---

Tartalom

Előszó

Balázs-Arth Valéria: Vajdasági képzőművészet a Délvidéki Magyar Képzőművészeti Lexikonban / Vojvođanski likovni umetnici u "Leksikonu likovnih umetnika južnih krajeva"
Hagymás István: Talpfák / Pragovi
Kissné Dr. Kovács Adrienne: Ünnepeink dél-magyarországi hagyományvilága / Naši praznici u svetu tradicija Južne Mađarske
Molnár Csikós László: Vajdasági magyar hivatalos helységnevek / Službeni nazivi mesta na mađarskom jeziku u Vojvodini
Molnár Csikós László: A vajdasági magyar regionális köznyelv / Mađarski regionalni standard u Vojvodini
Molnár Ljubić Mónika: Idegennyelv-tanulás kétnyelvűek körében / Idegennyelv-tanulás kétnyelvűek körében (szerbül)
Székely András Bertalan: A nemzet- és nemzetiségpolitika lehetséges összefüggéseiről, a nyelvhasználati jogok figyelembevételével / O mogućim međusobnim vezama između nacionalne i narodnostne politike, s obzirom na prava upotrebe maternjeg jezika

A kötet szerzői és szerkesztői

---

Előszó

1. A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) 2013-ban kezdte meg a Kárpát-medencében élő magyarok nyelvi és kulturális sokszínűségének a bemutatását a Muravidék. Adalékok a szlovéniai magyarok nyelvéhez és kultúrájához című könyv kiadásával. A második kötet a Magyarország és Szlovénia szomszédságában élő horvátországi magyarok életébe nyújt bepillantást. A két országban kisebbségi helyzetben élő magyarokat összekapcsolja, hogy mindkét régióban alacsony létszámú közösségről van szó, nagyon erős az asszimiláció hatása és a szórványosodás. A kötetek tanulmányai a magyarok kétnyelvűségéről, oktatási helyzetéről, történelméről, a kultúra egy-egy szeletéről szólnak.

2. A délvidéki (bácskai, bánáti) magyarok nyelvével és kultúrájával foglalkozó harmadik részt az előző két kötet folytatásának tekintjük. Most az Olvasó hét "tanulmánnyal" találkozhat: egy képzőművészeti, egy ünnepkörökkel foglalkozó írással, egy visszaemlékezéssel, három nyelvészeti szöveggel és egy nemzet- és nemzetiségpolitikával kapcsolatos írással.

Először Balázs-Arth Valéria Vajdasági képzőművészek a Délvidéki Magyar Képzőművészeti Lexikonban című írása ismerteti a Délvidéki Magyar Képzőművészeti Lexikont, amely a történelmi Magyarország I. világháború után leválasztott déli részeiből alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia, majd az 1991-ben kitört délszláv háború után Szerbia, Horvátország és Szlovénia magyarságának 20. századi képzőművészeit veszi számba. A szerző kitér a lexikon legfiatalabb művészeire is: az elmúlt nyolc évben már egy újabb nemzedék is indult, amely már keresi, illetve megtalálta helyét a képzőművészeti életben, akikről majd folyamatosan kellene írni a lexikon műfajában is.

Hagymás István Talpfák című tizenegy részből álló írása a régi, zentai, Zenta környéki emlékekből előbukkanó, különböző fajtájú és állagú fákról szól. A VII. Tat(fa)korlát című rész két rövid alfejezetében (Talpfák és Fapados) egy szinte hihetetlen történet-legenda, ill. egy álomkép? / látomás? olvasható.

Kissné dr. Kovács Adrienne Ünnepeink dél-magyarországi hagyományvilága című írása felidézi Görömbei András szavait: "Egy-egy táj és település annyit ér a nemzet számára, amennyi érték kapcsolódik hozzá." A szerző sorra veszi a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó ételek (méz, dió, alma, mákos guba) és tárgyak (gyertya, szalma) szerepét, elolvashatjuk a Szálláskereső Jézusról szóló balladát. Kissné dr. Kovács Adrienne szövegének minden mozzanata arra épül, hogy mentsük meg azt, amit még lehet, adjuk tovább a hagyományainkat az utánunk jövő nemzedékeknek.

Molnár Csikós László a Vajdasági magyar hivatalos helységnevek című tanulmánya a helységnév-adás problémájával foglalkozik. A Magyar Nemzeti Tanács nyelvhasználati bizottsága 2002-2003-ban kialakította a vajdasági magyar helységnevek meghatározásának elveit, valamint névjegyzéket terjesztett elő. 2004-2005-ben a budapesti Földrajzinév-bizottság is foglalkozott a vajdasági magyar helységnevekkel, és javaslatot tett a magyar nyelvű sajtóban, földrajzi és térképészeti kiadványokban használandó elnevezésükre. Néhány esetben a Földrajzinév-bizottság teljesen más nevet vagy névalakot ajánlott, mint amilyent az MNT Vajdaság Autonóm Tartományban hivatalos használatra megállapított. A záró gondolatok szerint az összhang megteremtése érdekében fokozottabb együttműködésre lenne szükség az illetékes határon túli szervezetek és a megfelelő anyaországi szervezetek között.

Molnár Csikós László másik írásában, A vajdasági magyar regionális köznyelvben megállapítja, hogy a vajdasági magyar nyelvhasználatnak a nyelvi normától való eltérése nem nagyobb az átlagosnál. A vajdasági magyaroknak is van köznyelvük, de az ottani magyaroknak nem mindegyike beszéli, vagy csak felületesen ismeri. Esetükben a nyelvválasztás nem a regionális és a standard (azaz a területhez kötött és az általánosan elfogadott kód) között történik, hanem a magyar és az idegen között, tehát nyelvváltásra is sor kerül. A tanulmány példákat is közöl a helyi beszédből. A délvidéki magyarok a beszédben olyan idegen szavakkal is élnek, amelyek az anyaországban már elavulttá vagy régiessé váltak. Magyarországon már nem élnek a komittens, a diszkutál, az installatőr, a student, az apotéka szóval, a vajdasági magyar nyelvhasználatban viszont szerb hatásra elő-előkerülnek.

Molnár Ljubić Mónika Idegennyelv-tanulás kétnyelvűek körében című írásában foglalkozik az anyanyelv- és az idegennyelv-tanulást különbségével. A többnyelvű személyek esetén jórészt természetes a nyelvelsajátítás, ha az első, második vagy harmadik nyelvről beszélünk, míg az anyanyelv-idegen nyelv különbséggel a természetes és a formális nyelvtanulás eltéréseit hangsúlyozzuk. A horvátországi magyarok körében végzett vizsgálat után a következő célcsoportot a vajdasági magyarok jelentik.

Székely András Bertalan A nemzet- és nemzetiségpolitika lehetséges összefüggéseiről a nyelvhasználati jogok figyelembe vételével című írásában utal arra, hogy a magyar kisebbségpolitika elvi alapvetése, amelyet a gyakorlatban is szem előtt igyekszik tartani a rendszerváltozás óta, hogy mind a nemzetpolitika, mind a hazai nemzetiségeket érintő nemzetiségpolitika önértékkel bír. A határon túli magyarsággal való anyaországi törődés és az országon belüli nemzetiségi önkormányzatiság, önazonosság-őrzés terén egyaránt jelentékeny előrelépés történt 1989 óta. Mintegy másfélszeresére nőtt egy évtized alatt - 2001 és 2011 között - a magukat valamely nemzetiséghez sorolók száma a népszámlálási önbevalláskor Magyarországon. Kiszélesedtek a nyelvhasználati jogok, valamennyi nemzetiség bekapcsolódhatott az Országgyűlés munkájába, és számottevően megnőtt a nemzetiségek támogatásának költségvetési kerete is. A szerző dolgozatában tényekkel, érvekkel támasztja alá nemzetiség- és nemzetpolitikai szempont - nem reciprocitás alapú - lehetséges összehangolását.

3. Az itt közölt tanulmányok a vizsgált régió nyelvi-kulturális életébe adtak bepillantást, arra ösztönözve minket, hogy érdeklődjünk tovább a közös gyökerek és az eltérő vonások iránt...

Lenti-Pilisvörösvár, 2015 őszén
Gasparics Judit, Ruda Gábor

---