---

Contents

István Hoffmann - Valéria Tóth: Theoretical Issues in Toponym Typology
Melinda Szőke: The Textual Positioning of Toponyms in Latin Language Medieval Hungarian Charters
Éva Kovács: Settlement names referring to the natural environment
Harald Bichlmeier: Archaische Fluss- und Ortsnamen in Mitteleuropa aus Sicht der modernen Indogermanistik
Rita Póczos: Parallele Erklärungsmöglichkeiten für alte Gewässernamen
Eila Williamson: Names of Salmon Pools in Berwickshire
Valéria Tóth: Systemic Relations between Anthroponyms and Toponyms in Old Hungarian
Pavel Štepán: Systematic Relationships Between Toponyms and Anthroponyms in Czech
Jaakko Raunamaa: Pre-Christian Finnic anthroponyms in Finnish village names
Unni Leino: Overlap in present-day Finnish place names, given names, and surnames
Halszka Górny: Polish Name-Based Toponyms from Historical and Cultural Perspective
Sofia Evemalm: Murders, Drownings, and other Deaths: The Cultural Norms of Explaining Anthropo-Toponyms
Iker Salaberri: Aspiration in baskischen Orts- und Personennamen: ihre Bedeutung für Sprachwandel und -typologie
Thomas Stolz - Nataliya Levkovych - Ingo H. Warnke: Anthroponymic constituents of colonial toponyms - a comparison of Netherlands New Guinea and Portuguese Timor (as of 1955)
Paul Woodman: Central Europe: myth or reality?
Andrea Bölcskei: Central Europe as a historical, cultural, social and geopolitical concept today
Christian Zschieschang: Language contact and geographic names in different regions of East Central Europe
Justyna B. Walkowiak: Lithuanian anthroponymic heritage in Poland
Milan Harvalík: Czech First Names of Foreign Origin as Witnesses of Multicultural Contacts in Central Europe
Oliviu Felecan: Transylvania - A Toponymic Perspective
Adelina Emilia Mihali: The Influence of the Hungarian Language on the Toponymy of the north of Maramure?, Romania
Anita Rácz: Chronologie relative des types de toponymes
Michel A. Rateau: La base "hongr-" et ses variantes en onomastique française
Brittnee Leysen-Ross: Introduced Pakeha place-names in New Zealand's Otago region
Inge Sarheim: Galten, Oksa and Porthunden - the boar, the bull and the watchdog. Words for domestic animals - taboo in coastal naming?
Wolfgang Ahrens - Sheila Embleton: Parish Names in the English-Speaking Caribbean
Mats Wahlberg: Local, National and International Features of Swedish Street-Names
Adriana Lima - Patricia Carvalhinhos: Toponymic Inflation: When the Politics Dilates Names. The Bridges of São Paulo (São Paulo, Brazil)

Authors of the Volume

---

Ismertetés

Az Onomastica Uralica 12. kötete a 2017-ben Debrecenben megrendezett 26. Nemzetközi Névtudományi Kongresszus (ICOS) előadásai közül 28-nak az írott változatát közli.

Hoffmann István és Tóth Valéria bevezető tanulmánya a helynév-tipológia elméleti kérdéseit, a helynévadás alapszempontjait és a helynevek nyelvi elemzésének a debreceni kutatók által kidolgozott modelljét tárgyalja a magyar helynévadás tendenciáinak és példáinak felhasználásával (7-30).

Szőke Melinda a középkori magyar helynevek latin nyelvű oklevelekbe való beillesztésének módjait veszi sorra; ezek közt igen gyakori a magyarról latinra fordítás, de sok helynév magyarul épül be a latin szövegkörnyezetbe, s a vegyes, magyar-latin szerkezet is előfordul (31-44).

Kovács Éva vizsgálata a természeti környezetre utaló magyar településnevek főbb jelentéstani és szerkezeti típusait mutatja be, külön kitérve az egyes helynévfajtákkal (pl. hegynevekkel, víznevekkel) való kapcsolatukra, valamint bizonyos földrajzi köznevek (pl. halom) településnév-formánssá alakulására (45-56).

Harald Bichlmeier Közép-Európa legrégebbi (és leggyakrabban vizsgált) hely- és különösen vízneveinek eredetével foglalkozik. A szerző szerint e helynevek etimológiájának vizsgálata a módszertan megújulása okán ismét esedékessé vált (57-74).

Póczos Rita tanulmánya szintén e témához kapcsolódik, hasonlóképpen az etimológiák újragondolását sürgetve. Ehhez azonban interdiszciplináris összefogásra lenne szükség, egyrészt a nyelvtudomány és a történettudomány, másrészt a magyar és az indoeurópai történeti nyelvészet között (75-86).

Eila Williamson a skóciai Tweed folyó azon szakaszneveivel foglalkozik, amelyeket salmon pool-nak, azaz 'lazacmedencé'-nek neveznek. 19. század közepi térképi forrásaik alapján 83 név motivációját igyekeznek felderíteni (87-100).

Tóth Valéria önálló cikkében az ómagyar személynevek és helynevek összefüggéseiről olvashatunk: a tanulmány a személynevekből létrejött helynevek és a helynevekből létrejött személynevek eseteit veszi sorra (101-110).

Hasonló jelenséget tárgyal Pavel Štěpán, aki a cseh nyelvben járja körül a helynevek és a személynevek egymáshoz fűződő viszonyát (111-120).

Jaakko Raunamaa a kora keresztény finn személynevek finn településnevekben való megjelenéséről ír. Az eredmények alapján a szerző arra a következtetésre jut, hogy elsősorban Finnország déli részén volt gyakori ez a helynévtípus (121-136).

Unni Leino a finn népességnyilvántartás, illetve helynévregiszter alapján azt vizsgálja, hogy milyen átfedések vannak a hely- és személynévfajták között, értve ezen azokat az eseteket, amikor egy névforma például keresztnév, családnév és valamilyen helynév is lehet (137-148).

Halszka Górny a lengyel személynevekből képzett helynevek jellegzetes alakulásmódjait, valamint időbeli és földrajzi megoszlását tekinti át cikkében (149-162).

Sofia Evemalm olyan helynevek eredetét kutatja, ezeket a kollektív emlékezet őrzőiként felfogva, amelyek az ott történt gyilkosságokra vagy vízbe fúlásra vezethetők vissza, és egyik elemük az érintett személy neve (163-172).

Iker Salaberri a névtant a hangtörténet segédtudományaként alkalmazza írásában: a baszk nyelvbeli aspiráció történeti változását és a mai nyelvváltozatokban való helyzetét mutatja be történeti és mai névadatok alapján (173-188).

Thomas Stolz, Nataliya Levkovych és Ingo H. Warnke portugál és holland gyarmatosítók által adott, személynevet tartalmazó indonéziai makrotoponimák szerkezeti, funkcionális és diskurzusfüggő sajátosságait vetik össze közösen jegyzett munkájukban (189-210).

Paul Woodman azt igyekszik meghatározni, hogy mit érthetünk a 'Közép-Európa' név alatt. Megállapítása szerint a néven mást értenek földrajzi, történeti, politikai stb. szempontból (211-234).

Bölcskei Andrea ugyanezt a témát járja körül kérdőíves felmérése alapján, bemutatva azokat a jelentésmezőket, amelyekben a 'Közép-Európa' elnevezés más és más értelmet kap (235-252).

Christian Zschieschang a helynevekben felismerhető nyelvi kontaktusjelenségeket kutatja a kelet-közép-európai régióban, különös tekintettel a német-szláv kontaktusokra (253-266).

Justyna B. Walkowiak a litván eredetű keresztnevek lengyelországi gyakoriságát vizsgálja. Ezúttal is fontos kutatásmódszertani elemként jelenik meg a történeti múlt és az etnikai összetétel (267-280).

Milan Harvalík a cseh keresztnévanyag változatosságáról állapítja meg, hogy az az adott területen élő más etnikai csoportokkal és nyelvekkel való érintkezés nyelvi leképeződése (281-288).

Oliviu Felecan Erdély helynévrendszerének eredet szerinti sokszínűségét mutatja be helynévfajták szerint, hangsúlyozva, hogy a régió történelme, kulturális, etnikai és felekezeti sokszínűsége miatt e feladat multidiszciplináris megközelítésmódot igényel (289-300).

Adelina Emilia Mihali Máramaros megyében található magyar eredetű helyneveket (makro- és mikrotoponimákat) gyűjtött terepmunkával, magyar, román és ukrán adatközlők segítségével, és ezek alapján vizsgálja a két nyelv kontaktusát. Megállapítása szerint a magyar nyelv hatása a mikrotoponímiában érhető tetten erősebben, míg a nagyobb vizek és hegyek neveit románul használja a többnyelvű közösség (301-314).

Rácz Anita az egyes magyar helynévtípusok relatív kronológiáját veti össze, felülvizsgálva a szakirodalom eddigi megállapításait az egyes szerkezeti és szemantikai típusok keletkezésének idejére vonatkozólag (315-328).

Michel A. Rateau tanulmányának célja a jelentéstörténeti folyamatok bemutatása a francia hongr- és ougr- 'magyar' tövek esetében, amelyek kezdetben a nemzetiséget jelölték, később személynévként és helynévként is megjelentek (329-352).

Brittnee Leysen-Ross az új-zélandi Otago régió európai gyökerű helyneveinek eredetét, motivációs-jelentéstani típusait mutatja be (353-366).

Inge Sarheim kutatása a norvég helynevek és állatnevek összefüggéseit tárja fel. A helyek állatokról való elnevezése mögött a leggyakrabban az alaki hasonlóság áll, de rituális indokok is közrejátszhatnak, például a tabu (367-378).

Wolfgang Ahrens és Sheila Embleton a Karib-szigetek angol mintára létrehozott nagyobb, egyházi és világi feladatokat is ellátó közigazgatási egységeinek az elnevezését, azok jellemző motivációit vizsgálják szigetenként és korszakonként (379-396).

Mats Wahlberg a svéd utcanevek történetéről és jelenéről értekezik, elkülönítve a helyi, a nemzeti és a nemzetközi utalást hordozó neveket (397-404).

Adriana Lima és Patricia Carvalhinhos São Paulo hídneveinek 2010-2017 között zajló megváltoztatását vizsgálják, különös tekintettel a mindenkori politikai rendszer és a helynevek összefüggéseire (405-414).

Kovács Viktor
ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar

Kovács Dominik
ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar

Forrás: Névtani Értesítő 41. (2019)

https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/6721

---