---

Tartalom

A pokoltól délre
Ásító lámpafény
egy marék béke
egyedül a fűben
Fecskeszarvak
Kirakós
Felhőember
Hajlítók
Haláltánc
Halottak levelei
Elégia
Kísértet
Kökényfelhő
Lámpacsend
Medalionok
Nyakég
nihil
romlás virága
süllyedünk
Szétszórt porszemek
Templom a tengeren
töredék
Utóhang
változatok a magányra
Álomvetés
Délibábok
Csillagok násza
átlók
angyalok között
Bolygótánc
Hajnali pír
éj-ülő
égő hópihék
Halálkarikák
holnapig halhatatlan
Homokfény
Fényfogó
kék a havon
Tenger és szilánk
Keringő
kékülő
Mirtusz
Virágzene
Káin és Ábel
mosolyhant
süllyedünk
Költözzünk egymásba
Kiégett jégkockák
Pasztell
a tavasz szeretője
Kristályember
Szénrózsa
Vetkőző levendulák
madárkenyér
Miniatűrök
Mozaik
Napéjegyenlőség
Oázis
Rongyos ég alatt
Széthulló fényeken
Tücsökzene
Vallató
Virágok élén
Vízfény

---

Fülszöveg

A nevem Berki Ádám-József, 1996 novemberében születtem, Szatmárnémetiben. Jelenleg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem harmadéves hallgatója vagyok. Verseim ez idáig antológiákban, folyóiratokban, köztük a Napútban jelentek meg.

A Partium közepén található érmelléki falu, Szilágypér képzelt szabadsága hajtogatta gyermekkorom papírhajóját, mely a Szamos partjában gyűrűző Szatmárra szállította kamaszkorom. Idővel, tévedéseim és az álomképek tükröződéseiben felfigyeltem a lélek szilánkos szeretethiányára, amit előbb a gondolattöredékek, majd a versek boncoltak apró darabokra, majd oldottak fel. Ezen gondolatfoszlányok, melyeket a sebesre mart őszinteségből kevertem ki, elvezettek a valóság homályló és szürreális kettőzetéig. Mindenik vers más-más árnyalatát oldja a sötétségnek, de a végeredmény mindig ugyanaz: szeretet.

---