---

Tartalom

1. Előszó helyett
2. Bevezető (György Péter-Pataki Gábor-Szabó Júlia-Bíró Endre)
3. Szülőknek írt levelek (1936-1943)
4. Lesznai Anna Gedő Ilkának írt levele, 1939
5. Berény Róbert Gedő Ilkához (1939.VI.12.)
6. Végh Gusztáv ajánlólevele, 1939
7. Székely Kovács-Olga, Párizsban élő festő levele (1939. február 7.)
8. Füst Milán Gedő Ilkának, 1943. május 23-án
9. Gedő Ilka levéltervezete vagy elküldött levele Füst Milánnak, 1943. VI. 31.
10. Örkényi-Strasser István Gedő Ilkáról, 1942
11. Levél Hódmezővásárhelyről, 1944
12. Életem helyzetképe, részletek Gedő Ilka önéletrajzi feljegyzései 1951-ből
13. Levél Kállai Ernőnek és Kállai Ernő válasza, 1949
14. Mándy Stefánia: Gedő Ilka esszéjének előtörténetéhez, 1990
15. Mándy Stefánia: Reflexiók, 1954 novembere
16. Gedő Ilka Vajda Lajos-tanulmánya 1954-ből
17. Haulisch Lenkének írt levél szövegtervezete, 1979
18. Az MNK Művészeti Alapja három Gedő Ilkának írt levele, 1971, 1972, 1981
19. Vajda Júlia Gedő Ilkáról szóló levele Dévényi Ivánnak, 1974
20. Az Egyensúlyozók, cirkusz című kép keletkezését rögzítő naplóbejegyzések, 1977
21. Bálint Endre Gedő Ilkáról, 1984
22. Gedő Ilka levele Szentkuthy Miklósnak, 1984
23. Gedő Ilka Surányi Péterhez írt levele (részlet)
24. Lukácsy Sándor kiállításmegnyitója, Szt. István Király Múzeum, 1980
25. Levéltervezet 1983-ból: Gedő Ilka saját, Vajda Lajos-tanulmányának hátteréről
26. Beke László Gedő Ilkának írt levele, 1980
27. Gedő szentendrei műterem használatát kérvényezi, 1985
28. Ury Ibolya méltatása, Gedő Ilka posztumusz kiállításán, 1985
29. Bíró Endre: Gedő Ilka műterme, ahogy halálakor hátramaradt, 1985
30. Gyetvai Ágnes: Gedő Ilka művészete
31. Bíró Endre: Szabó Lajos és köre, 1985
32. Bíró Endre: Feljegyzés Gedő Ilka művészi pályájáról, 1985
33. Szabó Júlia: Gedő Ilka kiállítása a Műcsarnokban, megnyitó beszéd, 1987
34. Spiró György kiállításmegnyitója a Műcsarnokban, 1987 májusában
35. György Péter - Pataki Gábor: Művészetpolitika Magyarországon (1945-1988), 1989
36. Szabó Júlia: Gedő Ilka rajzairól, 1989
37. A New York-i Shepherd Galéria a Ganz-gyári sorozatról, 1995
38. Göncz Árpád: Egy kiállítás képei
39. Frank János Gedő Ilkáról, 1996
40. Szabó Júlia: Gedő Ilka művészi fejlődéséről, 1997
41. Szabó Júlia: Gedő Ilka gettórajzairól, 1997
42. Szabó Júlia: Az önarckép-sorozat (1944-49), 1997.220 43. Maurice Tempelsman három levele Gedőről, 1998, 2003
44. Kovalovszky Márta: Gedő Ilka kiállítása, 1989
45. Rózsa Gyula: Az életmű ára, 2004
46. Horváth Ágnes: Az életmű mint ürügy, 2005
47. Bíró Dávid: Az életmű ára vagy Az életmű mint ürügy, 2005
48. Perneczky Géza: Színes könyv Gedő Ilkának, 2003
49. Perneczky Géza: A rajzmappa (részlet), 2007
50. Szabó Júlia megnyitója a Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum Gedő Ilka-kiállításán, 2001
51. Dékei Kriszta: Lehet-e igazán nő, aki művész és fordítva?, 2003
52. Ursula Prinz megnyitó beszéde a berlini Collegium Hungaricumban, 2006

FÜGGELÉK
Egyéni kiállítások
Csoportos kiállítások (válogatás)
Közgyűjteményekben őrzött munkák
Gedő Ilka összes olajfestménye
Közgyűjteményekben őrzött festmények (részletes lista)
  Magyar Nemzeti Galéria
  Székesfehérvár, Szt. István Király Múzeum
Közgyűjteményekben őrzött grafikák (részletes lista)
  1. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött Gedő Ilka-grafikák
  2. Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
  3. A British Museum Rajztárában őrzött Gedő Ilka-grafikák
  4. A jeruzsálemi Izrael Múzeumban őrzött Gedő Ilka-grafikák
  5. A Magyar Zsidó Múzeum Képtárában őrzött Gedő Ilka grafikák
  6. Gedő Ilka munkái a berlini Kupferstichkabinett-ben
  7. Gedő Ilka düsseldorfi Museum Kunst Palast-ban őrzött munkái
  8. The Jewish Museum, New York
  9. Gedő Ilka rajzai a Yad Vashem Művészeti Múzeumban
  10. Gedő Ilka 12 rajza az Albertina Grafikai Gyűjteményében
  11. Gedő Ilka grafikái a Museum of Fine Arts Houstonban
  12. Gedő Ilka grafikái az Albright-Knox Art Gallery-ban, Buffalo, New York State, USA
  13. Gedő Ilka rajzai a Metropolitan Museum Modern és Kortárs Művészeti Részlegében
  14. Gedő Ilka grafikái a braunschweigi Herzog Anton Ulrich Museumban
  15. The Museum of Modern Art, New York, Department of Drawings and Prints
  16. Städel Museum, Frankfurt am Main
Időrendi áttekintés
Irodalom
  Gedő Ilka írásai
  Jelenlét a világhálón
  Katalógusok
  Csoportkiállítások katalógusai
  Könyvek
  Katalógus bevezetők
  Folyóiratcikkek
  Újságcikkek
Gedő Ilka kéziratai
  I. Olajfestmények keletkezésével kapcsolatos jegyzetek
  II. Jegyzetfüzetek, fordítások, naplók és színelméleti jegyzetek
Gedő Ilka festékjeiről
Művészettörténeti könyvek Gedő Ilka könyvtárában
Színminták
Ganz-gyár
Az asztalsorozat
Válogatás az önarcképekből
  1. Juvenilia önarcképek
  2. A budapesti gettóban, 1944-ben keletkezett önarcképek
  3. Szembenézés a háborúban elszenvedett traumákkal
  4. A művész bemutatja a saját méltóságát
  5. A művész munka közben
  6. Önarckép aktok
  7. Szerelem
  8. Terhes önarcképek
  10. Az első alkotói korszak utolsó két rajza
  11. Önarckép olajképek
Gedő Ilka minden olajfestménye

---

Előszó

Beke László Gedő Ilkának írt leveléből (1980. augusztus 10.)

Azt hiszem, teljesen értelmetlen lenne a Maga festészetét a "kortárs" áramlatokkal párhuzamba állítani, mert lényegét tekintve bármikor létrejöhetett volna 1860 és 2000 között. Nem "kívülről" táplálkozik, hanem "belülről", így alkotójával való kapcsolata adja meg koherenciáját és hitelét - ami semmilyen néző figyelmét nem kerülheti el.

Lukácsy Sándor kiállítás-megnyitója (székesfehérvári Szt. István Király Múzeum, 1980)

"Ki várni érez, várni tud" - írta egy keservesen bizakodó, kései versében Ady. Sokáig várt Gedő Ilka, míg végül eljött számára a szépségteremtés évadja.

Bálint Endre: Életrajzi törmelékek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1984, 148-150. o., 242. o.

"S ha már a színeknél tartunk, festő léte nyer olyan igazolást, ami a legjobbak közé emeli, mert színakkordjai annyira eredetiek, hogy páratlanul áll festészetünkben."

"...Nincsenek bevált trükkjei, minden képén, mind tematikailag, mind színérzékelésben úgy van jelen, hogy senki mással össze nem vethető, csak önmagához mérhető, ha van egyáltalán kiemelkedő mérték, amelyhez hozzáigazodhatna festői közlendője. Az egész munkájában van látásnak differenciáltsága."

Ury Ibolya méltatásából, Gedő Ilka posztumusz kiállításán (Szentendre, Művésztelepi Galéria, 1985. június 28.)

Gedő Ilka mostani szentendrei kiállítása mindenképpen olyan művész munkáit mutatja be, aki nem függ semmitől és senkitől önmaga belső erején kívül. Festői látásmódja teszi őt olyan sajátosan egyedivé, mely mindenkitől megkülönbözteti, és összetéveszteni senkivel nem lehet.

Spiró György kiállítás-megnyitójából, Műcsarnok, 1987 májusa

Sok minden tud lenni a kép: tud lenni dokumentum, küzdőtér, vallásos vagy vallástalan jelbeszéd, ideológiai felkiáltójel, igehirdetéses plakát, vagy éppen gesztus, mint a fekete négyzet, mindenesetre önálló műtárgy lenni a legritkábban. Ez a század, legalábbis a számomra, arról szól, hogy a műtárgyat, szülessen az bármely műfajban, nem a magukat művésznek tudók hozzák létre, hanem a nem művész-státuszban élő, lappangó, rejtőző különleges emberek. (...) És hiába élnek időbe zártan-időtlen és kortalan, amit létrehoznak. Magában való festészet Gedő Ilkáé, az alkotóerő diadala időn, korszakon és az elmúlás fölött: s ezeket a képeket így együtt látva az az érzése az embernek, hogy mi sem természetesebb ennél. Ez pedig, kell-e mondanom, maga a csoda.

Frank János: "Gedő Ilka". In: Semjén Anita (közr.): Áldozatok és gyilkosok, Cultural Exchange Foundation, Budapest, 1996

Méltán zavarba jönne az az esztéta, aki Gedő Ilka szellemi elődeit próbálná keresni. Nem tudná. Gedő őshonosa több száz rajzából és százötven festményéből álló saját világának.

Perneczky Géza könyvkritikája Holmi 2003 decembere, 1629-1630. o.

Gedő Ilka életművét én másként látom, mert úgy érzem, hogy a visszalépése is a művészeten belüli tett volt. Arra a pontra elérkezve, ahonnan már csak a terméketlen tervezgetés irányába vagy az epigonok szaporítása felé nyílott volna út, félrefordult ettől a látványtól, és elhallgatott, mert csak így maradhatott hű önmagához és ezen keresztül a korai rajzok világához is.

Perneczky Géza könyvkritikája "A rajzmappa", Holmi, 19. kötet, 8. szám, 2007 augusztusa, 1042-1043. oldal

A XX. századi avantgárd tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy a művészek otthagyták a reneszánsz óta kiépített biztos kikötőket, és nekivágtak azoknak a veszélyeknek, amelyek hártyavékonyságúra csökkenthették emberi és művészi egzisztenciájukat. Az afrikai és óceániai primitívek fafaragásainak a begyűjtése és utánzása, a geometrikus ábrázolás paradox talányossága vagy a tudatalattiban tett kalandos utazások, szóval ezek a dolgok mind olyan kísérletek voltak, amelyek halál közeli állapotba hozhatták őket - legalábbis esztétikai és erkölcsi értelemben, hiszen a körülöttük lévő társadalom ezeket a kísérleteket egyszerűen abszurdnak, sőt néha bűnösnek találta. Amikor aztán az igazán abszurd és bűnös dolgok is bekövetkeztek, akkor már nem volt szükség ilyen művi eszközökre. A hétköznapi valóság is annyira elvékonyodott, hogy leszakadt alatta a part, és a mindennapok fonákján egyszerűen már csak a semmi vagy a halál jelentkezett. (...)

Ez a művész fiatal korában már eljutott egyszer az ilyen helyzetekig. A mappában azok a férfiak és nők vannak, akik vele együtt ezen a veszélyesen vékony hártyán álltak. És tudja, mi az érdekes a dologban? Hogy mint grafikusnak nem volt szüksége az izmusokra ahhoz, hogy elálljon az ember lélegzete a mutatványa láttán. Ilyenkor nincs szükség semmiféle akrobatikára, mert anélkül is elviselhetetlenné válik a feszültség. Elég, ha csak kinyitja a mappát, és máris láthatja.

Rózsa Gyula: kiállítás kritika / Gedő Ilka MNG-ben megrendezett életmű-kiállításáról. (Népszabadság 2005. január 29.)

Gyönyörködtetően, katartikusan zavarba ejtő. Művelhetett volna politikai piktúrát, lehetett volna holokausztfestő, kitagadták itt, mert nem volt absztrakt, nem kért befogadást ott, mert nem volt realista - ez az egész magyar realitás együtt ítélte magányra. Mindenkitől független, szuverén életműre. A ritka értéket errefelé nagyon nagy áron adják.

Ursula Prinz művészettörténész, a Berlinische Galerie igazgatóhelyettesének megnyitó beszédéből a berlini Collegium Hungaricumban, 2006. március 8.

Gedő nem azért nem csatlakozott a bevett művészeti irányzatokhoz, mert nem ismerte őket, hanem, mert végül is megfogadta azt a tanácsot, amelyet Kállai Ernő adott neki 1949-ben írt rövid levelében: "Addig is azt ajánlanám, hogy csak a saját szemét, látását kövesse és a saját szívére hallgasson. Banalitás, de bölcs közhely, amit mondok. Ne törődjön a hiperokos aktualitás-hajszolókkal, a sznobokkal, akiknek Van Gogh "túlhaladott álláspont", és akik szerint Picasso vagy az elvont művészet után "kell igazodni". Gedő Ilka mindig a szívét követte, és később megtalálta a csakis rá jellemző, saját stílusát, és most jóval később a megérdemelt hírnevet is.

György Péter-Pataki Gábor: Művészetpolitika Magyarországon (1945-1988) (A kötet 34. része)

Nem szabad elfelejteni, hogy míg Európában általában arról a művészetről beszélnek, ami létezik, addig Magyarországon hosszú évtizedek teltek arról az értelmetlen kérdésről való társalgással, hogy a művészetnek milyen kell lennie. S bizony, e "legyen" körülötti csatározásokban szinte elveszni látszott a művészet maga. Hogy mégse így történt, az Gedő Ilka és művészettársai érdeme.

---