Onomastica Uralica 13.
CONTENTS, ISMERTETÉS
Contents
Karl Hohensinner-Hubert Bergmann: Österreichische Familiennamen kontrastiv
Tamás Farkas: A Surname Typology Project: The Lessons Learnt from the Distribution of the Most Frequent Hungarian Surnames
Sabina-Nicoleta Rotenştein: A Typological Approach to the Romanian Surnames
János N. Fodor: Personal names and ethnicity: The Geolinguistic Research of Historic Personal Names of Hungary
Laimute Balode: Anthroponymic Nests in Latvian
Zsuzsanna Fábián: Zusammenhänge zwischen Familiennamen italienischen Ursprungs und Berufsgruppen im Ungarischen und in Ungarn
Gergana Petkova: Bulgarian Masculine Personal Names Derived From a Roman Cognomen
Ilga Jansone: Anthroponomical Surprises and Puzzles of the 19th Century vs. Regularities and Traditions
Johnny Grandjean Gøgsig Jakobsen: Jens Nielsen, son of Niels, son of Jens. Testing the conservatism of patronymic naming traditions in pre-industrial Denmark
Lars-Jakob Harding Kællerød: A distinctive local usage of middle names in Denmark
Grasilda Blažienė: Personennamen - Zeugen der Lebensfähigkeit des Volkes
Renāte Siliņa-Piņke: Die lettischen Anthroponyme im ersten deutsch-lettischen Wörterbuch (1638) und ihre deutschen Äquivalente
Alexander Pustyakov: On the personal names of the Mari in the southwest of the Republic of Mari El in the 17th century (based on the census books of the Bol'shoy Karamas Volost of the Galichdoroga of 1678)
Mariann Slíz: The Translation of Personal Names in Latin, German, and Czech Charters in Medieval Hungary
Barbara Vitányi: L'importance de l'onomastique des matricules ecclésiastiques au 21e siècle
Dóra Sitkei: Apotropaic names in different cultures
Gabriele Rodriguez-Thomas Liebecke: Vornamen im Deutschen als Träger sozialer Informationen. Soziale Informationen in Vornamen erfassen
Daiva Sinkevičiūtė: Litauische Vornamen naturthematischer Herkunft: Trends des letzten Jahrhunderts
Tereza Slamĕníková: Chinese Anthroponyms from a Grammatologist Perspective
Masahiko Mutsukawa: Japanese Freshwater Fish Names and Given Names
Maria Sarhemaa: Motivation for appellativized given names in Finnish and Hungarian slang compounds
This Michel Fetzer: Appellative Use of First Names in Swiss German: Denominations for Animals, Plants, Parts of the Body, Objects, and Concepts
Rita Baranauskienė-Ilona Mickienė: Structure of Lithuanian Nicknames
Authors of the Volume
Ismertetés
Az Onomastica Uralica 13. kötete a 2017-ben Debrecenben megrendezett 26. Nemzetközi Névtudományi Kongresszus (ICOS) előadásai közül 23-nak az írott változatát adja közre, melyek közül 16 angol, 6 német és 1 francia nyelvű.
Karl Hohensinner és Hubert Bergmann osztrák családneveket hasonlítanak össze areális nyelvészeti szempontból (5-25). Az egyes régiókban használt nevekben dialektológiai különbségeket, valamint szomszédos nyelvi hatásokat (pl. magyar elemeket burgenlandi nevekben) írnak le. Céljuk a régióspecifikus minták láthatóvá tétele, amelyeket aztán szemléletes térképeken is vizualizálnak. Olyan névvariánsokkal is foglalkoznak (pl. Artner/Ortner), amelyek a bécsi kancelláriai helyesírás hatását tükrözik. Végül a Nikolaus példáján bemutatják a keresztnevekből lett családnevek változatainak alakulásmódjait.
Farkas Tamás a magyar családnévállomány tipológiai jellemzőit mutatja be, a más nyelvek névrendszereivel való összehasonlíthatóság érdekében a hasonló európai munkákban legjellemzőbben alkalmazott tipológiát követve (27-40). Névföldrajzi szempontból is vizsgálja az egyes típusok megoszlását, valamint a leggyakoribb magyar családneveket Magyarországon és a romániai magyarság körében, részletesen kitérve a magyar és nem magyar eredetű nevek arányára.
A román családnévrendszert mutatja be Sabina-Nicoleta Rotenştein írása, az előző cikkben is alkalmazott tipológiát követve (41-54). A szokásos típusok mellett arra is kitér többek között, hogy ezeken belül milyen altípusok különíthetők el (pl. anyai eredetű nevek genitivusából létrejöttek, szuffixummal és anélkül alakultak).
N. Fodor János a Történeti magyar családnévatlasz (TMCsA.) című névföldrajzi projektje alapján, az első és második országos adóösszeírás (1715, 1720) névanyagát forrásul használva, a Kővárvidék példáján demonstrálja, hogy az etnikum meghatározásában milyen kiemelt szerepe van a család- és a keresztnév együttes etimológiai, illetve névhasználati szempontú vizsgálatának (55-64).
Laimute Balode tanulmánya a lett keresztnevek rendszerének nemrégiben kezdődött leírásához kapcsolódik (65-79). A projekt egyik fő szempontja, hogy a közös etimonra visszavezethető keresztneveket - a szerző szóhasználatával élve - "fészkekbe" rendezik. A tanulmány tíz ilyen névcsoportot mutat be.
Főként Itália északi részéről Magyarországra bevándorolt családok neveit vizsgálja Fábián Zsuzsanna (81-97). Korábban még nem készült erről a témáról olyan tanulmány, amely az itáliai családnevek és a különböző foglalkozások közötti összefüggéseket mutatta volna be. Pedig már a középkorban éltek magyar nyelvterületen várépítő mérnökök, kéményseprők, művészek stb. Családneveik gazdagítják a magyar névállományt, és sokszor hozzáidomulnak a magyar hangrendszerhez, illetve helyesíráshoz (pl. Corradi > Korrádi). Ezzel párhuzamosan a magyar nyelvbe számos jövevényszó is érkezett az adott foglalkozásokból (pl. bastione > bástya).
Gergana Petkova a római cognomenekből származó bolgár férfinevek rendszerét mutatja be (99-107). További információkkal szolgálhat az a vizsgálat, hogy ezen nevek viselőit az ortodox vagy a katolikus egyház kanonizálta-e, vagy esetleg mindkettő.
Ilga Jansone azoknak a családneveknek a jellegzetes típusait ismerteti, amelyeket a mai Lettországhoz tartozó Vidzeme területén 1819-1826 között, a kötelező családnév-viselés elrendelése után vettek fel a parasztcsaládok (109-119). Gyakoriak például a természettel kapcsolatos lett (Behrsit
A 20. századig a dán névadási szokások konzervatívak voltak, az elsőszülött fiú az apai nagyapa utónevét kapta, a másodszülött az anyai nagyapáét. Johnny Grandjean Gøgsig Jakobsen egy dán kerület rendelkezésre álló forrásai alapján vizsgálja meg, hogy a 19. századtól a középkorig visszamenően milyen regionális különbségek mutathatók ki a férfinevek használatában (121-134).
Az állandó családnevek bevezetésével a dán névadási szokások megváltoztak, gyakoribb a középső nevek használata. Lars-Jakob Harding Kallerød a lehetséges összefüggéseket tárja fel a középső nevek és a társadalmi státusz között, Salling és Thy környékét vizsgálva (135-147).
Grasilda Blažienė azt mutatja be, hogy a kihalt nyelvek vizsgálatában milyen különleges szerepük lehet a személyneveknek. A Német Lovagrend a 13. századtól kezdve dokumentálta a porosz neveket, ami elősegíti a porosz nyelv és a névállomány jellemzőinek megismerését (149-162).
Az első német-lett szótárat vizsgálja a keresztnevek szempontjából Renāte Siliņa-Piņke (163-173). Annak ellenére, hogy a 22 lett nevet tartalmazó szótár a felnémet alakot tünteti fel a lettesített változat mellett, mégis az alnémet befolyás érződik rajta inkább.
Alexander Pustyakov tanulmánya a volzsszki mari férfinevek rendszerét eredetük, illetve alakulásmódjuk szerint mutatja be, az 1678. évi népszámlálást véve alapul (175-187). Többek között arra a sajátosságra is rámutat, hogy a gyermek nevének eleje vagy vége utal a szülő nevére.
A középkori Magyarországon keletkezett német, cseh és latin nyelvű oklevelekben szereplő, magyar viselővel vagy magyar variánssal rendelkező személynevek fordítását vizsgálja Slíz Mariann tanulmánya (189-197). Megállapítása szerint a fordítási művelet kiválasztása függött többek között a forrás típusától, a névviselő társadalmi státuszától, a név típusától is, de a három nyelvre alkalmazott fordítási stratégiák között több hasonlóság fedezhető fel, mint különbség.
Egy rákoscsabai plébánia 18-19. századi keresztelési anyakönyveit mutatja be Vitányi Borbála (199-209). Ezek alapján tárgyalja a keresztnevek gyakoriságának időbeli változását, az ismert névadási motivációkat, a többes keresztneveket és az ikreknek adott neveket; mindet eredeti formában, többnyire a latin változatban tüntetve fel.
A névmágia szerepét, az óvónevek adását ismerteti Sitkei Dóra különböző kultúrákban, különböző történelmi korokban (211-223). Ennek részeként kitér a kereszténység előtti magyar névadás feltételezhető mágikus motivációira és neveire is.
Gabriele Rodriguez és Thomas Liebecke egy online kérdőív alapján készült korpuszt ismertetnek, amelyben 2016-ig több mint 2000 utónévre 150 000 véleményezés érkezett (225-241). Ez alapján onogramokat készítettek, amelyek megmutatják, hogy az egyes keresztnevekkel kapcsolatban milyen konnotációk (életkor, vonzóság, sportosság, vallásosság, intelligencia stb.) a gyakoriak.
Az előző század litván utóneveit Daiva Sinkevičiūtė tárgyalja tanulmányában (243-257). A névállomány, különösen a női nevek aránya jelentősen megnőtt az elmúlt száz évben, köszönhetően a szuffixummal ellátott utónevek használatának.
A kínai írásjegyekben több információ rejlik, mint a latin betűkben. Ezért is érdekes, hogy a szülők mi alapján választják meg gyermekük nevét, különösen, hogy hivatalos névlista nem létezik. Tereza Slamĕníková a 20. század utolsó két évtizedének kínai olimpiai csapatán keresztül mutatja be, hogy a sok szempont közül fontosabb a jelentés, mint a fonológiai és grafikus tulajdonságok (259-272).
Édesvízi halnevekből eredő japán egyénnevekkel foglalkozik Masahiko Mutsukawa (273-290). Kérdőíve alapján kiderült, hogy e neveket kevéssé használják, és a jelentés sokkal fontosabb szerepet játszik a név alkalmasságának megítélésében, mint a hangzás.
Maria Sarhemaa a keresztnevek finn és magyar szlengben lezajló köznevesülésének a motivációit vizsgálja (291-302). A két nyelvben gyakoriak a hasonló fonológiai szerkezetű nevekből és közszavakból kialakult kifejezések (finn parkkipirkko, magyar tankaranka), de a metonímia, a metafora és a konnotáció következtében is létrejönnek ilyen típusú szavak.
A svájci németben köznevesült utóneveket mutatja be This Michel Fetzer (303-316). A köznevesülés okát az adott név gyakoriságában, a népetimológiás asszociációkban és a szentek attribútumainak befolyásában látja. Elkülöníti egymástól az állatokra, testrészekre, viselkedésre, szokásokra vonatkozó jelentéssel rendelkező szavakat.
Rita Baranauskienė és Ilona Mickienė tanulmánya a litván ragadványnevek rendszerének jellegzetességeit tárgyalja (317-326). Megállapításuk szerint a leggyakrabban szuffixum hozzáadásával vagy flexióval jönnek létre ragadványnevek.
Péteri Julianna
ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
Forrás: Névtani Értesítő 41. (2019)
https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/6721