---

Tartalom

Bevezető sorok a színműíró Barta Lajosról

Parasztok. Dráma négy felvonásban, Magyar Színház, 1911
Tavaszi mámor. Tragédia egy felvonásban, Új Színpad, 1912
Zsuzsi. Vígjáték három felvonásban, Nemzeti Színház, 1916. okt. 27.
Szerelem. Színmű négy felvonásban, Vígszínház, 1916. ápr. 8.
Örvény. Színmű négy felvonásban. Történik egy vidéki városban az első világháború előtt. Nemzeti Színház, 1919. június 24.

---

Fülszöveg

Szent Iván havában születtem 1940-ben. Szülőhelyem Tarany: vend eredetű lakossága a XVIII. század első harmadában Vasból és Zalából vándorolt Belső-Somogyba. Helyet kaptak gróf Festetichtől, fedelet húztak fejük fölé, s egyszer csak fölkerült a világ térképére: Tarany község.

Régmúltunkról kevés az 'epikai hitelt' kiálló bizonyosság. Ami megmaradt: egy-két vend mondat, mely az írásbeliség nélküli századok után "nyelvemlék" a nyelvtan és a komikum határán. És megmaradt a katolikus templom a falu kis dombján, melyről a szűkszavú tájékoztatás is beszédes: barokk, 1763. Dorffmeister freskójával, Aggházy mellékoltár-képével. S mert valóban szűkszavú, egészítsük ki: építtette gróf Festetich Kristóf népe lelkének, és századok gyönyörűségére.

Gyermekkorom: az ötvenes évek, tetézve a "határsáv" sorompójával. De az elszigeteltek emberséget termő békéjével is.

Emberséget és tudást adott a kaposvári Táncsics gimnázium is.

Utána Debrecen: a KLTE elegáns "keretében" jóakaratú oktatók nyitottak réseket a világ felé.

Az egyetem után megint Kaposvár: a Táncsics, aztán a helybeli tanítóképző főiskola. A röpke kaposvári évtized után, mely voltaképpen még az ifjúság volt, nagyobb léptékkel mért az élet. Fél évtizednyi külszolgálat következett: Szófia, Magyar Kulturális Intézet. Színes, változatos tevékenység, kellemes 'élőhely' a családdal. S végül és mindmáig: Budapest. A 'szakmai életrajzban' pedig az ELTE: évtizedeken át oktatóként, a végén az egyetem rektorhelyetteseként.
Névkártyámon ez áll:

Dr. habil Druzsin Ferenc
irodalomtörténész
egyetemi magántanár

---