---

Tartalom

Egy perccel az Ítélet után
  Pilinszky János: Apokrif
  Pilinszky János: Introitusz

Az igazság bűvöletében
  Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Ezt a létet odább tolni
  József Attila: Ülni, állni, ölni, halni
  József Attila: Istenem

Stílusbravúr és kortükör
  Petőfi Sándor: Befordúltam a konyhára...

Időhíd a tölgyek alatt
  Arany János: Mindvégig

Komponált ötletek jegyzéke
  József Attila: Nagyon fáj

Egységnyi éh az egységre
  Nemes Nagy Ágnes: A szomj

A legszükségesebb szavak horizontnyi távlata
  Fodor Ákos haikui

---

Fülszöveg

A Lékai János Hajózási Szakközépiskolában (jelenlegi nevén: Magyar Hajózási Szakközépiskola) végeztem 1986-ban, képesített hajósként. 1989-től négy éven át az Országos Találmányi Hivatal Szabadalmi Tárában, majd a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár különböző részlegeinél dolgoztam. Rövid ideig antikváriumban, 1999-től számos könyvesboltban és könyvraktárakban alkalmaztak. 2011-től biciklis futár, majd a Bónusz Brigád raktárosa voltam. Ironikus - pont most, hogy jön a tél, ismét hív az utca.

1993-ban Parti Nagy Lajos mutatott be a rádióban, majd a következő években verseim jelentek meg számos folyóiratban, a Holmitól a Mozgó Világig. 1996-tól könyvkritikákat, ismertetőket írtam, először a Magyar Napló számára, később a Bookline és az ekultura.hu felületeire. Ennek ellenére nem tartom magam sem költőnek, sem kritikusnak. A pálya széléről könnyebb kiabálni...

Több internetes blogot szerkesztek - például a Könyvvizsgálók blogot - melyekben shizoo álnéven publikálok. Versblogom: az Irodalmi szabad rablás 2012. november elseje óta naponta frissül. Foglalkoztat a slam, több klubeseményen mondtam el már a szövegeim. Lehet vitatkozni a mibenlétén, akár a létjogosultságán - de jelenleg ez az egyetlen verset rendszeresen hallgató élő közönség. Tisztelet az olvasó közönségnek!

A lényeg: a vers. Ezért próbálnám zárójeles megjegyzésekben hozzáfűzni a magamét. Nem elemzést, hiszen alig szakmai. Nem kritikát. Azt az értelmezési utat, amelyet a szöveggel bejártam. Akadhat olyan ösvénye a szövegnek, ahol nyilván eltévedek. Ahol az olvasó - ön, avagy te - másfelé indulna. De ez az értelmezés szabadsága. A lényeg: a vers. Abból indulok ki, és eljutok oda, ameddig engem enged.

Ezért nincs lerágott csont sem, szerintem, ezért nyúlok akár a már számtalanszor elemzett versekhez. Nekem jelentenek, így elindulok a jelentésük után. Nem a mások lábnyomain. Nem ismerem a szakirodalmat, abban a mélységben, ahogy egy szakmabeli nyilván - nem is mehetnék arra. De szeretném azt hinni, valakinek hasznos lehet így is - nem azzal, amit meglátok, hanem ahogyan észre veszem a szavakat. Ha vitára ingerel, már elértem a célom. A zárójelekkel.

A kiadvány megjelenését a Műpártolók Egyesülete támogatta.

---