---

Tartalom

Bemutatkozás
Állatságok
Mesterségek, pancserségek
Eszem-iszom, élvezkedés, életmód
Külcsín, dévajkodás, erotika
Gond, közérzet, morál
Lányok, asszonyok
Népek, nemzetek, történelem, vallás, kultúra
Magyar megyék és némely települések
Kancsalító nóta- és népdalátköltések

---

Fülszöveg

Amikor már nagyobbacska gyerek voltam, előszeretettel lebzseltem anyai nagyapám, Papp Lajos kovácsműhelyében. Nem mintha a kisiparosi tevékenység, vagy annak termékei, pl. lópatkók, szekérvasalások, kaszanyakak, kerítésrácsok stb., különösebben érdekeltek volna, sokkal inkább odaszögeztek a puszta időtöltésből vagy a megrendelt munka elkészültének kivárása céljából pipázva, cigarettázva, de főleg bagót rágva és attól permanensen a műhely poros földpadlójára sercintgető ott ücsörgő (főleg idősebb) parasztemberek számomra akkor hihető, ma már sokkal inkább mosolyt keltő nagyotmondásai, történetei, kalandjai.

Nagyapám nem vett részt ebben a jóízű szószaporításban. Ő csak végezte a dolgát, s ha nagy ritkán megszólalt, akkor azt rímes formában tette. Ha példának okáért beállított hozzá az egyik elmaradhatatlan adomázó "ügyfél", köszönés gyanánt megeresztett egy vaskos rímpárt:

Gábor megjött valahára
és leült a valagára.

S ezzel napirendre is tért a dolog felett. Ha pedig már megsokallta a bagós nyálsercintgetést, így adta tudtára nemtetszését az elkövetőnek:

Annyit köpködsz itten, Jóska,
hogy bokádig ér a tócsa.

Nagyapám már közel ötven éve a földben nyugszik. Ha a szakmáját nem is tudta átörökíteni rám, (bök)verselési kedvét annál inkább. Neki minden bizonnyal tetszenének ezek a rímes agymenések.

---