Tartalom

Fülszöveg

Kállay Kotász Zoltán az idő olyan tájaira visz vissza, amiket jobb híján többnyire kivet magából a közös emlékezet: a két nagy háborút megjárt nagyapáink, apáink személyes tájaira, ahol csak ők járhattak, s amikről mesélni nemigen lehet.

Amik megmaradtak: rongyos-foltos kincstári ingek, a későbbi téesz-időket is megjárt, agyonfoltozott katonazubbonyok, leszakadt, királyi-koronás rézgombok, padláson véletlenül megtalált bajonét, halálokat, disznók, borjak és gyermekek születését rögzítő kék-tintás bejegyzések foszló kalendáriumokban, 'ismeretlen címzett' jelölésű, soha meg nem érkezett levlapok - a feldolgozhatatlan, bevallhatatlan rémtettek szelíd relikviái.

A három történet annak szívmegállító bizonysága: Lehettem volna ott én is. Lehettél volna ott te is.

(Fábián István utószava, részlet)