Kántás Balázs
Váry Albert koronaügyész-helyettes összefoglaló jelentése a fehérterror Duna–Tisza közén zajlott eseményeiről, 1922
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
FEHÉRTERROR, PARAMILITÁRIS ERŐSZAK ÉS ÜGYÉSZI VIZSGÁLAT, 1919–1922
Bevezetés
Héjjas Iván főhadnagy különítményének tevékenysége a Duna-Tisza-közén a fehérterror idején
Váry Albert koronaügyész-helyettes nyomozói tevékenysége, illetve az általa hátrahagyott nyomozati jelentés mérlege
Héjjas Iván, egy radikális különítmény-parancsnok utóélete
VÁRY ALBERT KORONAÜGYÉSZ-HELYETTES ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSE A FEHÉRTERROR DUNA-TISZA KÖZÉN ZAJLOTT ESEMÉNYEIRŐL
I. Solti ügy
II. Izsáki ügyek
III. Egyéb ügyek
IV. AZ izsáki gyilkosság, a lajosmizsei és a máriaházi és gyármajori gyilkosság ügye
Fülszöveg
Az első világháború utáni forradalmak kora, majd a tanácsköztársaság bukása utáni zavaros, polgárháborús időkben, 1919 nyarától kezdve a szegedi ellenforradalmi kormányt támogató katonai és félkatonai fegyveres erők, elsősorban a Horthy Miklós későbbi államfő által vezetett Nemzeti Hadsereg és hozzá csatlakozó, formálisan annak alárendeltségébe tartozó milíciák országszerte követtek el súlyos atrocitásokat. Ez a paramilitáris erőszakhullám részben válasz volt a tanácskormány hasonlóan erőszakos, elnyomó intézkedéseire, részben az egyes egyéni eseteket csupán a személyes bosszú, a vesztes háború miatti bűnbakképzés pszichózisa, illetve nem egyszer pusztán az anyagi haszonszerzés lehetősége motiválta. A vörösterrort felváltó fehérterror 1919-től egészen 1921-ig tartott, illetve utóhatásai különböző súlyos, politikai indíttatásból elkövetett bűncselekmények formájában még 1922 és 1923 folyamán is érezhetőek voltak, a terror tehát a trianoni békeszerződés aláírását és a magyar állam közjogi rekonstrukcióját követő időszakra is áthúzódott. Az új magyar kormányzat a konszolidáció első éveiben csak lassan, vonakodva lépett fel a különböző fegyveres csoportok önkényes garázdálkodása ellen. A főként frontról hazatért, számos esetben poszttraumás stresszben szenvedő, túlfűtött nacionalista érzelmektől hajtott katonák és hozzájuk csatlakozó civilek kegyetlenkedését eredményező, elsősorban a Prónay Pál, Ostenburg-Moravek Gyula és Héjjas Iván különítményparancsnokok nevével fémjelezhető paramilitáris erőszakhullám eseményei közül is kiemelkedik a Duna–Tisza közén, illetve részben Budapesten 1919 és 1921 között zajló cselekménysorozat, melyet a Héjjas Iván főhadnagy alárendeltségébe tartozó milicisták követtek el, amely összesen körülbelül 3-400 ember életét követelte, és amelynek ügyében ugyan számos hatósági vizsgálat is indult, de a tettesek érdemi felelősségre vonása végül elmaradt.