---

Tartalom

A mapucse indiánok nyelve és irodalma

Fordítások
  Elicura Chihuailaf: Álmomat a reggel harmata hozza
  Leonel Lienlaf: Alkotás
  Lorenzo Aillapán: Traytrayko
  Nicanor Parra: A bírálóbizottsághoz
  Vannak mapucsék és mapucsék is...
  Mapucse Miatyánk
  Mi Atyánk (Majtényi Zoltán fordítása)
  Mapucse nagyima

Versek a mapucse indiánokról
  Indiánkocsma
  Vadul tartott vad föld
  Az araukán
  Indiánkő-litánia
  Zátony
  Fényemlék
  Eső

Prózai írások a mapucsékról
  Találkozás Lautaro Feichivel, a legtiszteltebb földművessel
  Lélekszűrés a mapucse indiánoknál
  Karácsonyi fehér folyó
  Az utolsó jelenés
  Az imakő

---

Fülszöveg

Megadta a sors, a jó Isten, hogy fél éven át élhettem a dél-chilei mapucse indiánok között. A mapucsék ősi spirituális nép. A világ úgymond civilizált felén már régen elfeledték, hogy a láthatatlan világ milliószor hatalmasabb, erősebb és nagyobb jelentőségű, mint a szemmel látható. A látható világban az önzőség és hiúság pestise pusztít s a hatalom utáni vágyakozás tébolya. A mapucsék jól tudják ezt. Nagy szegénységben élnek. Sokat éheznek és fagyoskodnak, de ezen körülmények ellen nem lázadoznak. A szabadságukat, a családjaikat és a földjeiket védik, őrzik egyedül. De ezeket rendíthetetlenül! Az egyetlen amerikai népcsoport, amelyet a fehér ember fegyverei nem tudtak legyőzni mind a mai napig, a pénzzel csábítgató város sem fogott ki rajtuk. Óvják a földet, az erdőket, a vizeket s az állatokat. Ok nélkül a mérges kígyót sem ölik meg, s a vemhes pumára sem dobnak lándzsát.

"Ok nélkül nem teremthette az Isten, Ngenecsen" - mondják az őslakók. "A halakat csak egyesével foghatod ki, mert mindenkivel meg kell küzdeni, hogy nyugodt lélekkel aludj" - állítják.

Kemény életet élnek, de szeretik, mint a függetlenségüket. Láttam egyszer egy tizenkét éves mapucse fiút, aki kora reggel már a zsíros, fekete földbe tövig nyomta a szürkebivaly húzta ekét. Mélyszántást végzett egy meredek domboldalon. Alkonytájt tértem vissza ugyanazon az úton. A fiú még mindig szántott. Hihetetlen erő és földszeretet, kitartás a jóban.

Nos, ennyit üzenek az új konkvisztádoroknak: Dél-Amerika vérzik, mégis szeret!

Mind a mai napig. Múljátok felül aranyra, márványra, gőgre épült régi Európátokat! Cseréljétek ki megposhadt gondolataitokat a Szíriusz legyőzhetetlenségére, a sarkcsillagra... Jöjjünk össze, hogy megvitassuk, ér-e valamit az agyag és a szőlő, netán a Halál szép mívessége, mit utolsó perceinkben elhoz; vagy az élet sok furcsa hétköznapja. Átúsztam három zugolyán a setét, hideg, holt vizeknek; eveztem három halálgályán, de ily őszinte és igaz és bölcs emberekkel még soha nem találkoztam, pedig 38 országban jártam életem során.

---