Mit tegyen az a kisfiú, aki az ötvenes évek végén nevelőotthonba kerül, jó feje van, a szakközépiskolában ragadnak rá a nyelvek meg a rádiózási ismeretek, emellett ejtőernyőzni is tanul, keresi a bajt, s mikor behívják, a katonaságnál előbb határőr, majd deszantos lesz, hogy - folyton fölfelé bukva - végül Czinege elvtárs sofőrjeként végezze, ám túl éles esze miatt kiesik a pixisből? Hát az emigráció cselvetéseitől, illetve a világtörténelmi fordulattól a szocializmus jövőjét féltő elhárítás, mikor Móricz János, Magyarországról a háború után elszármazott felfedező vagy kalandor 1965-ben Ecuadorban bejelenti, hogy az Andok barlangrendszereiben egy ősrégi, ismeretlen, talán földönkívüli civilizáció nyomait találta meg, a nemzetközi sajtó pedig felkapja a hírt? Innét indul a szerző első, preposztmodern kalandregénye, hogy hatvan esztendőn átívelve, már egy új korszakban vonja meg a szereplők életének mérlegét.