Tartalom

Fülszöveg

Novotny Gergely 1925-ben született Budapesten. A budai Szent Imre Ciszterci Gimnáziumban érettségizett, ahol a zenetudós Rajeczky Benjámin volt az egyik tanára. A középiskolával párhuzamosan járt a Zeneakadémiára, Váczi Károlytól tanult klarinétozni, de mesterei voltak Kodály Zoltán, Kósa György, Molnár Antal és Weiner Leó is. 1945-ben a Szegedi Nemzeti Színház, 1947-től a Fővárosi Zenekar, később az Állami Hangversenyzenekar klarinétművésze. 1979-ben ment nyugdíjba. Már nyugdíjas éveire esett zenetanári működése.

Az 1960-as évek közepén jelentkezett először abszurd drámáival, ezek némelyike - mint például a Mire behozzák a narancslevet - hosszas huzavona, politikai mérlegelés után színpadra került, többségük azonban csak gépiratban, kéz alatt terjedt, a tiltott műveknek kijáró felfokozott, de persze korlátozott körű figyelemmel. Az abszurd drámák abszurd sorsa később sem változott, Novotny így arra rendezkedett be, hogy drámáit, illetve verseit, prózáit és egyéb "besorolhatatlanságait" a fióknak írja. Később, 1990 után - elsősorban a Liget folyóirat szerkesztőinek, Horgas Bélának és Levendel Júliának a jóvoltából - már publikálási lehetőséget kapott, ám életművének jelentős része így is kiadatlan maradt. 2003-ban hunyt el.

A Háromkirályokban Novotny a hatalom természetét vizsgálja az ismert bibliai történet időbeli és értelmezési kereteinek szétfeszegetésével. Egyszerű, ám mégis sokkoló következtetésekre jut, melyeket a szakralitás mítoszának rombolása mellett a túlélési ösztön tébolyítóan erős valóságmeghatározó jelenlétével fest alá. A dráma jeligéjének - amellyel a szerző pályázott vele - a "Harapós bárány"-t választotta, Novotny ezzel sok mindent elárult arról, hogy milyen pontos, telibe találó, leleplező erejű megfogalmazásokra törekedett, és mit érzett a saját írói feladatának.

Reménykedjünk, hogy a Háromkirályok mostani megjelenése utat nyit Novotny Gergely további, lappangó művei felé!