Árpás Károly (1955) - önmeghatározása szerint - író, költő, drámaíró, műfordító; irodalomtörténész, nyelvész, történész, középiskolai tanár; közoktatási szakértő.

A JATE magyar-történelem-finnugor szakán szerzett diplomát, 1983-ban summa cum laude doktorált észt kultúrtörténetből. 1988-tól alapítóként a szegedi Deák Ferenc Gimnáziumban tanít.

Szépírói és oktatói munkája mellett a 19. század irodalmával, mások közt Jókai Mórral és Madách Imrével foglalkozik, s bekapcsolódott e klasszikusok szövegkiadásába is. Baka Istvánról s Gion Nándorról monográfiaszerű köteteket jelentetett meg. Munkája elismeréseként kétszer is megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Kutató Pedagógus Díját, 2004-ben Szeged város Kölcsey-érmével és a Szegedi Akadémiai Bizottság ezüstérmével ismerték el munkásságát. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság tanári Toldy-díjában 2011-ben részesült.

Alkotásain érződik a klasszikusokkal való mindennapi foglalkozás igényessége. Hasonló tendenciák figyelhetőek meg kisepikai műveiben. Regényeinek témavilága is színes. Líráját a vidéki "kismester"-lét öniróniája s az életképszerű kifejezésmód jellemzi.

* * *

Kortárs források ismerete alapján úgy vélem, hogy az 1514. július huszadikán kivégzett Dózsa György nem a személyes hatalmat kívánta megszerezni, hanem eleget kívánt tenni hivatástudata elvárásainak. A tragikum azért alakult ki, mert a kor politikai viszonyai, valamint társadalmi rétegeinek, osztályainak érdekei begubancolták a kudarcos élethelyzetbe a székely katonát. A műben arra voltam tekintettel, hogy miképpen vállalta Dózsa György az életsorsát befolyásoló eseményt. A történelmi dráma megírásában példának tekintettem Spiró György műveit.