---

Tartalom

I. szám. - 71544.I/l-a. Szám. Földmivelésügyi magyar királyi minister Körlevél. (1898. évi november hó 19.)

II. szám. - 71544.I/1-a. Szám. Földmivelésügyi magyar királyi minister Körrendelet. Valamennyi alantas hatóságnak, intézetnek és közegnek. (1898. évi november hó 19.)

Abauj-Torna vármegye.
Alsó-Fehér vármegye.
Arad vármegye.
Árva vármegye.
Bács-Bodrog vármegye.
Baranya vármegye.
Bars vármegye.
Békés vármegye.
Bereg vármegye.
Besztercze-Naszód vármegye
Bihar vármegye.
Borsod vármegye.
Brassó vármegye.
Csanád vármegye.
Csik vármegye.
Csongrád vármegye.
Esztergom vármegye.
Fejér vármegye.
Fogaras vármegye.
Gömör-Kishont vármegye.
Győr vármegye.
Hajdu vármegye.
Háromszék vármegye.
Heves vármegye.
Hont vármegye.
Hunyad vármegye.
Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye.
Kis-Küküllő vármegye.
Kolozs vármegye.
Komárom vármegye.
Krassó-Szörény vármegye.
Liptó vármegye.
Máramaros vármegye.
Maros-Torda vármegye.
Moson vármegye.
Nagy-Küküllő vármegye.
Nógrád vármegye.
Nyitra vármegye.
Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye.
Pozsony vármegye.
Sáros vármegye.
Somogy vármegye.
Sopron vármegye.
Szabolcs vármegye.
Szatmár vármegye.
Szeben vármegye.
Szepes vármegye.
Szilágy vármegye.
Szolnok-Doboka vármegye.
Temes vármegye.
Tolna vármegye.
Torda-Aranyos vármegye.
Torontál vármegye.
Trencsén vármegye.
Turócz vármegye.
Udvarhely vármegye.
Ugocsa vármegye.
Ung vármegye.
Vas vármegye.
Veszprém vármegye.
Zala vármegye.
Zemplén vármegye.
Zólyom vármegye.
Fiume kikötő város és Horvát-Szlavonország.

---

Előszó

Az erdő tisztelete az emberi lélekben gyökerezik.

Rejtelmes homálya mélyen hat a kedélyre s az ember érzi, hogy a faóriások között, melyek századok születését, századok porbaomlását látták: csak parány, csak muló tünemény!

Az erdőtisztelet egykoru az emberrel s mindenkoron és minden népnél nyomát leljük annak, hogy az erdőnek csodás, regés jelleget tulajdonitott.

A görögök, a rómaiak, a germánok, a kelták áldozó és imahelyükké, templomukká avatták, hol isteneik szobrait helyezték el s mint isteneik lakóhelyét az erdőt is tiszteletben tartották.

Az ősmagyarok szintén erdők mélyén áldoztak isteneiknek s mikor hosszas harczok után, a korszellem szavát megértve, a kereszténység diadallal vitte lobogóját győzelemre, a mult emlékeinek egyikét, az erdőkultuszt magáévá tette és a pogányok kialudt, üszkökkel fedett oltárai helyén, az erdők mélyén zárdák, kolostorok támadtak, hol a karcsú tornyu templom harangjainak zúgását visszhangoztatta a százados tölgyerdő és zsolozsma zengett ezernyi hivő ajakán.

Hány helyen ragaszkodik erdős vidékeink népe még ma is babonás hittel az erdő fáihoz! A csiki, a háromszéki székely s a torjai barlanghoz zarándokló pór csodatevő erőt vár a fától s ez a hit hagyomány gyanánt száll apáról-fiura....

Kietlen, lombtalan kopár hegyek mily szomoru látványt nyujtanak, mig az erdős hegyhátak, fasorok és kedves ligeteken örömmel mereng tekintetünk.

Az erdő üdit és éltet, az erdő nemesit és felvidit s a felzaklatott léleknek sebére sokszor csepegtet balzsamot magasztos csendjében!

* * *

Őszi nap alászálltakor, virágok hervadása idején kimondhatatlan gyász borult a magyar népre. Egy fenkölt lélek: Királynéja tért boldogabb hazába.

Királyné volt a szó legmagasztosabb, legnemesebb és legtökéletesebb értelmében: a szivjóság és a nemes lélek minden erényének drágaköve ékesitette koronáját s egy birodalom minden polgára ajkán és szivében lelkes örömmel vallá magát hű alattvalójának; szent volt, mert már a földön szentté avatta béketürése, vértanui végzete.

Azt mondják: meghalt! Pedig örökkön él! Él emlékünkben! Drága emlékét az idő el nem rabolhatja, mert nemes szive velünk egybeforrott; hiszen együtt érzett velünk, mint az anya gyermekével s az a szeretet, mely hozzánk kapcsolta, a magyar népnek talizmánja lesz utolsó lehelletéig.

Jertek! A Felséges Asszony köztünk van most is; Ő ott lakik, hol az erdők lombsátorában a jó szellemek laknak! Ő ott van, hol mindig annyira szeretett lenni, hol népei boldogságáról gondolkozott, hol sétáját csendes, boldog álmodozás közt semmi sem háborgatta!

Igen, ott jár az erdőn és boldog, ha a százados törzsek tövéből egy sarjhajtás fakad, ha kertecskénk egy fával szaporodik, mert annyival nagyobb az Ő birodalma.

Őseink az erdőkben oltárokat emeltek védőszellemeiknek; utódaik templomot épitettek a hála lerovásának, a szivből fakadó könyörgés kifejezésének szent hajlékául: jertek, kövessük az ősi példát mi is és Királynénk hajlékául gyarapitsuk az erdőt, a hol Róla emlékezhetünk, Neki hálát adhatunk, a felséges trón és édes hazánk boldogságáért emlékezetéhez fohászkodhatunk!

* * *

Az "Erzsébet, királyné emlékfáinak" ültetésére megindult mozgalom a boldogult Királyné Ő Felsége nevenapjának évfordulóján, 1898 november hó 19-én vette kezdetét, mely napon a magyar társadalomhoz az alábbi körlevél (I. szám) s ezenkivül a földmivelésügyi ministerium hatóságaihoz, intézeteihez és közegeihez az alábbi körrendelet (II. szám) bocsáttatott ki.

---