---

Tartalom

Vitányi Iván: Ajánlás

Gyerekkori emlékek Szegeden - 1912-1925
  Élet a Fekete Sas utcában
  Mostohaanyám rokonsága
Apám halála után
  Vilmát vallatják a rendőrök
  Ötödik osztályba kerültem
  Kiscseléd egy kocsmában Dorozsmán
  Mostohamamáról
  Gyámjaink
Árvaházakban - 1925-1928
  Csobánkán
  Magántanulók az árvaházban
  Vizsga a Knézich utcában
  Bécsi kirándulás
  Szikszón
Szolnokon
  A nagymamánál - 1928-1932
  Napjaink a nagymamával
  Vali esküvője
  Lidi néni
  Tiszáék
  "Dinnyepásztor” voltam, valahol Budafokon
  Megismerkedtem a pusztamonostoriakkal
  Házikisasszony voltam Mezőkövesden
  Ismét Pusztamonostoron
  Valiék
  A társadalmi ranglétrán
  Stefánia-gyermekkórház
  Látogatások Szegeden
Hódmezővásárhely
Szeged
  Napirend
  Gyakorlaton Lőrincz professzor úr kisfia mellett
  Lőrincz professzor úr házában
Csepel
  Weiss Edith bárónő titkárnője voltam - 1940-1943
  Weiss Edith bárónő és nagy családja
  Ismerkedéstől az esküvőig 1940-1943. november 27.
Utószó

Jegyzetek

---

Ajánlás

Sági Máriát - és testvérét, Istvánt - a hetvenes évek elején ismertem meg, amikor egy zenepszichológiai kutatáshoz kerestem munkatársat. Mari éppen egy ilyen cikkel jelentkezett a Valóság szerkesztőségében (amelynek akkor tagja voltam), így aztán megtaláltuk egymást. Később mindketten munkatársaim lettek a hajdani Népművelési Intézetben. Természetesen megismerkedtem édesanyjukkal, Mária nénivel is, aki már akkor lenyűgözött sokoldalú érdeklődésével.

Azóta eltelt közel negyven esztendő, és Mária néni túlhaladta a 100 évet. Gyermekei ezért határozták el, hogy megjelentetik az ő élményeiről készült interjúkötetet - amelyben főként fiatal koráról készült élményeit mondta el.

Az interjúkötetet újra elolvastam, és most még jobban elcsodálkoztam. Én sem vagyok mai gyermek (csak 13 évvel fiatalabb Mária néninél), tehát már éltem abban a korban, amelyben a történetek játszódtak. Elmondhatom, hogy bámulatos érzékenységgel és ítélőképességgel tudja érzékeltetni, hogy milyen volt az akkori világ.

Igen változatos életet élt. Úgy alakult a családi sorsa, hogy sokszor kellett mindent elölről kezdenie. Új helyre került, más családhoz, más városba, más iskolába, más munkahelyre a segédápolótól kezdve a multimilliomos Weiss bárónő titkárságáig. És ő mindebben el tudott igazodni.

A Weiss-család sajátos szerepet játszott a magyar történelemben. Nemcsak a nagyipar - ha úgy tetszik, a kapitalizmus - fejlődésében, hanem annak olyan változatában, amely az általa teremtett gazdasági lehetőségeket a társadalom jólétének javítására, az európai szint elérésére kívánta felhasználni. Weiss Edith ennek volt a családon belüli felelőse. Kórházat, csecsemőotthont, napköziotthont, társadalombiztosítási intézeteket működtetett. Mária néni ebben volt segítőtársa, a "nagy idők tanúja”.

Történetei ezért hiteles képet nyújtanak az akkori Magyarország középosztályának belső életéről. És közben természetesen megszerettetik őt magát, aki mindezt magától értetődő természetességgel mondja el gyermekeinek. Benne van az erkölcsi útmutatás: hogyan kell elviselni ezt a bonyolult életet.

Ezért azok is élvezettel olvashatják, akik nem ismerik sem Mária nénit, sem gyermekeit, sem a kort, amelyben játszódik.

Ajánlom tehát mindenkinek figyelmébe:

Vitányi Iván

---