---

Tartalom

KÖLYÖKKÓSTOLGATÓ

A LEGTISZTÁBB SZERELEM
A kezdet kezdete
Csakhogy...
Vigyázat
Közös szerzemény
Egy délután emléke
Kicsi bántja a nagyot
Kívánós a kismama
Terhesveszedelmek
A várakozás örömei
Oááá! Oááá!
Te kis csúnyaság!

BENT IS KINT
Icinke-picinke
Eleinte
Anyai örömök
Apai örömök
Jár a baba, jár
Szavak, nevek, versek
Varázslatok
Mikulás és Mátyás
Búcsúzóra

NEM SZÜLETTÜNK SZÜLŐNEK
Neveletlen szülők - neveletlen gyerekek

(Előszó helyett)

AMÍG KICSIK A KICSIK
Az első három...
Az előszobában (A Kutyafülűek elébe)
Kései gyümölcs
Szobatisztaság és szülői harag
Gyerekrajzok varázsvilága
Vasárnapi versolvasás
Hazudós gyerekek
Füllentés és fantázia
Mondókák
Találós kérdések
Nagyapi, a pesztra (tárcanovella)

EGY ÉV, EGY NYÁR
Szeptemberi sziszegéseim
Láttató iskoláskönyvek
Mit tehet ilyenkor a szegény szülő?
"Ne hallgass anyádra!"
Nyavalyás idők
Alkotó játékok öröme
Közeledik a karácsony
Mennyből az angyal...
Mi a legfontosabb az iskolában?
Családi torna
Tavasz - előlegbe
Labdák dicsérete
Május mámorában
Messze vágyók
A hajrá hetei
Ítélet előtt
Ó, ió, ció, áció, káció, akáció, vakáció!!!!!!
Vakációbetegség
Gyerekeink nyári keresete
Ami szíven üt

GYEREKEK A MÚLÓ IDŐBEN
Szuperegyke
Modern idők gyermekei
Gyerekek házimunkája
Kamasz fiúk, csitri lányok
A lányok nem fiúk
Az ígéret szép szó...
Testvéri összetűzések
Jókedvet bele!
"Játsszál velem!"
Játék a szavakkal
Dagik és nyizgirik

EBBEN A VÁLTOZÓ VILÁGBAN
Ifjúság, illúziók, irodalom
Egy meséskönyv margójára
Nevelés és nevelődés
Magánvélemény a bizonyítványról
Ebben a változó világban
Gyermekjogú társadalom álma
Ha nem lesztek olyanok
Gondolatok a családpedagógiáról
Utóhang

---

Fülszöveg

Az a legjobb tán az ilyen apróságokkal való bánásban, hogy annyit kell nevetni rájuk (meg rajtuk). Hát még ha épp megfürdettük őket este, s most ott feküsznek egyetlen nagy törülközőbe - vagy fürdőlepedőbe - tekerve, hogy csak a két szemük meg az orruk hegye látszik ki belőle! Kapálódznak kézzel-lábbal, rúgnák le magukról a leplet, de mi nem hagyjuk, dehogy hagyjuk, húzzuk vissza rájuk, s közben lapogatjuk őket a tenyerünkkel, hogy mindenütt jól felitassuk testükről a vizet, meg ne fázzanak. Aztán jöhet az öltöztetés, bele a karjukat a kising ujjába, vagy ha már kinőttek a pólyás korból, a külön hálóruháéba - ezt mi éccakai hacukának hívtuk -, popójukat a pelenkába és így tovább, lehetőleg apai-anyai közös erővel, mert egy anya kevés ehhez. Nem mintha nem győzné - bár a fürgén fickándozó két-hároméves kölykével nem minden fiatalasszony bír el olyan könnyen -, hanem mert nem tud úgy örülni neki, ehhez köztudomásúlag legalább két fél kívántatik, de akad olyan is, amihez legalább három. Én a gyerekkóstolgatást is ez utóbbiak közé sorolom.

A kicsi gyerek eredendő érzése majdnem mindig az, hogy szülei, nagyszülei, idősebb testvérei neki jót akarnak. Nyugodtan rájuk bízhatja magát, kivált apjára-anyjára, legfőbb éltetőire, védelmezőire. S ha kicsi korunkban megvolt bennünk ez az érzés - vagy akár csak a heves vágyakozás - az ilyesféle teljes biztonság után, felnőtt korunkra is meg kellett hogy maradjon belőle valami, bárha nagyon mélyen, többnyire magunk elől is elrejtve: életünk ritka perceiben felsejlő sóvárgásként az elveszített Édenkert után. Egészen nem tűnhetett el, amiképpen az a gyerek sem, aki valaha voltunk. Ilyesmiről van szó Jézus tanításában: kicsi gyerek korunk apánk-anyánk iránt érzett maradéktalan hitéhez, bizalmához kell felnőtt fejjel visszatérnünk.

Varga Domokos

---