Tartalom

Fülszöveg

A hatvanas években mint fiatal győri tanár szembesültem a pártállami struktúra merev és minden ellenvéleményt elfojtó szigorával - így szinte természetes volt számomra, hogy a hatalmi hierarchia elvárásaival szemben az ellene protestáló avantgárd művészet mellett tegyem le a voksom. S bár igen hamar rádöbbentettek, hogy Kassák évtizedek óta (vagyis már az 1947-es "fordulattól") ki van zárva a szellemi életből, én "csakazértis" az ő életművét kezdtem kutatni (nem utolsósorban a párizsi Magyar Műhely 1965-ös Kassák-száma nyomán). 1974-ben doktoráltam az ELTE-n, s disszertációm egyik fontos fejezete Kassákról szólt; ezt a részt azonban sehol nem tudtam publikálni (holott egyéb tanulmányaim az Irodalomtörténetben, a Látóhatárban és a szombathelyi Életünkben sorra megjelentek). 1979-től a budapesti Tanárképző Főiskolán (később: az ELTE Tanárképző Karán) tanítottam XX. századi világ- és magyar irodalmat; de kandidátusi értekezésem (Kassák és a magyar avantgárd mozgalom) csak 1989-ben bocsátották vitára, miután első Kassák-könyvem napvilágot látott (Kassák az emigrációban, 1920-1926). A rendszerváltás után aztán sorra megjelentek addig visszatartott könyveim (disszertációm "Dolgoztam, bár nem hagyták, hogy dolgozzam" címen; majd Felvonásvég a világszínpadon - Határ Győző társadalom-bölcseleti munkái; Arccal a Földön a XX. század - az avantgárd metamorfózisai). 1996-ban a Rómában rendezett Hungarológiai Kongresszuson Kassák istenes költészetéről tartottam előadást, s a Szentatya (II. János Pál) személyes áldásával tértem haza. A továbbiakban feldolgoztam a teljes Határ-életművet (Bízom dolgom az Időre, 2003), majd A szellemi nevelés fórumai c. könyvemben (2005) Kassák - Tamási Lajos - Kárpáti Kamil "körei"-nek történetét (2005), s "tűrt" és "tiltott" határán a sokáig szóhoz nem jutó alkotók (elsősorban a Kilencek és a "körön kívüliek") műveit. Majd több alap-tanulmány, kisebb életművek bemutatása után egy nagyszabású összefoglaló munkában összegeztem az egész századon átívelő magyar avantgárd történetét (Avantgárd kontinuitás a XX. században, 2016), amelynek fókuszában a Kassák nyomában induló Magyar Műhely és a hozzá kapcsolódó hazai avantgárd körök álltak (erről a hazai irodalomtörténetírás mindmáig igen kevés szót ejtett; lévén az avantgárd még napjainkban is az irodalmi élet "mostohagyermeke").

Terveim között még néhány kisebb tanulmány szerepel - elsősorban a hagyomány és újítás belső egységére vonatkozóan. Bár a magyar irodalomtörténeti köztudatban a kettő ellentétesnek tűnik, valójában egy tőről fakadó édestestvérek: az újító, innovatív költészet mindenkor termékenyítően visszahat a tradicionális költészetre, s formaújításaival az addigi kifejezésformák készletét differenciáltabbá teszi és bőségét gazdagítja.

Negyvenéves tanári munkám elismeréséül Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kaptam (2000. szept. 1.); 2014. március 15-én pedig irodalomtörténeti munkásságomért Magyar Arany Érdemkereszttel tüntettek ki.