---

Contents

Grant W. Smith: The symbolic meanings of names
Annamária Ulla Szabó T.: Bilingualism: binominalism?
Eszter Ditrói: Statistical Approaches to Researching Onomastic Systems
Thomas Stolz-Nataliya Levkovych: Toponomastics meets linguistic typology: Glimpses of Special Toponymic Grammar from Aromanian and sundry languages
Małgorzata Mandola: Classifications onomastiques polonaise et française
Andrea Bölcskei: A report on the compilation of an English-Hungarian glossary of onomastic terms
Aleh Kopach: The Sigmatics of Place Naming
Csilla Katona: Toponyms as Sources of Historical Phonology
Artur Gałkowski: Les onomasticons globaux dans une perspective théorique
César López-Leiva-Joan Tort-Donada: Toponyms related to plants in transitional vegetation areas: how diversity is conveyed by place-names
Barbara Bába: Chronological and Word-geographical Stratification of Geographical Common Words meaning 'Watercourse'
Sanda Rapa: Generic Terms in Latvian Toponymy
Carole Hough: Place-Name Evidence for Old English Dialects
Botolv Helleland: Place-names containing occupational terms: a study based on data from two regions in Norway
Soňa Wojnarová: Colour Terms 'Gold' and 'Silver' in Finnish and Czech Toponyms
Katalin Reszegi: Names of Man-made Places and Natural Landscape Objects
Jaroslav David: Toponymy in a Socialist City - the Cities of Ostrava-Poruba, Havířov and Most
Joan Tort-Donada-Joan Carles Membrado-Tena: Urban toponymy as a tool for interpreting the physical environment: A case study: Barcelona's mediaeval old town
Roberto Fontanot: One Nation, One Name: not an Easy Task
Atoma Batoma: Secret Names and True Identities: Onomastics and Metaphysics among the Kabye (in Togo)
Ifeoma Udoye: The Semantics of O?ka Dying Anthroponyms
Authors of the Volume

---

Ismertetés

Az Onomastica Uralica 11. kötete a 2017-ben Debrecenben megrendezett 26. Nemzetközi Névtudományi Kongresszus (ICOS) előadásai közül 21-nek az írott változatát adja közre.

Grant W. Smith a nevek szimbolikus jelentésével foglalkozik bevezető névelméleti tanulmányában. Hipotézise, hogy a nevek az őket meghatározó kontextuális tényezőkből adódóan rendelkeznek szimbolikus többlettartalommal (5-16).

Szabó T. Annamária Ulla kutatása a francia-magyar kétnyelvűség és a keresztnév-választás összefüggését igyekszik feltárni. A 2007-2010 között végzett vizsgálat alanya 110, Párizsban és környékén élő magyar, illetve magyar-francia házaspár volt. Megállapításai szerint a vizsgált csoport névadásában a következő öt alaptípus különböztethető meg: a gyermek keresztneve 1. jellegzetesen magyar; 2. jellegzetesen francia; 3. nemzetközileg elterjedt, mindenütt hasonló írásképpel; 4. hivatalosan francia, de otthon a magyar változatot használják; 5. más szempontokból sajátos (17-30).

Ditrói Eszter tanulmányának középpontjában a helynévadás regionális jellegzetességeinek, az ún. névjárásoknak a kérdései állnak. Az alapul vett Vas megyei községek (Nemescsó, Meszlen, Zanat, Nemeskocs, Jánosháza, Keléd, Halastó, Szőce, Ispánk) helynévadásának történetéből kulturális és regionális jellegzetességek válnak felismerhetővé. A szerző a vizsgálat során a Bray-Curtis-féle indexet alkalmazta (31-42).

Thomas Stolz és Nataliya Levkovych közösen jegyzett munkája italo-albán, aromán és maja neveket vizsgál, a helynévkutatás és a nyelvtipológia szempontjait is szem előtt tartva. A szerzők jövőbeli tervei között szerepel egy adatbázis létrehozása, hogy az általuk felhalmozott kutatási eredmények könnyen áttekinthetővé és hozzáférhetővé váljanak (43-62).

Małgorzata Mandola a névtani terminológiai és rendszertani különbségek okozta problémákra figyelmeztet. Elemzésüket a francia és a lengyel nyelv névtani terminusainak anyagán végzik el, figyelembe véve egyúttal az ICOS és az UNGEGN névtani terminusjegyzékeit is (63-74).

Bölcskei Andrea a kétnyelvűség és a nyelvi megfeleltethetőség módszertani kérdéseit járja körül tanulmányában egy készülő angol-magyar névtani terminológiai szótár példáján. Szempontjai között szerepelnek a logikai kapcsolatok, az alkalmazhatóság, a nyelvi jellemzők, a használat gyakorisága és a magasabb fokú rendszertan szerepe (75-86).

Aleh Kopach névszemiotikai írása előbb elhelyezi a helyneveket az ikon-index-szimbólum hármasában, majd sorra veszi a névadást befolyásoló humán (etnikai, vallási és kulturális) tényezőket (87-98).

Katona Csilla a helynevek hangtörténeti forrásként való hasznosíthatóságára hívja fel a figyelmet tanulmányában. A helynevek írásának és kiejtésének a változása ugyanis modellje, leképezése lehet a magyar hangrendszer változásának is. A szerző vizsgálatában a kronológiának és a kontextuális körülményeknek is igen nagy szerepe van, példázva ezzel a névtan interdiszciplináris jellegét (99-104).

Artur Gałkowski a globális névanyag fogalmának és jelenségének elméleti megközelítésével foglalkozik. Olyan neveket vizsgál, amelyek elterjedtségükkel, közismertségükkel a világkultúra részévé váltak. Ez a "világkulturális jelleg" különösen érvényes a márkákra, termékekre - ebből adódóan a márkanevek, terméknevek képezik Gałkowski vizsgálatának alapját (105-116).

César López-Leiva és Joan Tort-Donada tanulmánya a biodiverzitás és a helynévadás összefüggéseit vizsgálja olyan területeken (például az Ibériai-félszigeten és Katalóniában), ahol a helynevek az eredeti lakosság archaikus kultúrájáról tanúskodnak. Az elnevezésekből a szerzők a korabeli időjárásra és a növényvilág változatosságára következtetnek (117-130).

Bába Barbara a földrajzi köznevek területi elterjedését vizsgálja, különös tekintettel a vízfolyást jelentő nevekre. A tanulmány bemutatja, hogy a különféle tényezők miként segíthetik vagy gátolják egy adott szómező elemeinek terjedését. Befolyásoló tényezőnek tekinthetők például a konkrét nyelvtörténeti okok, a kognitív tényezők szerepe, valamint az adott lexémák szemantikai kapcsolatai (131-144).

Sanda Rapa a lett nyelv földrajzi közneveinek névtani vizsgálatával foglalkozik, modellálva azoknak a helynevekre gyakorolt hatását (145-158).

Carole Hough tanulmánya az egykori angol nyelvjárásokra vonatkozó helynév-történeti tanulságokat kutatja, figyelmet fordítva ennek során elsősorban Skócia nyelvhasználati, névadási jellegzetességeinek vizsgálatára (159-168).

Botolv Helleland a norvég nyelv foglalkozásneveinek elsősorban helynevekben, valamint személynevekben való előfordulása kapcsán hangsúlyozza, hogy az etimológiai vizsgálatok nemcsak egy adott szó vagy egy adott név alakulásáról tájékoztathatnak, hanem a regionális jellegzetességekről és a társadalmi kontextusról is képet adnak (169-186).

Soňa Wojnarová az 'arany' és az 'ezüst' színnevek előfordulását tárgyalja a finn és cseh helynevekben. Különbségként állapítja meg, hogy a finn nyelvben mindkét szó esetében jóval több példa található, a cseh nyelvben viszont az 'arany' gyakoribb reprezentációja figyelhető meg (187-198).

Reszegi Katalin tanulmányában az ember alkotta helyek (mint települések, uradalmak) és a természetesen képződött helyek (mint folyók, hegyek, dűlők) elnevezését hasonlítja össze. Hipotézise szerint az eltérő helytípusok névadási különbségeiből a korabeli nyelvhasználat különbségei is megállapíthatók (199-208).

Jaroslav David három cseh település városi helyneveivel foglalkozik, kutatásának középpontjában a kommunista diktatúra névadási szokásrendszere áll. Hipotézise szerint az "új városok", tehát a rendszer által létrehozott települések szükségszerűen sajátos, új nyelvvel rendelkeznek, ami ezek belterületi helynévanyagában is tükröződik (209-216).

Joan Tort-Donada és Joan Carles Membrado-Tena közös munkájukban Barcelona középkori múltjának névtani vonatkozásait ismertetik. A legrégibb településrész, a Ciutat Vella városi helyneveinek jellemzése és a patinás múlt emlékeit őrző nyelvi vonatkozások ismertetése képezik írásuk anyagát (217-230).

Roberto Fontanot azokat a belső keletkezésű, alkotású népneveket vizsgálja, amelyek az elmúlt két évszázadban jellemezték az európai nemzeteket. Tanulmányának középpontjában így a függetlenségi mozgalmak, az új államokat létrehozó társadalmi megmozdulások és ideológiák nyelvi leképeződése áll (231-246).

Atoma Batoma cikke az afrikai kabiyé kultúra névadásáról szól. A kabiyé gyermekek már újszülött korukban két névvel rendelkeznek, az egyik a hivatalos, a társadalmi nyilvánosság terében használt név, míg a másik a szűk körben ismert "titkos név". A szerző arra keresi a választ, hogy miként járul hozzá a két név a személyes identitáshoz, hogy mit jelölnek a titkos nevek, és mi teszi őket titkossá (247-258).

A számot Ifeoma Udoye tanulmánya zárja. A szerző azt vizsgálja, hogy a Nigériában beszélt igbo nyelvű közösségeket milyen személynévadási hagyományok jellemzik (259-284).

Kovács Viktor
ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar

Kovács Dominik
ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar

Forrás: Névtani Értesítő 41. (2019)

https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/6721

---