---

Tartalom

Hanghordók
Telefonom
Itt a téren hóember áll...
Föld hasában, Hold gyomrában...
Sodrásban
Jéglétra
Jegesen
Az én szülővárosomban...
Ónos eső...
Karácsonyi ének
Jégdara
Látszatok
Tengerhívogató
Zajforgácsok
Hur, hur, hurrikán...
Mini kivi
Nünüke
Márton napján
Összevissza a világ!
Hé, óceán!
Küzdelem
Repülő
Lencsegurító
Tájkép
Betegmondóka
Lámpadal
Pince mélyén
Fehér kendő
Robot
Fekete-fehér
Mirzse-morzsa képernyő
Diribdarab
Indulások
Csend
Mentőautó
Kőrisfában
Cseppkőbarlang
Dobozom
Néha-néha ez vagyok
Nagymamák
Azt mondják...
Csaták
Víz csillan, víz csobban
A hintában az a jó...
Zsiráfmese
Katica
Soroló
Hajmosás
Rézi játék
Galambőszek a gondolatok...
Hajnalodik
Egy sündisznót láttam tegnap...
Illa berek, gyerek legyek...
Majális
Tolatás
Holdséta
Nyár délelőtt
Szüret
Harag
Reggel felkelni nehéz...
Képeslap
Ébredés
Ébren van...
Csillagmorzsák
Elrepült a hógolyó...
Alízka
Vasárnap van...
Téli koppanások
A halott anya
Nem, úgy nem...
Kecskemét
Zöldikék
Az erdőbe mentünk tegnap...
Ebédelünk
Balaton
Lángos
Madárszárnyak
Villanyparipa
Homokozó
Te vagy az a nagyszájú!
Édesanyám...
Csönd, csönd, csöndkalitka...
Hogy mi a halál?
Ha meghalok majd...
Tavasz
Álom
Séta
Szagok
Ez a bögre...
Negró-ének
Zivatar
Szemüveg
Cserebogár kemény szárnya...
Megcsiszolták ezt a napot...
Itt a téren...

---

Fülszöveg

Az a település, ahol a gyermekkor van, földrajzilag behatárolhatatlan, mint ahogyan behatárolhatatlan az alvó történelem is, amelyet mindig magunkkal cipelünk. Rejtély, hol kezdődött, talán édesanyánk legbensőbb tájainál, talán a betonudvaron is kivirágzó bodzabokor tövében, a meggyfák tavaszonként pirosló csöndjében. S ott volt az első fanyarabb ámulatnál, hogy több világ kereng körülöttünk és bennünk, hogy kutya-macska küzdelem zajlik mindenütt, hogy magunk is elvérezhetünk, ha a mesék és a kavicsosabb valóságok között nem elég körültekintően mozgunk. Ámde mindig ott volt, s ott van még ma is egy hóban fürdő léghajó, a versek léghajója, a gyermeklevegő ritmuskötelekbe fogva, rímek horgonyára ráeresztve és onnan is eloldva, kikötőit hol faluvégen, hol a város tüdejében, hol a gyermekszoba ablaka alatt fellelve, hol sáros, csúszós járdák, járatlan ösvények fölé szállva, hol óvodások és naggyá növő kisiskolások szállongó jókedvében meghúzódva, homokvárak bölcsebb, ironikusabb talaján megkapaszkodva. S megkapaszkodva a zenében, a versekben igyekvő zongoralábakban, a hegedűszó utánozhatatlan hegyormaiban, s közben mégiscsak lendítve, mozgatva a hintát magunk és külvilágaink között.

Felnőtteket megkereső versesköteteim után (Üvegfalak, bádogtetők [2012]; Kék repkények, bukott angyalok [2012]; Istenem, Duinóban a sirályok... [2014]), most a felnőttekben szaladó, talán már vékonyuló kedvpatakhoz, villany alatt kuporgó földsáncokhoz és mindenekelőtt magukhoz a gyermekekhez fordulok, a kötetbe belefoglalva néhány korábban megjelent gyermekversemet is.

---