Endrei Ákos
Szemelvények a kuruc költészet epikájából
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
BEVEZETÉS I.-III.
SZEMELVÉNYEK
1. Oláh Geci nótája (1660)
2. Ceglédi István haláláról (1671)
3. Gályarabságra hurcolt prédikátorok éneke (1675)
4. Thököly haditanácsa (1680)
5. Tokaji veszedelem (1697)
6. Rákóci felkelése (1703)
7. Siralmas ének az szömörei harcrúl (1704)
8. Esztergom megvétele (1706)
9. Kerekes Izsák (1707)
10. Bezerédi nótája (1707)
11. A kölesdi harcrúl (1708)
12. Német sas vert fészket... (1709)
13. Ocskai Lászlóról való ének (1710)
14. Bujdosó Rákóci (1711)
15. A tárogatós (Endrődi S.)
Bevezetés
A 17. század vége felé egy nagy fontosságú nemzeti mozgalom járta át a magyar nemzet egész valóját, amely oly erős hatással volt az egész nemzeti életre, hogy szokatlanul gazdag költői működést hozott létre, oly gazdagot, hogy ennek termékeiből már aránylag sok jutott reánk s ez emlékekből már meglehetős hű képet alkothatunk a 17. század végének és a 18. század elejének történeti tárgyú elbeszélő költészetéről.
Ez a nagy fontosságú nemzeti mozgalom a kuruc-labanc küzdelmek és az ezek nyomában hatalmasan fellendülő nemzeti érzés, eredménye pedig az u. n. kurucköltészet.
...
A kurucköltészetnek javarésze azonban a lírai költészet körébe tartozik, a fenmaradt emlékeknek csak mintegy harmadrészét teszik ki történeti elbeszélő költemények: a kuruc epika. Ennek oka részint a dolog természetében rejlik, amennyiben a hazafias érzés, mely majd siralmas panaszban, majd hősi felbuzdulásban nyilvánult meg, legtermészetesebben a dalban talált kifejezést; részben pedig külső körülményekben leli magyarázatát; ugyanis a dal, melyet a melodia is megőriz, sokkal tovább marad meg a nép emlékezetében, mint a sokszor száraz, krónikás és csak ritkábban énekelhető elbeszélés, mely csak a tanultabbak körében talál hálás közönségre.
Ez az oka annak, hogy Thaly Kálmán, a Rákóci-kornak nagyszorgalmú és lelkes buvárlója, kinek csaknem kizárólagos érdeme, hogy a kuruckorszaknak annyi szép költői emlékével rendelkezünk, gyüjteményeiben túlnyomólag dalokat és csak kisebb számmal közölhetett elbeszélő költeményeket.
A kétfajta költői emlékek szerzői közt is nagy a külömbség. Míg a dalok nagy része népies eredetű, addig az elbeszélő költemények javarésze, miként sok helyt a versfőkből vagy a költemények végsoraiból kiderül, tanultabb emberek: papok, tanítók, kántorok, íródeákok, olykor pedig a harcban részt vett előkelőbb katonák művei, ámbár népies eredetű is akad köztük elég.
Műfaj tekintetében a kurucköltészet epikája általában két csoportra osztható, u. m. a krónikákra, melyek a Tinódiéhoz hasonló száraz stílusban, kevés költőiséggel, de legtöbbször nagy hazafias lelkesedéssel adnak elő valamely várostromot, egy-egy kuruc hős vagy martir hőstetteit vagy szenvedéseit, - továbbá költői elbeszélésekre, amelyek több költőiséggel, ügyesebb szerkesztéssel s változatos versformában beszélnek el valamely érdekesebb várvívást, egyes hősök életének nevezetesebb mozzanatát, kalandjait vagy egész életét.
Az első csoportba tartozókban több az epikai elem, melyet azonban sűrűn váltanak fel hosszabb beszédek, különösen a panaszos tárgyúakban; a második csoportbeliekben drámai szerkezet is előfordul, különösen a balladákban. Valamennyi azonban sok lyrai részletet tartalmaz, úgy hogy egyiket-másikat inkább tárgyánál fogva lehet elbeszélő költeménynek mondani.
Időrend szerint a kuruc epikát három szakaszra oszthatjuk.
Az első korszakba tartoznak azon főleg vallásos tárgyú kesergő énekek, melyek még a Thököly fellépte előtti időből származnak. Az üldözött protestáns prédikátorok jeremiádszerű panaszaival vannak e krónikás modorban írt költemények telve. Szerzőik nagyrészt protestáns papok vagy tanítók.
...
A második korszakból, mely a Thökölyféle fölkelés és az annak leveretése után bekövetkezett bujdosás idejét foglalja magában, csak kevés elbeszélő emlék maradt fenn. Ezek már nem vallási üldözésről, hanem várvivásról és a némettel folytatott alkudozásokról szólanak.
...
A harmadik legtöbb és legbecsesebb emlékeket felmutató korszak a Rákóci felkelés kora. Az e korszakból fennmaradt költemények részint krónikáshangú vitézi énekek, részint balladák. Amazoknak történeti, ezeknek költői értékük nagyobb, sőt ez utóbbiak közül némelyik nemcsak a kurucköltészetnek, hanem az egész magyar népköltészetnek is legkiválóbb remekei közé sorolható.
...
Áttekintettük futólag a kuruc epika minden nevezetesebb fönmaradt emlékét. Önkéntelen az a vágy tolul fel lelkünkben, vajha fenmaradt volna még több, sokkal több költői terméke e hősi korszaknak, amely méltán nevezhető a magyar szabadság virágkorának. Hősi erények, haza- és szabadságszeretet, nemzeti lelkesedés és költői felbuzdulás oly dús vegyületét és egymásra hatását látjuk a kuruckorban, a melyhez hasonlót más nemzetek történelme is keveset képes felmutatni. Nem csoda tehát, hogy a kuruc epika későbbi idők költőit is Gyöngyösitől Endrődiig megihlette s csaknem minden újabb magyar elbeszélő költő művei között találunk egy-két kuruc tárgyú darabot (Arany, Petőfi, Tompa, Lévay, Ábrányi stb.), amellett, hogy dráma- és regényíróink közül is többen (Szigligeti, Jókai, Herceg Ferenc) szeretettel fordultak e kor felé, nem is szólva liránkról, amelyre legtöbb hatással volt a kurucköltészet varázsa.
Rendszeresen különösen egy legújabbkori költőnk: Endrődi Sándor próbálkozott meg egy egész kötetben a kuruc daloknak tárgyban, hangban és verselésben való utánzásával. Összehasonlítás kedvéért szemelvényeink között az ő gyűjteményéből is közlünk egyet (l. a 15. számút), hogy lássuk mily igazán és hiven fejezték ki e kuruc dalok a magyar nemzet érzelmét, amely most századok multán is megtartotta ugyanazt az alaphangot!
És most lássuk sorra a kuruc epika nevezetesebb darabjait részletesen!