---

Tartalom

ROKON-E A FINNUGOR ROKON????
A nyelvrokonság ismérvei
Finnugrítás
A velünk élő finnugrizmus
Következtetések
Rokonság vagy hasonlóság?
Összegzés

A HATALOM HAMIS NYELVE
Befolyásolhatatlan meggyőződés
A finnugrista, aki csak elméletének él
Az éretlen: a nagyszerűség látszata
A tekintélyelvű: a győztesek játszótere
Végszó
Források

---

Utószó

A megrögzött szokások rendkívül szívósak, és nagyra becsült finnugristáink egyike-másika még mindig azt hiszi, hogy az ő elgondolása a mértéke mindennek, és ennek okán kénye-kedve szerint cselekedhet. Úgy tekint a tudományosságra - mellőzve a józan ész érveit -, mintha érte jött volna létre, és az övé, csakis az övé volna.

Sokan feltehetik a kérdést: végül is nem mindegy a hétköznapok emberének (vagy a történelemnek), hogy nyelvészeink és történészeink milyen eszmékhez kötik magukat? Nem mindegy, kiktől származunk, kiktől örököltük nyelvünket? Nos, bizonyára akadnak, kiknek ez nem sokat számít. A többiek ellenben tegyék fel maguknak a kérdést: ha csakugyan nem számít, kik voltak őseink, kiktől örököltük nyelvünket, akkor jeles írástudóink miért ragaszkodnak - foggal-körömmel - ellenőrizhetetlen elgondolásaikhoz? Miért tette meg a magyar nyelv- és történettudomány központi dogmájának a finnugor nyelvrokonság elméletét?

---