---

Tartalom

Előljáró beszéd
Tárogatóhang I-III.

VIRÁGÉNEKEK
Liliomszál
Csöndes éj harmatja
Fekete felhőbe
Budavári keskeny utcza
Patyolat a kurucz
Dunaparton
Ördögadta
Ahol te jársz
Tiszta az ég
Pitypalatty-ének
Letépik vad szelek
Nagyon fáj a szivem
Megirtam a levelemet
Megüzenem a rózsámnak
Odafenn csillagos
Ifjuság mint Sólyommadár
Hej, megverte
Tündér arczod
Édes szivem
Megállok a kaputoknál
Erdélyi hajdutáncz

ROMLOTT MAGYARORSZÁG
Stella maris
Oh, bánatba borult
Könynyel sózott kenyér
Magyarország
Mi dobog, mi zokog?
Nem, nem ott van a nép
Erdőkben tanyázunk
Hiteget a német
Hej, szivbeli jó barátom
Járt itten már
Mindhiába
Megepedtünk immár
Meddig nyúzod?
Sullogó patakok
Nincs oly nemzet
Porczió Pál, Forspont Péter
Párosfejü rablómadár
Mig idebenn
Ha német, hát legyen német
Rossz az a fa

KURUCZVILÁG
Legenda
Hess, kuvik!
Kárpát fölött csillagos mán
Rákóczi a határon
Kuruczot az isten is
Rajta kurucz
Alvó tábor
Nagy Bercsényi Miklós
Dunántúl
Kurucz tanya
Lóra, kurucz
Ördög-palánta
Balogh Ádám nótája
Szarka orrú labancz
Kurucz imádság
Haj, nemes vitézek
Akkor erős csak a magyar
Szegénylegénynek
Labanczvirág
Jó kurucz vitézek
Hej, libertas
Vak Bottyánról való ének
Nincsen olyan rossz bor
Bezerédi nótája
Heister uram
Kuruczviz
Ugy igyál bort
Rákócziné
Eb ura fakó
Czinka Panna
A kölesdi harczon
Kuczug Balázs
A nagy eset
Jó éjszakát!
Ocskai árulása
Az árulók
Hazám, édes hazám
Istenünk, istenünk
Édes vérem
Füvellő táborra
Itt az utolsó nap
Rákóczi marsa
Hej, siralmas idő!
A majthényi róna
Fordulj, kedves lovam
Mi jóságos urunk
Felfordult világ
Rákóczi kesergője
Beállottunk kuruczoknak
Tüzet rak
A tárogatós

A BUJDOSÓK
Édes szülőanyám
Gyönge violának
Zörög a levél már
Kinyillott az idő
Nincsen apám
Gyöngyös mente
Bujdokolva járok
Halálos némaság
Mit búsulsz, kenyeres
Kikel még a földbül
Suhog az őszi szél
Elment az én rózsám
Bús fejünket
Zölditsed, Uristen
A bujdosó Rákócziról
Amikor Rákóczi
Bujdosó éneke
Rodostó
Mikes
Haj, Rákóczi

Epilogus
Jegyzetek

---

Előszó

A dicső Rákóczi-korszakot akartam nótákban megszólaltatni, úgy hogy e nóták a kétszáz év előtt lezajlott történelmet ujrazengjék, jelenitsék. Korrajzot akartam irni dalokban, lehetőleg a régi knrucz énekek eredeti motivumai alapján, mely törekvésemről bőven számot adnak a kötetem végén álló jegyzetek. Iparkodtam szellemben, hangban, formában hű tolmácsa lenni annak a nagy korszaknak, mely mindenha kimeríthetetlen forrása lesz a nemzeti poézisnak. És soha életemben több gyönyörrel nem dolgoztam munkán, mint ezen a kis nótás könyvön.

A Thaly Kálmán pompás költői gyüjteményei és nagy gonddal megirt monografiái nyitották meg előttem a visszavezető utat, mely Rákóczi nemes alakjához, annyi ragyogó remény, tündöklő dicsőség s magasra törő álom sirjához kalauzolt a jelenből.

Ez a kis könyv az ő munkásságának egyik hajtása, - a Te ültetésed virága, tisztelt és szeretett barátom. Hadd tűzzem a szivedre!

Budapest, 1896. okt. 6.
Endrődi Sándor

---