Mándy Gábor
Így nyertük meg a világbajnokságot
2042
TARTALOM, ELŐSZÓTartalom
Előszó
Egy ügyetlen kisfiú
Merjünk nagyot álmodni!
Egy késdobáló sohasem lehet indiszponált
A kölyökcsapat
Mindennek vége?
Isteni beavatkozás
A kapualjban
Újjászületés
A focistának is van lelke
A magyarországi világbajnokság
Az évszázad mérkőzése
Utójáték
Tipp
Előszó
A magyar fiúk végre világbajnokok lettek, és ezzel a nemzet évszázados álma vált valóra. A világbajnoki cím már úgyszólván járt nekünk. 1938-ban másodikok lettünk (az olaszok elcsalták), 1954-ben is másodikok lettünk (a németek elcsalták), a valószínűségszámítás törvényei értelmében már igazán nyernünk is kellett. Különösen azóta, hogy egy futballrajongó lett Isten kegyelméből az államelnökünk, és a foci azóta szinte az egész életünket áthatja. Fociznak a nebulók, fociznak az akadémikusok, fociznak a papok és a hívek. A közélet tele van labdarúgó szakkifejezésekkel: a törvényjavaslatot blokkolják, az ellenzéket leszerelik, a házelnök lefújja az ülésszakot, a kormánypárt egészpályás letámadást alkalmaz, a politikusok piros lapot kapnak, a képviselőcsoport vezetőjét lecserélik, az újságírók lukra futnak, és így tovább.
A Himnuszt is azért tanítják az iskolában, hogy majd együtt énekelhessük a nemzeti tizeneggyel, amikor eljön a nagy diadal ideje. Ez a nap 2042-ben jött el. És milyen felemelő, hogy abban az évben éppen hazánk rendezhette a világbajnokságot. Nincs is szebb, mint a hazai közönség előtt nyerni. Ebben a nyúlfarknyi összeállításban ezt a hősies történetet meséljük el.
Aki elolvasta, feltétlenül adja tovább! Hadd melengessen meg minden igaz magyar szívet!