Szepes Erika, Lászlóffy Csaba
"Az innen-létből sohasem elég" ; Iphigénie szerelme
TARTALOM, FÜLSZÖVEGTartalom
Szepes Erika: "Az innen-létből sohasem elég": Lászlóffy Csaba ikerkötetének olvasásakor
Lászlóffy Csaba: Iphigénie szerelme (Drámajáték Gerard Walschap regénye alapján)
Fülszöveg
Szepes Erika (1946): klasszika-filológus, irodalomtörténész, esszéista. Legfőbb területe a magyar költészet és a verstan, főként a kettő együttese: a verstani formák a magyar költészetben.
"Az innen-létből sohasem elég" címet a költőtől kölcsönöztem, akinek ars poeticája és credója is egyben: csatlakozik a világlíra azon áramlatához, amely a földi életet tartja a legnagyobb értéknek, szemben a transzcendens hitekkel, még akkor is, ha ez az innen-lét fájdalmakkal, félelmekkel, az igazságtalanságok elleni küzdelmekkel terhes. Lászlóffynak ez az innen-lét kiemelten fontos, hiszen a közelmúltban többször volt közel ahhoz, hogy átkerüljön a nem-létbe, amely számára a semmit jelenti. Sokszor választ társat a világ- és magyar líra legjobbjai közül - mert hozzájuk méri magát -, mint ezzel a címmel azt a Vas Istvánt, aki a Megyek - Mégsem párversben (ikergondolatok!) ezt vallja: "Eleget megtelítőt / Torkomig émelyítőt / Úgy látszik mégsem adtál / Élet..." A rokon gondolat költőjének magaslatáig emelkedik Lászlóffy az ikerkötetekben.
***
Lászlóffy Csaba (1939): József Attila-díjas erdélyi magyar költő író, drámaíró, műfordító, esszéista. A legfrissebb Napút-díjas, Közel ötven könyvének utolsó ötödét szinte kivétel nélkül a Napkút Kiadó gondozta.
"A flamand irodalom klasszikusa, Walschap egykor Nobel-díjra javasolt regénye alapján született az Iphigénie szerelme, időtlen időkben Flandriában - vagyis a görög drámai örökségtől (KAR) máig -: örökérvényű erkölcsi konfliktusokra épül. (...)
Engem mindig zavart a megkezdett munka (persze a fejemben). Most kínlódtam ki a műfajhatárokat kikezdő új - oratórium? dramolett? - szövegemet (Dürer, Gauguin plusz saját koponya-élettér, három idősíkban). Ez is az elmúlásról, a halálról szól valahol... De még inkább idevág ez a "flamand" dráma, amely épp azt kutatja, hogy milyen hihetetlenül a véletleneken múlik egy hosszan tartó s mégis örökké rövid szenvedélyes kapcsolat..."
(Levélrészlet a szerzőtől)