Vándor Lajos
Drámái
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó a drámákhoz
FAGYPONT ALATT
Utószó a Fagypont alatt történelmi hátteréről
TYRTAIOS
Utószó a Tyrtaios történelmi hátteréről
POMPEJI VÁZA
Utószó a Pompeji váza történelmi hátteréről
Köszönetnyilvánítás
Úgyszintén kapható
Előszó
Walder Lajos (1913-1945), az apám - poéta, színdarabíró és ügyvéd, aki Vándor álnéven írt Magyarországon - az 1930-as években jól ismert költő volt Budapesten, azonban senki nem tudta róla, hogy színdarabokat is írt. Művei a legnehezebb körülmények közt, titokban születtek a korai 40-es évek alatt, miközben zsidó munkaszolgálati alakulatban szolgált. A műveit úgy írta, hogy a legkisebb remény se volt arra, hogy megjelenjenek, vagy hogy színpadra legyenek állítva, miután addigra zsidó művészek munkáit a törvények értelmében tilos volt kiadni vagy előadni. Ma visszatekintve azokra a szörnyű időkre, abban reménykedik az ember, hogy talán Vándor Lajos ott dédelgette a keblén a reményt, hogy egy napon mégiscsak megjelennek a színdarabjai nyomtatásban vagy színpadra kerülnek. És valóban, miközben évek munkájával végül angolra lefordítottam apám színdarabjait, ez inspirált és tartotta bennem a lelket.
Nemcsak hogy apám darabjai ismeretlenek voltak a szülőhazájában, de még a kéziratok sem léteztek a maguk fizikai valóságukban 28 évig. 1961-ben nagymamám, Ida Walder hozta ki magával apám kéziratait hozzánk a családhoz, akik 1957-ben Sydney-be (Ausztráliába) emigráltunk. 1989-ben megérkeztem Magyarországra apám poszthumusz verseskötetének a bemutatójára, melyben a válogatott versei Egy költő élt itt közöttetek címmel jelentek meg. Akkor magammal vittem a színdarabok másolatait azzal a céllal, hogy megmutassam Hegedűs Gézának, a jólismert irodalom kritikus/egyetemi dráma-professzornak. Egy év múlva, 1990-ben a létező darabok közül kettő, Tyrtaios és a Pompeji váza, az eredeti magyar nyelven jelentek meg Pompeji címmel. A harmadik színmű, a Fagypont alatt megjelentetése egy későbbi időpontra lett halasztva.
A Pompeji előszavában Hegedűs Géza ezt írta: "Másféle szín, másféle esztétikai érték, mint a Vándor-versek groteszk-fanyar tragikomédiája, de azokhoz hasonlatosan egy eredeti elme sajátos szépségű szellemi alkotásai." (Apám összes versét angol nyelven 2015-ben az Upper West Side Philosophers, Inc. jelentette meg Become a Message címmel.) Ez a kötet apám rövid életének részletes szinopszisát is tartalmazza, mely épp azon a napon ért tragikus véget, amelyen a gunskircheni koncentrációs tábort felszabadították, (1945. május 4-én).
Magyarországon a háborút követő években anyám többször is megpróbálta színpadra állítatni apám darabjait. Személyesen ismert több rendezőt és színészt is - nem egy közülük apám hajdani irodalmi köreihez tartozott. Egy közeli barátja apámnak, több évadon át ígérte anyámnak, hogy a darabok színre kerülnek. Végül amikor anyám konkrét dátumot kért, azt mondta, hogy a Tyrtaios-t színre viszi, de csak úgy ha az ő neve szerepel mint szerző.
E cserbenhagyás után anyám nem próbálkozott a színdarabokkal tovább, különösen hogy hamarosan a kommunista cenzúra is életbe lépett, mely a törekvéseit úgyis lehetetlenné tette volna.
Mi, a gyermekei nem tudjuk milyen sorrendben íródtak a színdarabok. Szeretett anyám 1973-ban Sydney-ben halt meg. A vele folytatott beszélgetéseink apám munkájáról, arról hogy vajon milyen sorrendben írhatta, a színdarabokat valahogy soha nem jött szóba. Nagybátyám, Imre Walder (a másik személy, aki közel állt apámhoz és az irodalmi hagyatékához) nem volt jelen, amikor a darabok íródtak. A munkaszolgálatos alakulatot, melyhez a nagybátyám került, 1942 elején az orosz frontra vezényelték, és mire az orosz hadifogságból visszatért, apám már nem élt.
Egyébként a Pompeji váza eredeti gépelt változatát szerzői jog védi magyar és francia nyelven. A pecsét dátuma 1944. február 10-e. A náci Németország Magyarországot 1944. március 19-én szállta meg. A magyar zsidóság megsemmisítése addigra már ki volt dolgozva.
Apám hiteles ügyvéd volt, aki addigra már letöltötte a próbaidejét még mielőtt a zsidó törvények életbe léptek volna, melyek eltiltották a zsidókat a hivatásuk gyakorlásától. És csakugyan, mindhárom darabjában jól tudta használni a jogban való jártasságát.
1942-től fogva csak néhány költemény született. Miután a jövő annyira bizonytalannak tűnt és a munkaszolgálat is rabolta az idejét, valószínű úgy döntött, elsőbbséget ad a színdaraboknak. A körülmények alatt bizonyára szélesebb kifejezési formát keresett a filozófiai meggyőződéseinek, mint amit a költészet megengedett. Ismerte Aldous Huxley, Louis Aragon és Louis-Ferdinand Céline munkáit, akik mind költőként indultak és prózával folytatták munkásságukat. Apám nagyon szerette a színházat és hatással voltak rá Oscar Wilde, a haladó gondolkodású George Bernard Shaw, úgyszintén a német és francia színdarabírók, mint Victorien Sardou. Éppen olyan jól tudott az osztrák költő-színműíróról, Hugo von Hoffmannstahlról és a belga Maurice Maeterlinck drámáiról is. Mivel a háború előtti magyar oktatás nagy súlyt helyezett a görög és latin tanítására, apám ugyancsak jártas volt a görög és római szerzők műveiben, akárcsak a francia klasszikusokéban, különösen ami Jean Racine műveit illeti.
Vándor darabjai telis-teli vannak olyan meglátásokkal, melyek még ma is egyetemes érvényűek.
"... egyik leghitelesebb kifejezője volt, egészen egyéni hangú művésze a szónak, aki nélkül nem teljes ama kornak irodalmi összképe." írta Hegedűs Géza apám költészetéről. Ugyanez igaz a színdarabjaira, különösen a Tyrtaios-ra. Most - nyolcvan évvel azután, hogy íródtak - a Tyrtaios, a Fagypont alatt és a Pompeji váza újszerű daraboknak hatnak magyar és angol nyelven is.
A hosszú küzdelmeim során, hogy apám figyelemre méltó irodalmi tehetségét elismertessem, gyakran gondoltam Max Brod-ra. Nem mintha a történeteink közt párhuzam volna. Azonban ha Max Brod megfogadta volna a legjobb barátja, Franz Kafka kérését, miszerint a halála után minden munkáját semmisítse meg, a világirodalom ma sokkal szegényebb lenne. Hasonló gondolatok motiváltak engem apám hagyatékával.
Walder Ágnes, Sydney, 2020