---

Tartalom

Bevezető (Kozma László)

Tengerpart
Impresszionizmus

1. kép: Hommage à Monet

Vázlat
Hajnal
Cigaretta
Vitorlák
Manneporte
Komplementer
Tengerparti sziklák
Hajnal
Horgászó fiú
Hölgyek csónakban

2. kép: Hullámjáték (részlet)

Változás
Vitorlák
Rét és tenger
Kékség
Katedrális
Rouen

3. kép: Somkeréki templom

Napernyő
A művész kertje Argenteuil-ben a művész feleségével
Téli ajtó Mme Monet-vel
A művész felesége
Napsütés
Napfényes kert
Körvonal
Álom
Rózsalugas
Kertben

4. kép: Levélember

Véglegesség
Szénakazlak
Parázs
Fák a folyóparton
Tavaszi ébredés
Narancssárga
Vasúti híd
Város
London
Napszakok a Temzén
Szimfónia
Kilátás a Louvre-ból
Nagyvárosi tavasz
Színváltás
Pántlikák
Giverny
1914
Hirosima
A festő kertje
Pillanat
Kerti tó
Rododendron
Horizont
Buborék
Rózsaszín vízililiom
Japán híd
Ecset
Selyem
Tükröződés
Tartalom és forma
Köd
Gyűrű
Fűzfaág
Rigódal
Lugas
Fény és árnyék
Műterem
Alkotás
Műteremhajó
Napszakok
Najádok
Vázlat
Pár lépés
Befejezés
Liliom
Középpont
Dühödt ámulat
Látomás
Teljességű
Színek nélkül
Vakság
Idő
Képkeret
Monet
Séta
A festő és a fizikus
Monet és Rodin
Monet kertésze

Gondolatok a szonettekhez (Szekeres Mária)

---

Bevezető

Oscar-Claude Monet (1840-1926) a francia impresszionista festészet kiemelkedő alkotója. Impresszió, napfelkelte című képét 1874-ben állította ki Párizsban; Louis Leroy kritikus ennek nyomán gúnyosan impresszionistaként jellemezte a festőcsoportot. A név azonban találónak bizonyult, immár felhangok nélkül vált az új irányzat megnevezésévé. A festők a szabadban, a természetben alkottak, tájképeiken, alakos ábrázolásaikon érzékelhetővé tették a levegő, a fény hatásait, melyek a súlyos épületeket is képesek tünékennyé alakítani. Monet többnyire a szabad ég alatt, sorozatokat alkotva festette meg témáit: tengerparti sziklák hajnalban és alkonyatkor, a derengő ködön átsejlő csónak foltszerű sziluettje, a londoni Temze-sorozat a jellegzetes épületek élesebb-halványabb, párába és emlékezésbe oldódó körvonalaival, a Szajna örvénylő és megdermedő színei a különböző évszakokban, a szinte belülről izzó szénakazal-sorozat. A giverny-i kert tavirózsái, építményei, a japán híd, a rózsalugas több négyzetméteres vásznai Monet életét kísérve követték egymást, mintha megszakítás nélkül, a művészet örök idejében lépnénk át a hajnali derengésből a felizzó nappalon át a bíboros alkonyatba, élnénk át az évszakok változásait, derűt és árnyakat. Az a benyomásunk, hogy ezeken a képeken a teljes valóság oldódik vonalakba és színfoltokba, a kép több lesz az ábrázolt lobbantják életre. A hatalmas képsorozat egy része a párizsi Musée de l'Orangerie állandó kiállításán látható, megteremtve Monet kertjének illúzióját. Nem csupán modellként használta a természetet, kertjét éppúgy alakította, mint festményeit, elképzeléseit a kertészek szó szerint is átültették a valóságba, még a vízfolyást, a tavat is megtervezte. Mintha az impresszionizmus rózsái Magyarországra is üzentek volna - Cziráky Margit grófnő kívánságára 1908-ban hozták létre a "magyar Versailles", a fertődi Esterházy-kastély rózsakertjét. A park ma Márk Gergely nemesítő rózsáival újra a régi pompájában látható, a pagoda és a palotában látható porcelánkiállítás a japán művészetet idézi, melynek cseresznyeágát az alkotók a 19. század második felében oltották be az európai művészetbe. Monet villámgyors ecsettel örökítette meg azokat a színárnyalatokat, melyek soha többé nem fognak éppúgy ragyogni. Úgy tűnhet, az elfutó benyomások festője. Azonban az impresszionista művész a legkíméletlenebb realista, hiszen az éppen jellemzőt, éppen aktuálisat ragadja meg. Művészi módszere az örök keresés: milyen lehet az egyetlen valóság, amely ilyen sokféle módon váltja öltözékeit? Mi a fák lényege? A tavaszi rügyfakadás, a nyár sűrű lombkoronája, vagy a behavazott téli ágak kopársága? Melyik a folyó igazi arca? A szétgyűrűző zöld hullámok a vitorlák elsuhanó fehérségével, vagy a jégtáblák megcsillanó kékje? Képes-e a festő kedvesének törékeny alakjában, ruhájának színfoltjaiban kifejezni szerelmét és szeretetét, az örök emberi érzéseket? Monet képsorozatot festett a roueni katedrálisról: a kemény kövek szinte lebegnek a napszakok fénytörésében, a művészi újrateremtés pillanatában. A festő megújuló kérdése maga a válasz, sorozatai együtt érvényesek, egyszerre vázlatok és örök szobrok. Alakos képein finom pszichológiával ábrázolta modelljeit, ember és természet kapcsolatát. A francia lobogó színfoltja pedig azt jelzi: az igazi művészet elkötelezett, kapcsolódik nemzetéhez, környezetéhez. A könyv borítóképe és belső képei B. Tóth Klára festőművész alkotásai, melyek eredeti interpretációként illeszkednek a könyv tárgyához.

Kozma László

---