Várkonyi Nándor (1896-1975) Budapesten tanult bölcsészetet, magyar-francia szakon, illetve orientalisztikát hallgatott Mahler Ede professzornál. Az első világháborúban, 1916-tól katona volt, 1917-ben leszerelték betegsége miatt, mely későbbi halláskárosodását okozta. Egyik elindítója és szerkesztője a Symposion című lapnak. Világirodalmi-történeti doktorátusát 1929-ben szerezte meg a pécsi egyetemen. 1941-től 1948-ig, annak megszűnéséig szerkesztette a Sorsunk című lapot.

Várkonyi Nándor szétfeszíteni kívánta a kalodává merevült "tudományos" gondolkodás kereteit a maga egyéni utakon járó természetszemléletével. Ezért kezdett hozzá az elveszett ismeretek feldolgozásához - alkímia, mágia, asztrológia, szellemidézés -, amelyek korunk tudományos ismereteivel ugyan nem összeegyeztethetőek, viszont ez jelentheti eme ismeretek módszertani fogyatékosságát is.

* * *

Horváth Árpád (1907-1990) a magyar technikatörténet nagy alakja, negyvennél több könyv írója, kutató, tanár, számos napilap, folyóirat munkatársa, a tudományos ismeretterjesztés kitűnő előadója, tudománytörténeti filmek szakértője.

Győri bencés diákként a gimnázium raktárában megtalálta Jedlik Ányos kísérleti fizikai eszközeit - ez indította el a technika múltja iránti érdeklődését. Első kötetének, a Dinamó regényének is Jedlik a főhőse; a könyv hatalmas feltűnést keltett 1944-ben. Nagy hírű tudós tanárai a kutatás, felfedezés, utazás iránti érdeklődést, az örök tanulni vágyást, az emberi alkotás tiszteletét ültették el benne, később pedagógusként rá is így emlékeztek tanítványai. Alapítója volt a TIT-nek, és részt vett a Magyar Csillagászati Egyesület munkájában. Több éven keresztül technikatörténetet adott elő a győri Távközlési Műszaki Főiskolán - előadásait mindig óriási érdeklődés kísérte.