A japán költészetről keveset tudunk, a gyökerei, a múltja mintha elveszne az idő végtelen kútjában. A tanka eredetileg dal, s mint ilyen, népköltészet. Írásos formában a japán költészet legrégebbi fennmaradt antológiája a Manyoshu, lefordítva körülbelül olyasmit jelent, hogy a Tízezer lap gyűjteménye. Összesen 4496 verset tartalmaz, ezek közül 4173 tanka, 262 chôka és 61 sedôka. A tanka ötsoros rövid vers, amelynek mindössze a szótagszáma kötött: 5-7-5-7-7.

A Manyoshu-gyűjteményben számtalan ismeretlen, név nélküli költő alkotása is megtalálható, míg a körülbelül egy évszázaddal későbbre datált Kokinwakashuban minden szerző ismert, akik általában a japán nemességhez vagy papsághoz tartoztak. A költészet, mint néhány más művészet, elengedhetetlen része volt a művelt embernek.

A Shinkokinwakashu-antológia újabb néhány száz évvel később, valamikor 1180 és 1239 között keletkezett gyűjtemény, amelybe nemcsak az akkori kortársak, de korábban élt szerzők művei is bekerültek.

...

Budapesten születtem 1953-ban, 1992 óta élek Bécsben. Pénzkereső foglalkozásként szoftverfejlesztő voltam, ma már nyugdíjas vagyok. Az irodalommal foglalkozás - írás és fordítás - nem egyszerűen hobbi. Olyan szenvedély, amelyhez fontosnak éreztem a függetlenséget, azt, hogy irodalmi útkeresésem során nem nyomaszt a pénzkeresés szüksége, hanem szabadon találok rá arra, amit megírni vagy lefordítani akarok. Így bukkantam rá a tankákra is, és a fordítások mellett magam is sok tankát írtam.