogizmus ellenfele
  A történelemmondás nehézségei
  A történész és a botanikus szemléletmód
  A fellah-lét mint a civilizáció egyik tünete
  Az állam és az államformák
  A belső neutralitás
  Az elbeszélés
  A stúdium
  Az asztaltársaság
  A mágikus vadászat
  A hovatartozás - a sterilitás
  Az anarchikus
  Az anarchista
  A felügyelet
  A sejtések és a nyelv
  Az anarcha
  Az eszmétlenítés
  Az ismétlődés
  Az ütközések végkimenetele
  A történelem története
  A sivatag
  A világképtár
  Az új típusú erőszakszervezet
  A képtörténelem
  A technikai archiválás
  A képkombináció
  Az irodalmi nyelv
  A szellemi energiaháló
  Bűn és bűnhődés
  A tükörjáték
  A planetáris világállam
  Az Eumeswil elnevezés
  Kik Eumeswil lakói?

---

Fülszöveg

Heimo Schwilk az évszázad krónikásának nevezte Ernst Jüngert, azt a német írót, aki frontkatonaként harcolta végig az első világháborút, s akinek legfőbb törekvése az volt, hogy autentikus képet adjon a háború történéseiről, működési mechanizmusáról. Ernst Jünger az Acélzivatarban c. frontregény írása során ért szépíróvá, ugyanakkor az említett műben láthatjuk első határozott nyomait filozófiai érdeklődésének is. A szépirodalom és a filozófia későbbi életművében is szorosan tapadt egymáshoz, sőt csatlakozott ehhez a természettudósi kíváncsiságot sem nélkülöző, a természet lét- és színorgiájában megnyugvást lelő természetszemlélet is. Olyan találkozásokat, hatásokat elemzett Jünger folyton-folyvást, amelyek engem is foglalkoztattak mind filozófiai jellegű műveim (pl. Sein und Lyrik. Rilke-Heidegger-Ágnes Nemes Nagy [1992]; Találkozások és törésvonalak. Írók, költők, filozófusok [2005]; Caminos filosóficos - Philosophische Wege [2013]), mind pedig a közelmúltban megjelent verseim, versesköteteim: Üvegfalak, bádogtetők [2012]; Kék repkények, bukott angyalok [2012]; Istenem, Duinóban a sirályok...[2014] írása és összeállítása kapcsán. Nem véletlen hát, hogy eltaláltam legendássá vált művéhez - bár némi ösztökét és számos gondolati indíttatást kaptam attól a személytől (Csejtei Dezső) is, aki szerzőtársam volt a fent említett filozófiai könyvek esetében éppúgy, ahogy az Acélzivatarban c. mű magyar nyelvre való átültetése során.

---