---

Tartalom

Átok - Blatimi
Az elátkozott szó - Fjalë e amshuar
Hazatérés - Rikthimi në vendlindje
Az élet mosolya - Buzagaz i ringjalljes
A fehér virág - Lulja e bardhë
Az eltűnt hang után - Pas zërit të humbur
A falevelek játéka - Loja e gjetheve
Az álom hősi halála - Vdekja heroike e ëndrës
Álmos játék - Loja e përgjumur
Idődimenziók - Përmasat e kohës
A metamorfózis után - Pas metamorfozës
Magány és halál - Një vetmi dhe një vdekje
Makacs idők - Koha kryeneçe
Elhervadt unalom - Mërzi e vyshkur
Virágszedés - Këputja e luleve
Előérzet - Parandjenjë
A feltámadás felemás alakzata - Forma tjetër e ringjalljes
Csonka előérzet - Gjysma e parandjenjës
Az elégett szó hamuja - Hiri i fjalës së djegur
Két lélek refrénje - Refreni i dy shpirtrave
Könnyek nélküli jelenet - Skenë pa lot
Halkan égő bűnök - Mëkatet digjen në heshtje
Párbaj - Dueli
A várakozás vigasza - Ngushëllimi i pritjes
A felejtés balladája - Ballada e harrimit
A pont vonulása - Udhëtimi i pikës
Intimitás - Intimë
Anyánk arca - Fytyra e nënës
Kései feltámadás - Ngjallja e vonuar
A világ - Rruzullimi
A befalazás legendája - Legjenda e murosjes
Az ellenlélek - Antishpirti
Ha élne még Apolló - Si të ish gjallë Apoloni
Egy Isten van - Zoti është një
A megcsonkított természet - Natyrë e vrarë
Halandó rítus - Ritual mortor
Prokrusztész ágya - Si në shtratin e Prokrustit
Dimal lírája - Lirikë për Dimalin
A szabadság álma - Gjumi i lirisë
Albán vágy - Ankth shqipëtar
Az elégetett kézirat balladája - Balladë për dorëshkrimin e djegur
Elfoglalt korzó - Korzo e pushtuar
Szomorú tűnődés - Meditim i trisht
A halál második alakja - Forma tjetër e vdekjes
Albán éjszaka - Natë shqipëtare
Páncélba bújt szeretet - Dashuri e blinduar
A nyár istene - Për zotin e verës

---

Fülszöveg

Sajnos az albán irodalomról a magyar olvasó nem sokat tud. Egyetlen író volt, Ismail Kadare, akinek több regényét ismerheti a magyar olvasó, de az albán költészet nekünk idegen terület. A nyelvi akadályok miatt - néhány kivétellel - őt sem albánból, hanem franciából vagy angolból ültették át magyarra. Nálunk alig vannak, akik értik az albánt. Nagy albanológusunk, Schütz István értette, tudományos munkákat is írt az albán nyelvről, de sajnos már meghalt.

Hát még a koszovói albán irodalom milyen ismeretlen! Most egy pristinai albán költő verseiből mutatunk fel némi töredéket.

Sali Bashota egy Cerovik nevű városkában született, bölcsészetet végzett, ma a pristinai egyetemen tanít és a koszovói nemzeti könyvtár igazgatója. Nemcsak verseket ír, tanulmányköteteket is sorra-rendre közread. Ami Koszovót érte az elmúlt évtizedekben, az őt is sújtotta. Lakását feldúlták, kéziratait, könyveit kiszórták és felgyújtották, ez az emlék finoman, rejtetten többször is felbukkan a verseiben. És természetesen az albán múlt, a koszovói albán szenvedés. Tudnunk kell, hogy az albán nép és nyelv eredetében sok a homályos folt, nyelvük indoeurópai, de teljesen különálló sziget. Magukat általában illír eredetűnek tartják, de a trák származást is lehetségesnek vélik. Ezt azért jegyezzük meg, mert egyszer- egyszer Bashota is utal őseire. Nem világszéli költő, a mai világirodalom áramába kapcsolódik, meghökkentő, bizarr képzelettársításokkal él, sokszor magunknak kell összeraknunk a mozaikokat, hogy versei egésszé váljanak. A többit ne mi, hanem maga az összeállítás mondja el.

A versek úgynevezett nyersre fordítását áldozatos munkával nem irodalmár készítette, egy mérnökember, Luari Róbert; ez a híradás nem lenne nélküle. Értelmezésünk az ő értelmezését követi. Ami benne költészet, az viszont az én próbám.

Megjegyezzük még, hogy versei franciául, románul, angolul, törökül, németül, svédül, lengyelül, arabul, bolgárul, macedón nyelven is megjelentek.

Győri László

---