---

Tartalom

Szerkesztői előszó
Potápi Árpád János: Köszöntő
Tóth Attila: Köszöntő

Juhász Dezső: Nyelvjárásmentés és nyelvstratégia 2.
Kiss Jenő: Magyar nyelvjárások és nyelvstratégia
Péntek János: A nyelvjárások többletértéke a külső régiók kettősnyelvűségében és kétnyelvűségében
Sándor Anna: A magyar nyelvjárások jelene és jövője Szlovákiában
Cs. Nagy Lajos: Javaslatok a magyar nyelvjárásokra vonatkozó nyelvstratégiához
Csomortáni Magdolna: A csíki nyelvjárási nyelvhasználat stratégiai megközelítése
Fazekas Tiborc: Nyelv és polgárosodás
Fekecs Emese: Vajdasági magyar kettősnyelvű egyetemi hallgatók kódváltástípusai az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán
Ferenczi Gábor: Nyelv(járás)i tudatosság és nyelv(járás)i attitűd vizsgálata felső tagozatos tanulók körében
Fodor Katalin: Hagyományőrzés és a nyelvjárás megőrzése
Gréczi-Zsoldos Enikő: Nyelvstratégia - nyelvjárások
Györke Magdolna: Mássalhangzó-változások Tiszaágtelek nyelvjárásában
Hoppa Enikő: Nyelvstratégiai lehetőségek Moldvában
N. Császi Ildikó: A nyelvjárások megjelenése a közoktatásban
N. Fodor János: A Hunyad megyei magyarság nyelvjárási sajátosságai és nyelvi helyzete
Pál Helén: A nyelvjárások visszaszorulása és a magyarországi falvak
Parapatics Andrea: A lakóhelyről az egyetemre: helyzetelemzés és problémafelvetés
P. Lakatos Ilona - T. Károlyi Margit: Elméletek és módszerek komplexitása az északkeleti hármas határ menti kutatásokban
Posgay Ildikó: Gondolatok a mai magyar nyelvjárások nyelvstratégiai megközelítéséről
Szanyi Ildikó: "A nyelvjárás az identitásom része, mely megadja számomra az önkifejezés lehetőségét."
Szoták Szilvia: Az őrvidéki magyar nyelv változatai
Tóth Péter: Gondolatok a kárpátaljai magyar nyelvjáráskutatás eredményeiről és időszerű feladatairól
Vörös Ferenc: Családnévföldrajzi adalékok a történeti nyelvjáráskutatáshoz
Zékány Krisztina: Nyelvpolitika a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás vetületében
Zelliger Erzsébet: Nyelvünk a végeken

---

Fülszöveg

Mi a fő kérdés? Az, vajon mi dolguk van vagy lehet a nyelvstratégáknak a nyelvjárások vonatkozásában. Kétféle válasz lehetséges. Egyrészt az, hogy nincs dolguk. Ebben az esetben nincs teendő sem. Másrészt az a lehetséges válasz, hogy van dolguk, mégpedig - mert veszélyeztetett helyzetű nyelvváltozatokról van szó - a nyelvjárások továbbélésének a segítése. Egészen pontosan s aktualizálva: a regionális beszélők támogatása abban, hogy megtartsák nyelvjárásukat. De gondolhatunk bizonyos nyelvjárások revitalizációjának a megkísérlésére is (a moldvai magyar nyelvhasználatra gondolok). Véleményem az, hogy a tudományos szempontból adható felelős válasz igenlő. (Zárójelben: több alkotmány szövegében van szó a nyelvjárások védelméről, megőrzésük, támogatásuk szükségéről, pl. a német, a lengyel, a finn és az észt alkotmányban.) Ez esetben viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy összetett, szerteágazó feladathalmaz vár ránk. Hatékony stratégia kidolgozása csak akkor remélhető, ha nem veszünk el a részletekben. Ha különbséget tudunk tenni sürgős és kevésbé sürgős, fontos és kevésbé fontos teendők között. Ha nem kergetünk hamis illúziókat, hanem a szigorú tények ismeretében alakítjuk ki a cselekvési programot. Számot vetve azzal, hogy többnyire rajtunk kívül álló tényezők szabják meg mozgásterünket.

Kiss Jenő
professor emeritus

---